Sub rosa

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ/Navaratna]
Helyszín: Shadon-Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, dél
Résztvevõk: Somuris, Trixi (NJK)
___________________________________________________________

-Körtáncot. Ahhoz kissé kevesen vagyunk. Nem szokás a párban való riszálás és ölelkezés. Vagyis akad egy fajta páros tánc, amit egyedül is lehet kedvesnek lejteni, de annak rendszerint az a vége, hogy a két fél egymásba gabalyodik -*pirult el Trixi, majd torkot köszörült és másfelé nézett.*
-A hangod páratlan...Mindig is ennek készültél? Jó módú család sarja lehetsz. Mifelénk kevés a hivatásos dalnok. Sok a munka a földeken, sok az állat. Van, amiben irigyellek s van amiben nem. Oh és ne hogy azt hidd, hogy most kifaggatlak a családodról. Azt csak akkor tenném, ha tudnám, nõül akarnál venni, ami szó neked olyan lehet, mint a börtön.

[Saggaras Zenir]

Vincent

-Ugyan ne bánkodj, csak találsz valami más munkát is. Tudsz valami helyet ahol nyugodtan beszélgethetnénk?

*Megpróbálom ugy ölelni, hogy ne legyen zavaró a páncél.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, dél
Résztvevõk: Tiarren
___________________________________________________________

//Az udvarház a város egyik macskaköves utcáján áll. Egy udvart fog körbe teljesen, zártan. Két emeletes az épület. Bejárás csak a kapun keresztül lehetséges, mert az utcai oldalt kivéve minden oldalról szomszédos udvarházak, házak fogják körül. Épp ezért ablakok csak az udvar felé esõ szobákon vannak és folyosókon vannak, másutt nem s gyertyával lámpással, szellõzõvel oldják meg az ablak hiányát.//

-Tudom én, ahhoz két ember...vagy nem ember kell. Kibírhatatlan egy nõszemély vagyok, tudom, de úgy érzem, beszélgetésünk egyik fele bár most meg is szakadt, én még visszatérek rá. Ön nem boldog. És az nem jó. Csonttû és bõrcsík természetesen van, szolgálóm majd kopogni fog. És nem leszünk jóban, ha ön diétázik ilyen príma alakkal. Enni kell. Tudom is, hogy mi lesz az a fogás, vacsorakor, amit ön meg fog enni az én figyelõ szemeim elõtt! S úgy eszi meg, hogy eszébe sem fog jutni tiltakozni!-*mosolygott rá a nõ, felemelte az elf tányérját majd magáéval együtt felfogva magára hagyta õt. Késõbb valóban jött egy szolgáló, s alig tette be maga után az ajtót, énekhang csapott fel valahonnan szembõl, ugyan arról a szintrõl, ahol õ is volt, csak a szobájával átellenben. Egy férfi énekelt. Talán a dalnok.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, dél után
Résztvevõk: Castor de Vinter
___________________________________________________________

-Mi az, a találékonyság katonai tilalom alatt áll? Oh-oh-oh!-*legyintett Marja, majd mehetett Castor Messalához.
A donna nem teljesen értette, mirõl vanszó, bizalmatlanul nézett a kupára és tartalmára:*
-Mégis miféle kórságra való ez az...izé? Vágott sebre? Angelának nincs olyan...De ha ennyire ragaszkodsz hozz, olyannyira, hogy a konyhásom birodalmába is bemerészkedtél miatta, megérhet egy próbát...
*Lányának magyarázott valamit, megmutatta neki a holmit. A kislány beleszagolt, tûnõdve nézett anyjára. Nem volt büdös. Elküldte valahova a kislányt, aki vidáman vitte a kupát is magával. Az ajtó puhán zárult. A donna behajtotta a vastag könyvet, miután egy hímzett anyagcsíkot be nem helyezett oda, ahol tartott benne. Finoman az asztalra helyezte a könyvet és összefûzte ujjait. Gondterhelten szemelte ki fix pontnak az asztal távolabbi sarkát.*
-Még vacsora elõtt simítsuk el, mi kettõnk között támadt. Akkor a vendégeimé azaz leendõ útitársaimé leszek. A válaszom pedig igen.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, park
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délután
Résztvevõk: Vincent ves Montariny, Lola (NJK)
___________________________________________________________

