Al-Abadanai kalamajka

[Alauron]

(Salah)

Elindúl megnézni kinek is lett baja, s gyors távozásra ösztökéli a talpon maradtakat.
- Ugye most már elindulhatunk végre? Lássátok már be, hogy nem halogathatjuk tovább az indulást.- mondja a töbieknek, de elsõsorban a kéknek, meg a fa védõjének. Ha kell, márpedig valószínûleg kelleni fog, akkor segít az eszméletleneket a csónakhoz szállítani, csak haladjanak már el onnan.

[Flamme O'Styg]

Flamm is elindul a bajbajutottak felé. Megvizsgálja, vagy megpróbálja megvizsgálni mi bajuk lehet, élnek-e még, stb . Ha még életben vannak, felkapja Avy-t vagy Gordent, és elindula hajó felé.
-Aki még él hozzátok...
Kérdés az, hogy bele lehet-e halni ilyesmibe.

/eenyit tudtam tenni xD/

[Mesemondó]

//Idõsíkrendbetétel: Kalmon az "ágybabújás" után lép be a szállásra.//

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a kolostorban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Kalmon, Fergia, Carwyn
_____________________________________________________________

*Kalmon Patanantát a jobbra esõ elsõ kisudvarra látja sietni. Miközben a szállásukra siet, s nem messze a toronytól elhalad egyre több embert lát a fekete monstrum körül körözni elméjülten.
Beérvén a szálláshelyre Fergiát és Carwynt félrenemérthetõ helyzetben találja. Amint végzett a mondandójával hatalmasat csattant az ég. Az esõ odakint szakadni kezdett...*


//Egy kicsit sietõsebbre veszem a parton lévõk dolgát - csakhogy egyidõben legyenek õk is a bentlévõkkel.//
_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a zátonyon
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Salah, Flamm, Avyen
_____________________________________________________________

*A három ájult felett immárom négyen állnak. Joakimot a kékhajú fogja ölbe mintha nem is egy ember lenne kezei között, olyan pihén kapta fel.
A "fa szelleme" - ahogy Salah nevezte a dzsadhoz fordult.*
- Kérem, Salah segítsen! - *azzal lehajolt Gordenhez, az ájult férfit felültette, majd Salahnak mutatta, hogy a férfi bal oldalát kapja meg és õvele két oldalról támogatva a csónakhoz cipeljék.
Így Flammnak már csak Avyen maradt - õ is könnyedén ölbekapja az ájult nõt, akin egyedül látszik külsérelmi nyom - a jobb halántékán, a homlokcsont szélénél hatalmas tenyérnyi kékes-lila duzzanat volt látható.
A csónakba kicsit szûkösen fértek be, lépén nem hét emberre tervezték, de azért biztonságosan vízre szálhattak. A kékhajú és a "fa szelleme" evezni kezdett. Talán félúton lehettek amikor az esõ elkeszdett szemelegni. Éppen kikötöttek egy aprócska stégnél, és sikeresen a csónakból kirakták az ájultakat amikor a stég végén lévõ vasajtó kinyílt. Egy majd két méter magas emberférfi lépett ki a kapunk kék nadrágban, fehér tunikában - igencsak vékony testalkattal.*
- Hozzák az ájultakat utánam. - *azzal felnyalábolta Avyent karjaiba és minden további szó nélkül elindult. Durván 7 lábnyi hosszan mehettek amikor kiértek egy hatalmas udvarra, melynek közepén a fekete torony állt. Tökéletes mértani pontossággal elrendezett fehér épületek állnak még az udvaron. A magas szikár ffi a jobbra esõ legelsõ kissebb épülethez siet Avyennel. Két ajtaja van ennek - az egyikre mutat, hogy a férfiakat oda tegyék be, míg a másikba Avyent viszi. Éppenhogy beértek az épületbe, odakint hatalmas csattanás hangzott el, majd a következõ pillanatban az esõ szakadni kezdett.*

[Navaratna]

//Remélem korábbi válaszomból lejött, hogy a papnõ azt már Kalmon bejövetelétõl függetlenül nsm várja meg, hogy õt a boszmester teljesen levetkõztesse, továbbá hogy a férfi pucérra öltözzön s úgy bújjon mellé. Amúgy akkor is esett már, amikor Fergia elhagyta az étkezõt, most hogyhogy újra esni kezdett?//

(Fergia)

A nõnek egy lapáttal rátett Kalmon megérkezése. Lehunyta szemeit és mélyebbre süllyedt a takaró alá. Égett mint a rongy. Nem bírta az efféle kiképzést, nem voltak nagyvilági múltjai szerelmi téren. Ervül mondott egy vaskos szót az orra alatt, amit a helyzetnek címezte, nem konkrét személynek.

