Al-Abadanai kalamajka

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a kolostorban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Kalmon
_____________________________________________________________

*Egy kis fintorszerûség futott át a nõ arcán egy pillanat erejéig - aztán újra az érzelemmentes komoly kifejezés tért vissza rá. A kérdés után még mindig szótlanul nézte Kalmont súlyos percekig - kényelmetlen érzést kiváltva ezálltal a férfiból. A tekintet nem volt nevezhetõ nõi csábítási kísérletnek, inkább volt ez olyan mintha a legkisebb titkait is kiakarta volna fürkészni arca nézésébõl, szemébõl.*

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Kissé feszélyez ugyan a nõ kutató tekintete, de egyzserû összpontosítás után ellazítom magam és csupán csendben ülök a széken. Arcomon nem lehet felismerni más érzelmet csak a nyugalmat.*

<Kis vízesés az évszázados rengeteg közepén. Egy tisztavizû tavacskába zúdul alá a fehér cseppekre széthulló víz, melynek hangjai kísértetiesen emlékeztetnek a viharos esõ hangjaira, mikor amaz a tetõzetet verdesi egy borús alkonyon.>

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a kolostorban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Kalmon
_____________________________________________________________

*Egy különös érzés vetett ennek véget - Kalmon kutató "kezek" tapogatását érezi elméjében, majd pár pillanattal késõbb Patananta egy rövid sikolyt hallatva két kezét halántékára szorítva összegörnyed a széken. Nem tart soká ez az állapot részérõl, hamar visszanyeri önuralmát. Szemében feszültség fészkelte be magát, s anélkül, hogy bármit is szólt volna Kalmonhoz kisietett az ajtón azt be nem csukva maga mögött - s jobbkézre indult el.*

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

-Nyugi semmi bajom sincs. Viszont jó lenne, ha nem vesztenénk szem elõl Kalmont. A dzsad, a nõ, meg az elf lehet, hogy már halott. És jobb lenne, ha legalább mi együtt maradnánk.
És, hogy õszinte legyek, éhes vagyok. Szerintem fussunk vissza!
Végignézi a felszerelését, hogy nem hiányzik-e valami. Végül rövid gondolkodás után magához veszi a zöld folyadékkal telt üvegcsét, és kinyitja az ajtót.

-Mitszólsz? Futás az esõben?

[Navaratna]

(Fergia)

Néz az esõre, néz az üvegcsére. Utóbbira csúnyán egy kicsit.
-Én is éhes vagyok. De ha már küszöbön a vég, pusztuljak meg, hogy ilyet teszek, nem szokásom, Darton látja lelkem!...
Egy pillanatra tojt arra, hogy ez idõhúzás. A falhoz nyomta a férfit és forrón megcsókolta. Csak addig, amíg az hagyja. Jól az oldalába is markolt, de nem úgy, hogy fájjon neki.

[Flamme O'Styg]

*Felvont szemöldökkel lelassít.*
~Kobrára! Mi a fene ez?~
-ÖöÖ, nem akarok zavarni, de mi meglátogatjuk a tornyot mielõtt kitör a vihar, sietnénk úgyhogy kedves Kékhaj jöjjön, ha nem akar megfázni...
*Aztán szemeivel a többieket keresi. Látszik, hogy Joakim elindult Avyék után, hogy együtt induljanak a relytéjes épület felé. Maga is elindul, csak szépen lassan, hogy kb egyszerre érjenek oda Gordenékkel. Néha hátra pillant, mit csinál a fa lény és a férfi. Salah-felé is kiállt egy "Várj meg, együtt mennyünk!"-et. Ha mindenki ott van csak a kékségre kell várni, úgy megpróbálja vízre tenni a ladikot. Ebben reményei szerint segítenek társai...