-A városka levendulabokros parkja...? Nem az igazi most, télvíz elõtt, de ott tudunk beszélni. Van ott két öreg fa is, amit azért nem vágtak még ki, mert befutja õket a borostyán, és az olyan szép!
*Így ha a lovagnak nem volt kifogása ellene, odabandukolt vele két terecskén átvágva a lány. A parkocska egész helyes volt: közepén kis tó állt, a tél miatt csak széraz nád árvállkodott partján, Lola szerint pedig tündérrózsa is szokott úszni a vizén. Tuják süvegei nõttek ki hervadt gyepébõl, s két girbegurba öreg fa is, burokként nõve rá a borostány.*
-Hagyjuk a munkát, ügyes leszek, holnap már eszembe se lesz a mai bánatom! Mért jöttünk ide, mit akar beszélni velem?

[Castor de Vinter]

Miközben Castor Messalához ment, út közben Marja szavain morfondírozott.
<Találékonyság. Mégis mi a frászt adjak neki ami különleges is meg szép? A saját pecsétgyûrûm csak nem húzhatom az ujjára, nem is lenne jó a méret! Mindenem amim van, tõle van. Jópofa ez a Marja...legyek találékony...raboljak ki valakit hogy pénzem legyen, vagy kössek neki egy sálat!? Nem is tudok kötni.>-úgy érezte a különlegesség beszerzését nem fogja tudni most megoldani, de ez van. Nem is mára tervezte a kézfogót.

Castor korántsem volt nyugodt Angelát illetõen. Mikor az anyja nemes egyszerûséggel a kezébe nyomta a kupát, elkezdett egyik lábáról a másikra topogni, hogy most mi lesz. Szerette volna ha az anyja is Angelával van, mikor a kenõcsöt kipróbálja. Nem tudta mire számítson ha a kislány elkezdi szétkenni magán az anyagot. Igazság szerint míg az anyja Angelát kenegette volna, Castor szeretett volna lelépni, hogy fürödjön, a borbély rendbetegye a fogát, és szép ruhába öltözzön. És csak ezután akart volna a békülésre sort keríteni. Meredt szemmel bámult Angela után, ahogy a kezében a kupával eltûnt az ajtó mögött. Messala láthatólag nem aggódott a mellékhatások miatt, ám Castort szó szerint a kezét tördelte. Fel is veti az anyjának:
-Messala nem kéne Angelával tartanod?....már sorolta volna további aggodalmait mikor elhangzott a nõ igenlõ válasza. A férfi szemöldöke a homlokára szaladt és habogni, mekegni kezdett.
-Mi...mi...me...me... Messala! Hát ezt....-most a dwoon volt az aki köpni- nyelni nem tudott- Mit tagadjam nem hittem volna, hogy a mai napi pokrócságom után fogsz rádöbbeni hogy szeretsz!-sütötte le a fejét.-megszorult benne a szó és elhallgatott. Nem indult a nõ felé, nem akarta megölelni sem megcsókolni. A reggeli kikötõi könyöklés óta nem fürdött, a konyhában összecsapkodta magát koszos mosogatólével, és biztos forrásból tudatták: a fogai is visszataszítóak. Így menjen menyasszonyához romantikázni? Sztinte a padlóhoz szögezte a szégyenérzet.
-...és mivel sikerült elérnem, hogy már biztosan tudod: engem szeretsz?
Gondolom nem a modorommal bûvöltelek el.

[Hakea Ello]

(Tia)

Messala szavai álmatag, elnézõ mosolyt varázsolnak az arcára.

