Al-Abadanai kalamajka

[Flamme O'Styg]

Joakim érkezésekor hosszasan kezet rázok vele és megveregetem a vállát.
-Tudtam, hogy túléled! Mi történt a páncéloddal? Ki ez az alak? A többiekkel mi történt? Avy és Gorden is életbe van. A parton maradtak. Mi ez a hely? Mi lett a Sakállal?
Szemével a nagyhajút keresi, vajon mit mûvel, mire készül.

[Navaratna]

(Fergia)



<Ó, az anyaszomorító, keveredhetnékjük gyümölcsének pottyanata, ez a nõ tehette. >
-Én kérdezek, de ön nem felel. Amit ön feleletnek gondol, azzal kitörölhetem a nagy fehér fenekem. -mondta színtelen hangon a papnõ. Érezte, nem lesz jóban az itteniekkel, ha mindenki ilyen tenyérbemászó
Fergia karót nyelten ült le késõbb az asztalhoz. Kalmon szavai megerõsítették abban, nem csak õvele szórakoznak. Csakhogy õ ezt egyértelmû támadásnak és fenyegetésnek vette, semmint szívélyes üdvözlésnek:
-Én elmegyek innen. Nem szeretem ha kioktatnak, nem szeretem ha bárgyún mosolyognak rám afféle szavakat édelegve, meg óhajtanak védeni magamtól. Köpök rá, jogom van úgy és akkor meghalnom, amikor. Nem szeretem, ha mindenki mindent jobban tud rólunk, de mi róluk semmit s mellé szándákosan szarul fogalmaznak, önhitten fürdõzve saját nagyszerûségükben és fontosságukban s fõleg nem ha lemeztelenítik az elmém és túrkálnak a múltamban. Fontoskodó tudálékos takonygombóc...
Éhes volt, de elment az étvágya. Ha eddig nem lett volna eléggé tapló, most mérget lehetett rá venni, az lesz. Már attól is elment a kedve, hogy egyáltalán, bárkinek köszönetet mondjon azért, hogy kimerték õket a tengerbõl. Máris vonzóbbnak tûnt a korábbi víz és az ajtólap. ha türelmét elveszítette, éles nyelve mocskos szájjal párosult. füstölõknél is jobban
-Carwyn, tornáztasd az ujjaid, szükség lehet rájuk, s nem pont prosztatavizsgálathoz. Hogy maradsz vagy jössz, a te döntésed, nem kötlek meg.
Ez a hely neki nagyon bûzlött. Felállt, hogy szobájukba menjen, felnyalábolja mindenét, akár száraz volt akár nem, fegyverét felkötötte és a kapuhoz lépett. Mit bánta õ a cudar vihar közeledtét! Inkább dekkol a stégen! Vele ne kukoricázzanak! Amint a kpuhoz ér, keres valakit, aki kinyitja, bárhogy. ha maga nem tudja kinyitni és senkit nem talál, akkor lepakol a tövébe és összefont karral várakozik. Elszánta magát, hogy egy percig sem marad olyan helyen, ahol játékbabaként kezelig "a te érdekedben"-maszlaggal.

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

Egyre jobban nyugtalanítja a környezete. Mikor elmegy az ezüsthajú, a társaihoz fordul, és csendesen megszólal a jellegzetesen akcentusos közös nyelvén:
-Nem biztos, hogy a szerzetesek fosztották le az elme-pajzsokat. Akkor éreztem hiányát miután elsétáltunk a torony mellett. Láttátok a kikopott füvet? Azokat a transzbaesett sétáló szerzeteseket?
Ha elég paranoiás lennék azt mondanám, hogy megszállta õket valami. Valami abból a toronyból. De... mégsem. Felejtsétek el.

<A torony attól még piszkálja a csõröm.>
Ha Fergia nagyon távozni akar akkor megvonja a vállát:
-Ha mész menj, majd késõbb utánadmegyek.
De egyenlõre nem akar. Furcsa, de kifejezetten várja, hogy mi fog történni. Sõt! Ami fontosabb: beszélnie kell a rendfõnökkel. Elvégre ritkán adatik meg a lehetõség, hogy egy bölcs emberrel beszéljen. Talán az ellenanyagról is.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a kolostorban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Fergia, Carwyn, Kalmon
_____________________________________________________________

*Az üstszerûségben egyszerû fehérbab-leves volt, kevés babbal sok lével. A két letakart lábasban törtkrumpli, és pörkölt várakozott.
Ha a két férfi bármelyike enni óhajtana belõle, akkor az íze normális, még talán finomnak is találhatja.