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

A férfi nem ellenkezik, csak egy darabig ügyeskednie kell a kezében maradt fiolával, végül sikerül óvatosan a földre pottyantania. Persze úgy, hogy lehetõleg egydarabban maradjon. Aztán két kezét a nõ derekára helyezi, és nem engedi el. Játékot ûz a nõvel - nem úgy tûnik, hogy a toroni egyhamar abbahagyná.
<Ejha!>

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*A hirtelen jelenetre megilletõdötten és kissé hülyén nézek ki a fejembõl. Aztán felveszem a bekevert étket tartalmazó tányért és kanalat és az ajtónyíláshoz megyek. Megnézem, hogy hova rohan az ezüsthajû nõ ilyen elánnal. Közben vetek egy pillantást a környezõ épületekre is, hogy merre járhatnak a társaim.*

<Na ennek meg mi baja? Vagy valaki, valami belenyúlt az agyába és ez összetörte a kis lelkét, vagy õ nyúlt az én agyamba és ez tett be neki. >

[Navaratna]

(Fergia)

A nõ nem szentelt gondolatainak külön oldalt. Igen, beugrott neki, hogy nem kellene pepitában azt elõadniuk, mint a rémes hajón Kalmonnak és a boszorkánynak. Magához sem volt hû, hisz elvileg szektarendnél vannak, ahol ezt nem illik, nem térképezte fel a férfi nemi betegségeit, kórsági elõtörténetét, családban elõforduló szellemi és testi örökletes ferdeségeket...
Fergia keze a férfi felsõruházata alá csúszott, s siklott egyre feljebb a mellkasára, oldalára, saját testét pedig a férfihoz préselte, ami alól csípõje sem volt kivétel. Nem latolgatta, milyen hatással lesz ez magára, vagy a másikra. Majd megtudja, ha megtette. A másik test közelsége és melege tompított éleslátásán.

[Alauron]

(Salah)

Hiába is próbálja, nem sikerül egyedül vízre bocsátania az alkotmányt, a vihar pedig vészesen közeledik. Flamm szavaira kezéve integet neki, valószínûleg azért, hogy jelezze hallotta a dolgot, de lehet csak elköszön?
Amíg várakozik elidõzik azzal, hogy megvizsgálja mitõl is arany ez a csónak, mert ha netalán aranylemezekkel van borítva nem ártana lefeszegetni néhányat. Aranyszínû festéket meg ilyen nagy mértékben felhasználni nemigen hallott, és látott még.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a zátonyon
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Salah, Flamm, Avyen
_____________________________________________________________

*Salah figyelmét a csónak aranyszín borítása köti le várakozása közben. Értõ szemekkel megállapítja, hogy az bizony csak festés - semmilyen vékony aranylapok nincsennek a csónakra erõsítve. És még az evezõk is le vannak festve aranyszínre.

Vizsgálódása közepette viszont idegen dolgot észlel elméjében - mintha valaki hívatlanul kutakodna odabenn... Nem tart soká, pár pillanat csak.

Szeme sarkából azonban felfigyel aggasztó események sorozatára.
Elõször is Flamm felöl.... a kékhajú és a zöld lény két kezüket halántékra szorítva térdepelnek le a parton. Pár másodperc... majd gyorsan felállnak és a hajó irányába indulnak - bár a zöld lényt szinte vonszolja magával a kékség.

Flamm is kutakodó kezeket érez tudatában, ami arra össztökéli, hogy két tenyerét halántékára szorítsa... majd pár szegmens múlva megszûnik az érzet.
A következõket Flamm is látja

Gorden egy rövid, de mélyrõl törõ kiálltást hallatott, leborult a földre, majd eldõlt mint egy homokzsák... Avyen egybõl odaugrott hozzá, letérdelt és két kezébe fogta fejét. Végig simított arcán, látszott beszél is hozzá, de a férfi meg sem mozdul semmire sem. Joakim is térdelne Gorden mellé, hogy vajon mi lelte a másikat - s ebben a letérdelõ pozícióban érhette az elméjét támadás... ugyanis fejéhez kapja kezét hirtelen, elõrelendül - mintegy levágódik az apró kavicsos talajra s oly szerencsétlen idõpontban történt mindez.... Avyen ugyanis épp felemelkedett kissé, hogy a lovagot odaengedje Gordenhez amikor õ hajolt... a két fej találkozott, s bár fizikálisan Salah és Flamm nem is, de mégis hallani vélték a csontok roppanását....
Az eredmény nem maradt el. Avyen szinte azonnal hang kiadása nélkül terült el a földön, Joakim mintha még kapott volna utána, de õ is kifeküdt.