-Sosem mernék ellenkezni a ház úrnõjének.

Amint a donna elhagyja a szobát, ábrándosan tekint a fal felé, ahonnan az éneket hallja átszûrõdni. Miközben várja, hogy az inas megérkezzen a tûvel és a bõrszíjjal, elõvesz egy papirost, egy vaskos könyvet és egy szénrudat, majd lótuszülésbe helyezkedve rajzolni kezd. Nem tárgyat rajzol, nem is személyt. Hagyja, hogy ösztönei vezéreljék, szemét lehunyva húz lendületes íveket. Alig öt perc múlva letekint mûvére, és összetett, hipnotikus, lágy mintát lát maga elõtt. A képen egyetlen fölösleges vonal nem található, körszimmetrikus, az ívek mentesek mindenfajta töréstõl, íves szögtõl. Gyönyörû, mégis oly idegen az embertõl. Tia néhány percig mereven nézi az alkotást, a könyvvel együtt ledobja az ágyra, majd föláll és az ablakhoz sétál. Kinyitja azt, és hagyja hogy a szél kicsit meglobogtassa haját, kicsit felfrissüljön elméje. Amint érezte, hogy folytatni tudja munkáját, ismét az ágyhoz lépett, felülrõl tekintett a képre. Úgy érzi, még valami hiányzik, valamitõl tökéletlen, ezért kinyúlt érte, hogy befejezze. A papír széle azonban beakad a hátizsák egyik zárócsatjába, és elszakad, mégpedig két darabba, pontosan a kör alakú ábra közepénél...
...És ahogy Tia a képre nézett, érezte, hogy torkában keserû gombóc gyûlik, szíve kihagy és a nyomor belemarkol hasába. Nem kép ez, gondolta. Tükör. Tökéletes.
Térdre zuhant, gyönyörû arcát elgyötörte a feltörõ fájdalom, ráborult az ágy szélére és a paplanba temetkezett. Zokogott, olyan keservesen, hogy a szoba falai is mintha megsüllyedtek volna tõle...az istenek legyenek kegyesek ahhoz a szerencsétlenhez, aki az õ sírását meghallja, mert az õ nyomora nem mérhetõ emberi mértékkel.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, dél után
Résztvevõk: Castor de Vinter
___________________________________________________________

-Ne kérdezz olyat, amire nincs válasz...-*felállt, nem törõdött a férfi mosdatlanságával, közel állt elé:*
-Jó férfiszagod van. És mindkettõnk modorán van mit csiszolni, ha ki akarunk jönni egymással, nem?-*simította meg a férfi arcát.*
-Este, ha nem jön közbe semmi, találkozz bátran a szép Tiarrennel. Érzékeny nõ, bánj vele akképp. Nem ismerem, csak...látszik rajta.
*A nõ végtelenül nyugodt volt, neheztelése csillapodni látszott.*
-Marjához küldtem a lányom, õ majd megteszi azt, amit kértél. Nem fûzök csodás hatást a kencédhez, de egy próbát, valóban megér...


//Aki még gondol valamit mondani, tenni, tegye, aztán jöhet a vacsora.//

[Castor de Vinter]

-Köszönöm a tapintatodat Messala.-emelte fel a fejét a dwoon és megfogta a nõ kezét- de szeretném egy kicsit rendbetenni magam mielõtt veled együtt örülni tudnék a döntésednek.-ujjaival megsimogatta a nõ kézfejét.
-Ami pedig az elf hölgyet illeti, valóban, megkínált a dohányával. Meglep hogy ennek híre ilyen hamar eljutott hozzád, hisz pár órája történt. Megbeszéltem vele hogy vacsora után kimegyünk az udvarra és elszívjuk azt a dohányt. Na nem azért, mert olyan nagy bagós vagyok, de otrombaság lett volna visszautasítani a kedvességét. De én...nem akarok nélküled menni...úgy értem hogy....én szeretlek téged és fordított esetben nekem nagyon rosszul esne, ha te egy sármos idegen lovaggal vonulnál el egy kis magáncsevejre...egy férfi ki már odaígérte szívét és menyasszonya igent mondott, ne hagyja el párját és ne keresse más nõ társaságát, úgy vélem az nem tisztességes...és szívem ellen való lenne. Ragaszkodom hozzá, hogy te is velem légy. Ha nem jössz, vissza fogom utasítani az elf hölgy ajánlatát.