Fergia távozása után nagy csend keletkezett a helyiségen, majd halk kopogás hallatszódott fejük felett. Kop... kop-kop.... kop-kop-kop.... eleredt az esõ odakint. Szél, s villám nem cikázott, az esõ kopogása monotonná vált.
Az ajtóban egyszer csak Patananta jelent meg viaszkosvászon köpönyegben. Belépve levéve azt az egyik szék háttámlájára terítette, szeme kutakodóan tekintett körbe. Kíváncsi, érdeklõdõ, kérõ hangon szólalt meg.*
- Yitulin kisasszony hol van? Ilyen hamar befejezte az ebédet?


Fergia miután kilépett az étkezõ helyiségbõl, s elérte a fekete torony vonalát nyakába kapott pár csepp esõt. A torony körül még mindig négy alak keringett, szemlecsukva. Alig tett meg azonban félszáz lábnyi távolságot az esõ megerõsödött, s monotonon áztatta testét. Beérvén a szálláshelynek kijelölt épületet annyit lát, hogy az ajtajuk résnyire nyitva áll. A résen kiszûrõdik a benti lámpás fénye, melyet néha megszakít egy fekete imbolygás - mintha valaki mocorogna odabenn.

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Elgondolkodok, hogy akarjak-e enni ebben a helyzetben és végül arra jutok, hogy mindegy mi lesz legalább az éhség nem veszi el az eszem teljesen. Szedek egy kis törtkrumplit és merek rá a pörköltbõl is. Amikor már épp elkezdeném az evést visszatér az ezüsthajú kísérõnk és Fergia után érdeklõdik.*

-Elment. Úgy döntött nem hajlandó tovább tûrni a fellengzõs ködösítést és aljas támadásokat, melyek az elménk védelmét érik. Az igazat megvallva nem voltunk valami jó viszonyban eddig, de teljesen egyetértek vele. Egyébként megtudhatnám mit akarnak tõlem annyira? Vagy most is valami kitérõ "majd, ha odaértünk" választ fog adni?

*Mindezt egyszerû, csendes közönnyel mondtam. Közben lassan összekavargattam a pörköltet és a köretét.*

<Fergiával kéne tartani, mert még a végén nekimegy valamelyik "szerzetesnek". Jó lenne egy szeletke kenyér ehhez az étekhez.>

[Navaratna]

//Kalmon érzékei brilliánsak. Honnan találta ki, hogy erre készül a papnõ? //

(Fergia)

Megmerevedett. Valaki a szobában? Carwyn kipakolt mintha piacon lenne, szinte hívogatja az ilyesmi a pofátlan kíváncsiakat. De valahol elégedettség öntötte el. Legalább valakin levezeti a feszültséget. Hisz õ sincs kõbõl, s vannak rúgások, amik az elevenébe tapintanak. Az egyik ilyen a tehetetlenség. S akkor meg tudott veszni. Képletesen. Is. Kis mosoly villant fel szája szegletében. Attól függõen, hogy az ajtó merre nyílik feltépi/berúgja és aki vagy akik benn vannak, megemlegetik: ha egy valakirõl van szó egy kisebb csatakiáltással kísérve nekimegy. Azaz célja a nekifutásból való elsodrás, földre küldés és ártalmatlanná tétel. Ha többen vannak, az elsõ elébe kerülõvel csinálná ezt. Nem akar ölni, csak leteperni. Mindegy, az a valaki nõ férfi, agg vagy gyermek. Le akarja szorítani. A megvalósulástól függõen a továbbiak elválnak.

[Alauron]

(Salah)

- Áhh...Üdv Joakim, lám a Bosszú Elszánt Ökle megvédelmezi az õ Végrehajtóit. Hát az a fickó meg kicsoda? - Figyelme az idegen felálló hajú férfi felé fordul, amint az elindul a nagy fa felé utánakiált:
- HÉÉ! Ember, hova mégy? De méginkább, bemehetünk a toronyba a csónakoddal?