Mindezt az ismeretlenek is látták, s futásra váltottak az ájultak felé.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a kolostorban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Kalmon
_____________________________________________________________

*Az egyenletes esõben Patananta köpeny nélkül a kis átjáró után jobbra fordul - ennyi amit lát Kalmon az ajtóban megállva.

//Csinálok egy kis képet, hogy ki hol is tartózkodik - hogy érthetõ legyen és ne legyenek félreértések. Ugyanis Kalom egy kis szûkebb udvaron található épületben tartózkodik...

//Itt a helyszín az elhelyezkedésekkel.//

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

//Mos, hogy kiderült hol is vagyok kicsit másabb a helyzet. //

*Leteszem a tányért az asztalra és elindulok könnyed kocogással az esõben. Kiérve a nagyobb térségre megnézem, hogy Patananta hova megy be, de nem követem, hanem elmegyek a szállásunkra, hogy felszerelkezzek, illetve utánna nem ártana megkeresni a többieket, mert lassanként túlságosan is baljóslatú kezd lenni a helyzet. A szállásunkra érve rögtön be is viharzok és nem különösebben foglalkoztat, hogy az ajtó nyiva van-e vagy sem. Beérve kicsit meghökkenek az elém táruló látványon és eleresztek egy halvány diadalmas mosolyt. Aztán csak megcsóválom a fejem és elkezdem felvenni az alkar-, lábszárvédõimet, illetve a helyükre csúsztatni a dobótõröket.*

-Látom nemártana egy-kéát úszóhólyag prevenciós célokra. Node inkább az egyre furcsább jelekre kéne összpontosítani. Patananta hirtelen a fejéhez kapott és aztán elviharzott az egyik szembenlévõ részhez. Szerintem szedelõzködjünk, mert nemsokára kitör a vihar és nem a természeti katasztrófára gondolok.

<Naugye! Ezek a fenhéjázó papok is csak emberek. >

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

A férfi eddig tapogatózott a nõ céljait illetõen, de most már tudta meddig mehet el, legalábbis sejtette. Lágyan megragadta a combjainál, és a rögtönzött ágyhoz vitte. Ott óvatosan az ágyra dobta, és segített megszabadulni a nõ ruháitól, miközben végigcsókolgatta a testét. Aztán gyorsan ledobda magáról a szerzetesek kék ruháját is. Nem kérdezett semmit, és nem is mondott semmit, csak bebújt a nõ mellé.

[Navaratna]

//Km néni, idõsíkot tégy helyre, hogy akkor Kalmon hogyan és mikor nyit ránk, mert hasraütésszerûen gondolhatjuk eltérõ képpen JK-ként. Utólag módosítok majd, ha kell.//

//Jó hogy jött ez a térkép, én azt hittem, az étkezõ a fekete nagy toronyban van, erre kiderült, elmértem //

(Fergia)

A papnõ papnõ mívolta elment a sunyiba. Mikor Carwyn felemelte és elcipelte, hagyta. Mikor ruháitól elkezdte megszabadítani, olyan volt, mint mikor a hagyma héjait lefejtik. Fergia esetében lepergett elõször a vakolat, meginogtak a falat alkotó kövek, porlani kezdett a köveket illesztõ malter, de a fal nem roskadt össze.
A Jégkirálynõ fehérsége bár rózsaszín pírbe öltözött, majd vörössé ért, úgy érezte, szétfolyik s aztán meg tûz emészti el belülrõl, de eszét nem vesztette. Nem kellett nagy észnek lennie ahhoz, hogy tudja, nem rohamot kapott, hanem megkívánta a férfit ám voltak fenntartásai. Amikor az utolsó ruhadarabot is le akarta venni a nõrõl Carwyn, megfogta kezét:
-Tisztelj meg annyival, hogy ne itt, ne így és ne most.-halkan, fojtott hangon beszélt. De mélységesen hitt abban, nem bán meg semmit, ha most nemet mond. Rájött a remegés, hisz hatással volt rá a férfi.