-Ami pedig a gyógynövényt illeti...szó szerint a világ másik végérõl van Messala. ...a törpe néptõl van-kezdi óvatosan...már ha halottál róluk. És hidd el õk nem csak a meséskönyvekben léteznek. Elhiszem hogy itt a világ legdélibb sarkában még csak mutatóba se jut belõlük, de északon mindennapos látvány egy rackla-lovas törpe. Személyesen én is harcoltam már velük egy oldalon, és igencsak valóságosak mint te vagy én. <Fõleg a balegyenesük! > Ez a növény az óhazájukból való. Sok legenda övezi. És én úgy szeretném hinni õket mint ti a Hétarcú szentírását. Mert szalmaszálat jelenthet a lányod gyógyulására. Anyám orvos, herbalista volt. Mikor a hátam egy hadgyakorlaton megégett, elkezdtem a régi naplóit, feljegyzéseit olvasgatni, hátha leírt valami módszert az égett bõr kezelésére. Egy évig bújtam az irathagyatékát, mire találtam egy lapszélre odavetett mondatot egy beriqueli jéggyopár nevû növényrõl. Bár én nem értek az élettan tudományához, de mikor azt írta róla, hogy "képes nedvességgel megtölteni a bõr mélyebben fekvõ szöveteit." felcsillant a szemem. És segített is, elmúltak a fájdalmaim. A hátam nem lett szebb, de Angela még csak tíz éves, és most tiszta esszenciát használtam. Ha Marja felkeni rá, és akkor is ha Angela bõre elhalt teljesen....nem kizárt hogy gyötörni fogja a hidegrázás. De ha igaz amit anyám írt akkor a kislánynak van reménye a jövõre. ...és nekünk is. Azt hiszed nem látom rajtad, hogy a legboldogabb, legönfeledtebb pillanataidban is mindig ott bujkál a keserûség és az önvád a lányod miatt? Azt hiszed hogy én ebbe valaha is belenyugszom? Bármire hajlandó vagyok, hogy ezt a terhet elvegyem tõled, vagy legalább könnyítsek rajta. Te sohasem leszel igazán boldog, ha Angela nem érezheti milyen egy anyai ölelés, egy simogatás, és késõbb ha ifjú hajadon lesz, nem ismerheti meg a szerelmet sem. És akkor hogy várjam el, hogy a kézfogónkon legyél boldog és virulj mint a rózsa? Tán hagyjam szó nélkül mikor TALÁN, ismerek rá gyógyírt? -Castor ismét lehajtotta a fejét. -De ha nem segítene se adnám fel. Akkor elvinném haza hogy a Napasszonyok tegyenek csodát a bõrével. Ha otthon nem tudnának rajta segíteni, átmennék egy másik államba, vagy a Sheral tetejére, a kráni bércek közé, vagy a Pokolba, bárhová ahol orvosságot találnék. Angela nem fogja így leélni az életét.
- Ezért voltam reggel olyan nagyon erõszakos. Legszívesebben ahogy megkaptam rögtön rohantam volna le a konyhába kenõcsöt fõzni.-nem azért voltam olyan akaratos mert nem tisztellek téged, vagy ilyesmi. Hát erre kellett az a két arany, ezt vártam úgy a Postával.
-Kérlek nézz utána hogy Angela hogy reagált a kenõcsre, mert aggódom érte. Messala, ez a növény nem valami kétgarasos orvosi székfû. Nagyon erõs hatást vált ki a bõrbõl. Sõt, meg merem kockáztatni, hogyha azt az egészet felkenitek amit csináltam, hogy sokkolót. Kipróbáltam. Mesélik csak ott nõ, ahol egy jégsárkány vére kiontatik. Imádkozom Ranilhoz, hogy valami igaz legyen a legendából. De egyben biztos lehetsz: anyám nem dobálódzott feltevésekkel, csak akkor írt le így valamit, ha annak hatásáról megbizonyosodott.
Most ha nem bánod elmegyek fürödni.-megcsókolta Messala kézfejét, a nõ tenyerét a saját arcára tette, és élvezte annak puhaságát. Látszott rajta, hogy hiányzik neki a nõ érintése.
A vendégek közös fürdõjébe indul.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, este
Résztvevõk: Tiarren
___________________________________________________________