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a kolostorban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Salah, Flamm, Avyen
_____________________________________________________________

- A Sakál halott, a páncélom az óceán mélyén ha jól sejtem. Ez a hely valamilyen kolostor lehet, de nem tudom pontosan. Engem nem engedtek be, de nem is bánom. - *válaszolta Flammnak Joakim még. Majd Salahhoz fordult.* - Nem mutatkozott be. Míg ideevezett egy hang nem jött ki a torkán akárhogy is kérdeztem. Az is lehet, hogy néma... vagy csak nagyon jó a megállhatósága. ... Áááá látom Avyenék tényleg jól vannak - *mondta miután kis mozgás irányába nézett a zátony tetejére. Ott ugyanis Gorden bukkant fel Avyennel kézenfogva, sietve. Egyenesen a kis csoportosuláshoz igyekeztek. Az idegen, ki a fa felé indult hátra sem figyelve, egy mozdulatot nem adva, hogy hallja Salah kérdését folytatta útját. Pár méterrel a fa elõtt letérdelt a homokba, fejét a mellkasára hajtotta. A következményen lehet Salah lepõdik meg a legjobban - a fából kiválik valami... valami megmagyarázhatatlanság.... Tõllül úgy 100 lábnyira lehetnek, így ebbõl a távolságból úgy néz ki mint egy megelevenedett faág. Flamm azonban meglátja, hogy hús-vér ember, csak igen jó az álcája...*


_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a kolostorban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Fergia
_____________________________________________________________

*Az ajtó befelé nyílik, s nem is kell nagyot taszítania rajta. A jobbra esõ fekhelynél ténykedik valaki, a rövid kiálltásra megfordul, meglepetten, de másra nem is marad ideje. Fergia mint a szélvész teperi le a földre. Iona az. Meglepett arcát felváltja a zavartság. Szemében különös csillogás játszik - mintha félne. Arcára vörösség ül ki, nagyokat nyeldes, s nem moccan a papnõ alatt egy szemernyit sem. Fergia a két felkarjánál tudja leszorítani a földre, s ha akar a mellkasára ülhet, térdepelhet... *


_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a kolostorban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Carwyn, Kalmon
_____________________________________________________________

*Patananta rezzenéstelen arccal hallgatja végig Kalmont. *
- Nem tudok semmiféle aljas támadásról önök ellen. Ködösítés... mégis mit várnak? Beavassuk magukat mindenbe, ami a falak közt zajlik? Ez naivságra utal. Gondolják azért vagyunk elzárva mindentõl és mindenkitõl, hogy akárki erre téved csak úgy megosszuk vele titkunkat? - *a nõ szavai nem voltak indulattól telítve. Nyugodtan beszélt, s mindenfajta felljebbvalóságtól mentesen.* - Hogy mit akarunk Öntõl? Nos, látom nem fûlik foga a négyszemközti beszélgetéshez. Azonban felhívom figyelmét arra, hogy nem nekem lesz kínos a perc amikor társai sokmindenre rájönnek Önnel kapcsolatban. Ha úgy gondolja beszélhetek Carwyn Úr elõtt is, engem nem zavar jelenléte. - *még mindig nyugodt volt a hangja, egyáltalán nem fenyegetõzött, mégha a szöveg kissé annak is tûnhet. Inkább felvázolta a lehetõséget, a lehetséges következményét a több fül elõtti beszélgetésnek. Kalmonon áll a döntés vállalja-e mindezt. Patananta még mindig nyugodtan állt az asztal mellett. Szemét Kalmonon tartotta*

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

Nem várta meg, míg Kalmon válaszol. El akarta kerülni a kellemetlen helyzetet, úgyhogy inkább csendesen megkérdezte:

-Ne keressem meg Fergiát?

[Flamme O'Styg]

-Ez meg mi a fene? Az a valami nem holmi faág. Ember... Bár mintha... Nah ezt megnézem közelebbrõl... Gyertek ti is... A fa szelleme talán? Salah? Ilyesmirõl nem beszélt neked az a zöldség?
*Lassú léptekkel indul el a fa irányába. Hogy megnézze mit akar csinálni a kékhajúval. Lépte ahogy közeledik egyre gyorsabbak, a végén már gyorsan kocogva közelít célja felé.*
~Ez a haj egyre jobban idegesít. Élõ fa, kolostor, szerzetesek, lakatlan sziget, néma kékhajú emberek. Mi jöhet még? El kéne innen tünni a fenébe...~

[Navaratna]

(Fergia)