[Yvett de Crei]

//Az esõ eddig is esett csendesen. Most viszont szinte egyik pillanatról a másikra - a csattanástól számítva szakadni kezdett - mint egy jó kis felhõszakadás - a tetõn záporozó esõcseppek hangjából ítélve.//

[Alauron]

(Salah)

Az úton igyekszik kérdezõsködni a két idegentõl, arról, hogy akkor most mi tévõk legyenek, mi lesz a társaikkal, mit akarnak tõlük, találkozni fognak e NaoGi mesterrel, és milyen veszély közelít, hogy még a fát is otthagyta miatta a védelmezõje...Miután megérkeztek és látta hogy mit kezdenek a sérültekkel, megkérdi azt is merre találja azokat akiket elõbb hoztak ide.

(Bocs hogy nem szó szerint írtam most ezeket a párbeszédeket, de elmenne vele az idõ, ha mindet itt a fórumon megjelenítenénk...)

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

A férfi megértõen nézett a nõre, és nem folytatta, mindössze megcsókolta újra. Lágyan végigsimítota a kezét a nõ testén, és elmerült a csodálatában. Csak nézte a nõt, és gyengéden mosolygott. Mikor megérkezett Kalmon felkapta a fejét, és összeráncolt homlokkal nézett rá. Aztán pár pillanat múlva kisimúltak a ráncai, és bólintott.
-Csak arra figyelj, hogy mire lépsz. Valahol van egy fiola mágikus ital a földön. Nagy kár volna veszni hagyni.
Mindenesetre vörös fülekkel elkezdett öltözni; nehéz lett volna megmondani, de talán a szerzetesi ruha kevésbé volt átázva. Bár... teljesen mindegy, inkább levetette azt, hogyha bejönnek legyen valami szárazabb ruhája.
Elkezdte újra felvenni a fekete ruháját, a mellvértjét, megkereste az üvegcsét, és keresett neki egy biztonságos helyet a zsebében, vagy rosszabb esetben a combjára szíjazott tegezben. Suhintott párat a jó öreg hajítóbárdjával, majd az övébe dugta. Megpucolta kissé a számszeríját is, majd az északira nézett:
-Szerinted szükségünk lesz most ezekre?

[Navaratna]

(Fergia)

Fél lélekkel öltözött fel. Messze járt. Nagyon is jól fel tudta idézni a pár percekkel ezelõtti eseményeket. A bõrét még égették a csókok, még érezte Carwyn kezét, testének melegét. A férfi már uralta a papnõ testét, de a lelkét még nem. Fergia tudta: nem nagy dolog õt érintésekkel letaglózni. Járatlant könnyû. Bár a szellemét is igába hajtaná a másik! Akkor bátran vágna bele egy együttlétbe. Akkor viszonozná, amit kapott.
<...addigra feltéképezném a kórelõzményeket...>
Megrázta magát, mint egy vizes macska. Már megint odavolt a haja. Már megint gyûrûzik. Csodás. Kizárta Kalmon ottlétét így nem irult-pirult a takaró alatt szorongva, mikor szállhat ki öltözni. Amint kész volt, felcsatolta övét a szablyával.
-Papi erõmre ne számítsatok. Elégséges. Az elmém ki van facsarva. Elégtelen.
Még elbíbelõdött saruja bõrzsinegével, aztán várakozóan nézett a férfiakra. Nem volt fecsegõs kedvében, nehezen zökkent vissza a kerékvágásába. Annyi év után érthetõ volt. Gondoskodásképp, kissé szórakozottan is, meghúzta Carwyn egyik vértet tartó szíját.
-Én ennék egy tál babot. Akár menet közben is.

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Elmerengek pár pillanatra a kérdésen. Aztán odafordulok a két társamhoz. Arcomon a hajón is látott elszánás kezd kiütközni ismét.*

-A fegyvereket és a fontos holmikat szerintem mostantól tartsuk magunknál, készenlétben. Azt kell gyorsan eldöntsük, hogy a nagy fejetlenség közepette, ami kialakulóban van, merre tovább. Megvárjuk a többieket, hogy hátha idejönnek valahogy a vihar elõl vagy megpróbálunk kijutni hozzájuk. Ha együtt vagyunk már csak egyszerûbb lesz haladni. A szerzetesekkel nem tudom milyen viszonyban vagyunk jelenleg, de szinte biztos, hogy a toronyból származik a zavar oka. Egyre többen köröznek mellette.