*A szolgáló csak nem akart jönni -tán hallotta a sírást s nem akart alkalmatlankodni. Kizokogta magát az elf lány, mint aki egyetlen könnyezésbe akarta volna az élete össze sírását sûríteni. Ám könnye egyre fogyott, szeme egyre nehezebben nyílt a világra, s az ágy egyre puhább, védelmezõbb közegnek tûnt. Az ablak nyitva felejtõdött, s félálmában még talán magára göngyölítette a takarót.
Kimerült alvás ölelte magához. Belesírta magát, ennél fájdalmasab belépõt nem is választhatott volna. Ám ott már nem sírt. kellemes meleg vette körül, bánata enyhülni kezdett az öntudatlanség furcsa birodalmában. Hol volt már a szép rajz s az önmagával hasonlatosságot vont ötlet! Hol volt már a fájdalom, ami sanyargatta! Elringatódott. Tia arcát újabb álom érintette meg. Nem volt rém és nem volt szorongásként mellére telepedõ súlyos, komoly. Éjjeli réten ült, világító potrohú apró állatkák egyensúlyoztak a fûszálon, az égen temérdek csillag ragyogott rá. Hófehér selyem ruha ért bõréhez hûsen, nyárnak tetszett az idõ. Felhúzott térdei elõtt nyugodt tó vize sejlett, háta megett erdõ állott, s nem mint ómenekkel teli sûrû rengeteg, hanem mint otthonos vidék. Ismerõs volt a hely-pedig sosem járt ott sem álmában, sem a valóságban. Mégis, az ismerõsséget nem lehetett letagadni. Meleg tenyér ért Tia hátához és ez olyan volt, mint egy megváltás. Egyszeriben odalett a bánat a bú, a sanyargatás a keserv. Még sem varzslat volt, még sem támadás. Olyan természetesnek és egyszerûnek találtatott. A tenyér tulajdonosa nem lépett Tia elé, maradt mögötte, keze pedig háta közepén, lapockái között, a körül, hol a pecsét testén pihent. Nem törte meg beszéd a jelenetet. Nem vert hangot lépés, sem mocorgás, talán csak sejthetõ lélegzetvétel.
A valaki jelenléte tapintható volt. Nyugalmat adott. A kéz nem mozdult, maradt ott, egy helyben. Addig, amíg Tia békéje állandó nem lett. Aztán visszahúzódott, de a jelenlét maradt. A tenyér helye fázni kezdett. Akár sajnálni is lehetett távozását.
A fatörzsök között zúgott a szél, mint húrok között ujjak játszanának. A jelenlét távoldott, de ígérettel, visszatér.
A szoba kihült. Az ablak nyitva maradt, Tia didereghetett. Odakinn, az udvaron feltámadt a szél, besötétedett.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, este
Résztvevõk: Castor de Vinter
___________________________________________________________