A térdeplést választja, teljes testsúly nélkül, mert a végén még összeroppan a cingár. Bár ezt csak késõbb teszi, mert elsõre nem érdekli, kit teper le, csak teperje. haláli nyugalommal tekint le Ionára, bár fújtatva veszi a levegõt dühe miatt.
-Jól figyeljen rám. Teszek fel pár világos, rövid kérdést. Maga pedig válaszol rájuk, mellébeszélés nélkül, vagy megszabadítom a golyóitól. Vigyázat. Tanultam anatómiát. Tudom hol vannak azok a golyók és le is tudom vágni õket anélkül, hogy elvérezzen tõle.
Megszorongatta a férfi karjait s mély levegõt vett. A hangjából kiérzõdött az indulat, azon volt, hogy azt kiûzze belõle.
-Mit keresett itt? Hogy mer turkálni a holmink között a távollétünkben? Ki parancsolta ezt meg önnek? Mely vallást szolgálják? Ebben nem tûrök ellentmondást, egy kurva nevet kérek, nem mellébeszélést magasabb rendû szférákról és kábulatos megvilágosodásról. Ha meg szekta tagja, azt nyögje ki. Mire föl tették védtelenné elmémet s olvasgatnak olyan dolgokban, amihez senkinek egy fikarcnyi köze sincs? Ne rázza a fejét, nyakig benne van az egészben maga is. Tudja a választ. És megmondja nekem. Vagy pár ezredfonttal megkönnyítem az életét. Mért vannak abnormális hajú tagjaik? Mért nincs sehol ablak? Mit esznek, ha se kert, se hajó, ami élelmet hozzon? Mért váltogatják vezetõinket úgy, mint ribanc a szeretõit? Parananta a harmadik személy, akit elénk tesznek és nagyon meg tudnám taposni. Nem vagyok modoros és kedves, mert maguk sem azok velem. Várom a válaszokat!
A kérdések úgy záporoztak és pattogtak, mint pár nappal ezelõtt egy lovag kihallgatásakor egy pinceszobában.

[Quator ar Zaraquer]

//

(Fergia)



-Én elmegyek innen....[/i]

Végülis Kalmon füle tényleg jó. //

(Kalmon)

*Halványan elmosolyodok Carwyn tapintatosságán.*

-Talán jó lenne, hogy ne csináljon semmi Fergiásat. Köszönöm.

*Az utolsó szó elismerõ hangsúllyal hangzik el. Várok, hogy Carwynnak legyen ideje elhagyni a szobát, aztán a nõhöz fordulok.*

-Az elménk védelmét lerombolni szerintem nem a kifejezett vendégszeretet jele ugyebár. A titkaikra pedig nem vagyunk kíváncsiak. Csupán a csónakosok ide hoztak és elvileg önök kíváncsiak ránk nem fordítva. Így nem kéne erre a "megóvunk az igazság súlyától" képzetre hivatkozni mindenáron, mert nem is kértük, hogy mondjanak bármit is. Csupán szeretnénk végre összeszedni a túlélõket és visszatérni a világ számunkra nem ilyen titokzatos vidékére. Ami pedig a nagy kinyilatkoztatást illeti: Carwyn tapintatosan egyedül hagyott, de engem az sem zavart volna, ha marad.

*Mindezt kissé lemondó hangnemben mondom és várom, hogy végre túlessünk a végsõ prófécián.*

<Szegény Mesterem. Ennyi nevével elkövetett csûrés-csavarás. >

[Navaratna]

//Én a verés megjóslására gondotam //

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

Nyugodt tempóban elindul arra amerre Fergiát legutoljára látta elmenni.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a kolostorban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Fergia
_____________________________________________________________