*Kikémlelek a szobából és készülõdök az esõs futásra. Közben visszafordulok és várom a felvetett problémákra a reakciókat.*

<Ha nem vázolják, hogy szerintük mi legyen, akkor ismét rajtam a sor, hogy valahogy megoldjam a helyzetet. >

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

Továbbra is a "harcoshoz" intézve szavait:
-Úgy tudtam azért járják körbe, hogy megtisztítsák elméjüket, és felfrissüljenek. Hogy szellemi energiáik visszatérjenek. Álljunk csak meg egy pillanatra:
A többiek élnek? Mondott neked valamit Patahanta? Egyáltalán mondott valami olyat ami... fontosa lehet nekünk is?
Óvatosan tapogatózott, volt egy olyan sejtése, hogy magánjellegû beszélletés zajlott a két furcsa északi között.

//Megint mondom: Carwyn csak annyit tud, amennyit lát, mivel nem olvasom el a többi reagot. Furcsállom is, hogy nem érzek rá késztetést. De mindenesetre fura, de jó érzés! //

[Navaratna]

//Legalább nem követsz el lesési plágiumot //

(Fergia)

A papnõ magához vette a hajón gyûjtött két írást, feltette csuklójára a karperecet.
-Élnek. Láttam õket a csónakból a parton. Zavar a toronyban? Megnézem.
Fergia kiállt az ajtóba, majd megelõzve a további szószaporítást átfutott az étkezõbe. Ott fogta a tálját, megszedte babbal. Ha látja a viaszkosvászon esõkabátot a maga részére, akkor felveszi, és egyik kezében a babbal, másikban egy kanállal átsétál a nagy toronyhoz, ami körül keringenek. Bejáratot keres, hogy bemenjen. Közben eszik. És jólesik neki
<Étel van, ital kéne, szex majdnem volt, már csak egy kiadós alvás kívánságaim netovábbja >

[Flamme O'Styg]

A hajón nem szól semmit. Magába bosszankodik, hogy csurom vizes és meg fog fázni, nem valami egészséges jellem. Könnyen elkapja a vírusokat, aztán meg lõttek. Még végig se gondolta mitõl esett el a hajón. Ott volt a kristályai közelében, a cél elõtt. És most elúszott megint. Mikor megérkeznek, a magas fickót kérdezi.
-Öhm. Flamme O'Styg vagyok. Elnézést a kérésért, de nagyon éhesek vagyunk, valami ennivalót kaphatnánk?
Az esõtõl ugyan nem hallani, de Flamm gyomra valami iszonyatosan nagyot kordul...

[Mesemondó]

//Fergiának egy kis tempólassítást kérek!!! //

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a kolostorban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________

*Carwyn szerencséjére Kalmon nem taposta egyetlen fioláját, így a tegezébe kényszerül tenni. Ott kicsit szorosabban fér el, nem úgy mint bármelyik zsebében - ahol ha harcra kerülne a sor, igencsak veszélyes volna.
Kalmon az ajtón kikémlelve nem lát el a toronyig. Szürkés minden, s az esõ oly erõvel szakad, hogy függönyt borít szeme elé úgy 100 láb távolságban.
Fergiának is szembe kell néznie e zuhataggal - mivel köpenyét nem vitte már pár lábnyira a szállástól bõrig ázott. Hiába szedte a lábacskáit, s tájolta be magát az étkezõhöz - a tornyon túlérve (ahol már igencsak sokan köröztek) és látótávolságából kiérve bal lába egy gödörben akadt meg. Olyannyira, hogy el is vágódott a tocsogó vizes fûben. Félig hasra, félig bal oldalára esett - szerencséje, hogy nem ütötte meg magát nagyon. A lába még mindig a gödör fogságában van - a környéken pedig sehol egy teremtett lélek.*