-A találkozásról tudok, mert a hölggyel ebédeltem. Azaz õ csak csipegetett. Nem féltelek tõle, hogy elcsáíbt. Az a lány távol áll ahhoz, hogy bárki ember fia ölelésig közelítse, vagy hogy karjaid közé fúrja magát. Ám ha vágyad az, ott legyek, legyen, a medvebõrös szobában! Most pedig menj fürdeni, ha ez a pasziód, nekem a lányom mellett a helyem.
*Rámosolygott a donna Castorra, elnézte volna még, de szemei mutatták: lányánál jár lélekben, érdeklõdés kélt benne a kence iránt, a férfi szavai hallatán.
Alig végzett a fürdõvel -morgás akafdt, valaki unhatta a vízhordást neki-, Marja kaparintotta kezei közé. Borbélyt hozott. Az megigazította a durvéán beretvált szõrzetet a férfin, s a száját kitátatta. Sopánkodott a maga nyelvén, kapirgatott, sóhajtozott, megint kapirgatott, Marja szerint, szerencs,e hogy nincs likas foga, máskülönben húzott volna a mester úr, és lõttek volna a vacsorának. Mentalevelet tömött Marja a férfi szájába, aztán feltuszkolta öltözni, igazgatta is a hacukát rajta, menni kérte a lábbeliben.*

[Alauron]

(Hanas)

Amilyen lapos módun csak el lehet kunycsorogni valahonnan úgy próbál most hanas is elillannig, mintha meg sem hallotta volna az embert...
<Már csak ez kell, még rá se tudtam gyújtani, és tovább idegesítenek! Hátha nem jön utánam... >
Meg sem áll a donna házáig, oda legalábbis reméli nem teheti be lábát idegen, vagy majd eltessékelik onnan...

[Castor de Vinter]

Castor engedelmesen tûrte hogy a borbély tegye a dolgát.
- Köszönöm Marja. -...mffff...menfa lefel....mfff....-nyammogta Castor kétpofára a zöldségeket.- Mef jo hogyf nemf keet húzni...-dünnyögte teli szájjal.
Ám amikor a ruhát felvette, és ott állt páncél és pallos nélkül a tükörben kinyalva, mint egy kis võlegény, pucérnak, védtelennek érezte magát.
Egész emberformájú férfi lett a ruhától és Castor megijedt, hogy egy elegánsabb szabású gönc mennyit tompít a zord külsejébõl.
Elárvulva nézett a tükörbe, akár a bulldog, kinek nyakába csengettyûs masnit kötnek.
- Istenem ez én vagyok?-
-Nos Marja, hogy nézek ki?-fordult a társalkodónõ felé. Mendegélt elõtte pár lépést, megpördült a sarkán és kérdõn széttárta a karját.
-Ja, a parfümöt se felejtse ki kérem. -Biztos benne, hogy így tetszeni fogok Messalának?

[Hakea Ello]

(Tia)

Lassan nyitotta szemeit a világra. Nyugalmát, melyet az álomból lopott, a világért sem akarta elveszteni. Felült, kicsit zilált hajába beletúrt, és homályos tekintettel kikászálódott a paplan alól. A rajza a padlón hevert, hátoldallal fölfelé...könnyízû, halovány emlék csupán. Tia feltámadt, mint oly sokszor ezelõtt. Fázott, de belülrõl valami melegítette, egy emlék, mely oly friss, mégis oly távol van már. Becsukta az ablakot, majd miután fölvette ruháit, magához vette az ágyról immáron lecsúszott szappant és egy törülközõt, megkereste az inasok egyikét és bejelentette fürdési szándékát. Reménykedik, hogy meleg fürdõt vehet, mert igencsak átfázott nyitott ablaknál.

[Saggaras Zenir]

Vincent

-Ennek örülök, hogy mostmár kicsit nyugodtabb, igazából csak azért akartam erre a nyugidtabb helyre hívni, hogy kibeszélje a bánatát.

<Nem érdemes hosszura nyujtani itt a dolgoklat, holnap reggel ugyis elhajózok, akkor meg minek nõzzek, még a végén itt maradnék reggel. Na már csak az kéne.>

*Kicsit látszik rajta, hogy elkalandozik a tekintete.*