*Salahnak a "fa szelleme" válaszol kérdéseire, igencsak szûkmarkúan fogalmazva. Elmondja, hogy a hatalmas vihar elõl behúzódnak a kolostorba, tenni nem nagyon tudnak semmit. A társaik elvileg már száraz ruhában, tele gyomorral kuporognak szálláshelyükön, várva a vihar végét. Hogy a mesterrel õk találkoznak-e nem tudja, majd kiderül - de már valószínûleg csak a vihar után. Egyetlen veszély a vihar maga.... bár a kolostor falai erõsek, elviekben megvédi õket, de mint természeti jelenség kiszámíthatatlan. Túl sokáig gyûjtöti erejét.... az erõ, amivel rájuk fog lecsapni egy külsõ városkát a földbe döngölne fertály-óra alatt.
A sérülteket - a férfiakat külön Avyentõl - egy kicsi helyiségben helyezik el. A magas szikár férfi Avyen fejére egy barna tégelybõl valamilyen kenõcsöt ken - kicsit menta szag csapja meg Flamm és Salah orrát. A szobácskában lámpa világít, egy rend tiszta és száraz ruha várakozik a földön. Miután a férfi végzett Avyennel a "fa szelleme" szelíden kituszkolt mindenkit, majd az ajtót becsukta belülrõl.
A kékhajú eközben a szomszédos helységben Gordent és Joakimot helyzete el. Itt is apró lámpácska adott fényt, és itt már négy rend száraz ruha várakozott. A magas nem sokkal utánuk belépett az ajtón, s azt becsukta.*
- Iona vagyok. Bocsássák meg, hogy ilyen sokáig várakoztattuk magukat a belépéssel. Itt vannak száraz ruhák, vegyék fel, melegedjenek át. Addig mi õket öltöztetjük át, meg ne betegedjenek. Elég lesz nekik majd az ébredés. - *azzal a másik férfival közösen módszeresen levetkõztették, majd száraz ruhába öltöztették elõször Gordent, majd Joakimet. Öltöztetés közben Salahnak elmondja, hogy társaik nem messze ettõl az épülettõl lettek elszállásolva. Egy kicsit zavart arccal közölte utána, hogy ketten ott is tartózkodnak, de talán még várni kellene a meglátogatásukkal (a további feszegetésre nem ad választ, sem a miértre, sem arra hogy kik vannak ott). Harmadik társuk pedig még elviekben az étkezõben található.
Flamm bemutatkozására biccentett fejével irányába, majd kedves mosoly jelent meg az arcán.*
- Természetesen! Ha úgy gondolják kicsit megmelegedtek akkor elkísérem Önöket az étkezõig. Van itt pár viaszkosvászonból köpönyeg, így a ruha is száraz marad.

[Navaratna]

//Igenis, parancsnokasszony! //

(Fergia)

A tanyáláskor sóhajt. Istene ekképp gondolta a fejmosást, amit teljes testre kiterjeszt? Odadugta fejét a lábához, hogy bokaficam nélkül kiszabadítsa lábfejét a lukból. Úgy már mennie kell. Nem ideges, nem kapkod. Amint sikerül, immár sétatempóban araszol tovább az étkezõ felé, akár látja az épületet, akár nem. Közben fütyörészni kezd.

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Visszafordulva Carwynra tekintek és elgondolkodom mielõtt válaszolnék.*

-Nem rémlik, hogy beszélt volna a többiekrõl. Csupán személyes faggatózás folyt, illetve a felvetésemre, hogy minek kellett az elménk védelmét piszkálni, váltogatni a kísérõket, azzal védekezett, hogy mi vagyunk kíváncsiak a rendfõnökükre. Erre én megjegyeztem, hogy csupán azért vagyok itt, mert titeket kísértelek a hajóról. Azt hiszem most össze kell kapjuk magunkat és nem hagyhatjuk, ogy akár a "bagzási kényszer", akár Fergia Fergiasága eluralkodjék a józanság felett.

*Ezzel, ha van valami vízhatlan kabátfélét magamra terítek és elindulok a papnõ után az esõben. Nem futkosok csak sétálok. Közben próbálom az esõ függönyén át kivenni, hogy merre van, illetve merre tartunk épp a toronyhoz viszonyítva. Az talán eléggé nagy, hogy ilyen körülmények között is támpontként szolgáljon. Közben a fejemben furó gondolatmenet végére halvány mosoly dereng fel arcomon.*

<Bárcsak végre kikeverednénk errõl a helyrõl és ismét találkozhatnék Avyval. Ezeket is rá kéne már bízzam inkább Joakimra, mert nem tudom meddig bírom vigyorgás nélkül ezt a léhaságot, amit az erkölcscsõsz fürtös produkál.>