*Iona elkerekedett szemmel hallgatta Fergia záporozó kérdéseit. Meg sem mozdult, moccanás nélkül hagyta, hogy a nõ rátérdepeljen. Még a szemén sem látszódott, hogy készülne esetleg valamire a papnõ ellen. Amikor a kérdéssorozat befejezõdött elfúvó hangon szólalat meg (bizonyosan, hogy nem a mellkasán térdeplõ nõ miatt).*
- Csak ennyi?... Nos...
Ha szétnéz, akkor láthatja, hogy Carwyn Úrnak hoztam meg a második kitömött zsákot a háta alá. Épp azon voltam, hogy a fekhelyt elrendezzem amikor rámtört. Semmilyükhöz nem nyúltam. Elõtte meg Önnek készítettem egy kis tûzfogó részt ott a sarokban - *biccentett fejével az ajtó mögötti sarokba. És tényleg. A fekhelyen immár két zsák pihent kitömve, s rajta egy félig-meddig leterített pokróc. A sarokban tényleg volt egy kis talán 30 cm magas kövekbõl kirakott körforma - átmérõje sem lehetett nagyobb. Tökéletes tûzteret biztosítottak az egymásra rakott kövek. Iona egy kis szünet után folytatta.* - Hogy mely istenséget szolgáljuk? Hát, ez nem egységes, nem mindenki ugyanazt az istenséget szolgálja. Én például Adront szolgálom, de van aki Antoht, van aki Dellát, van aki Arelt, van aki Dartont, de van olyan is aki egyik istenséget sem ismeri el maga felett. Nem papok vagyunk mielõtt megkérdezné, csak egyszerû hívõk. Hogy miért nincs itt abalk? Mert nincs szükségünk rá. Ezeket a helyeket csak és kizárólag alváshoz használjuk, nincs arra szükség, hogy világítson bármi is kívülrõl befelé. Kert? Van. Hajó ami élelmet hozzon van. A vezetõváltást nem értem én magam sem. Én voltam megbízva idebent a kalauzolásukkal. Eredetileg Rileka kísérte volna Önöket a nagymesterhez, de mivel sürgõs dolga akadt változott a terv, s én vállaltam a kíséretüket. Hogy Patananta testvérem miért avatkozott közbe nem tudom, de engedelmeskednem kell parancsának. A hajviselettel nem értem mi baja van? Az talán normális, hogy valaki tarkopaszra borotválja mindig a fejét, hogy látszódjon rajta egy visszataszító tetoválás? Vagy az normális, hogy egy hosszúfülûnek olyan a haja mint egy szarkafészek? - *szeme megvillant egy pillanatra, ám Fergia figyelmét ez nem kerülhette el. És furcsán hirtelen maradt csendbe Iona. Nyelvével kicsit megnedvesítette ajkait, majd folytatta.* - Az elméjük védelmének lebontása nem támadás volt részünkrõl. Segítség, hogy maguk maradjanak utoljára, mert talán akkor van esélyünk.... - *ajkába harapott, szemét behunyta. Szája vékony csíkká préselõdött össze - de továbbra is mozdulatlanul feküdt a nõ alatt.*



_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a kolostorban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Carwyn, Kalmon
_____________________________________________________________

*Miután Carwyn elhagyta az étkezõt Patananta összefonott karokkal leült a székre melyre leterítette köpenyét. Kutató tekintettel nézte a tiadlanit, majd ismét elõvette mosolyát, igaz csak egy kis idõre. Aztán nagyon komollyá vált tekintete.*
- Azt mondja nem kíváncsi a titkainkra - nem úgy tûnik kérdéseiket elhallgatva. Hogy mink kíváncsiak vagyunk természetes dolog ez belátható, hisz nem mindenkit engedhetünk magunk közé. És nem az igazság súlyától akarjuk Önöket megóvni, hanem saját maguktól. Lassan harminc esztendeje hogy itt élek. Igaz nem sokszor volt rá példa, hogy valaki idetévedjen, de volt olyan, hogy beleõrült az itt tartózkodásba. Maguk egytõl egyig erõsek személyileg, szellemileg, tudatilag. Talán elbírnak ennyivel. Ennyivel és nem többel. Hogy eltudják hagyni a szigetet két napot kell várniuk itt. Két nap múlva érkezik egy hajó, s azzal vissza tudnak menni a szárazföldre.
Ami pedig a beszélgetésünket illeti. Elérkezett a végcéljához. Ez itt NeverLand, vagyis a Semmi Földje. Én pedig Patananta Neissenn vagyok. Saun mester hozzám küldte egy kis csomaggal. - *nyugodt és még mindig halálosan komoly volt a tekintete a nõnek. Végig Kalmon szemébe nézett, hacsak õ el nem fordította a szemét róla.*


*Carwyn lassú tempóban halad vissza a szállásukként kijelölt ház felé. Az esõ csendesen hullott rá, s mire elérte a fekete tornyot már ruhájából ismét csavarhatta a vizet. A toronynál feltûnik neki, hogy már nem négyen keringenek körülötte, hanem legalább 10-en. Mint amikor jöttek is szemük becsukva, s a kitaposott ösvényrõl le nem lépnek. Van köztük égnek meredõ hajú személy, van kopasz, van fehér tunikás és van kék tunikás is. Mire odaér egészen közel hozzájuk egy nõt is felfedez közöttük. Kék tunikában, fekete egyfonatba befont hajjal. Arca nem épp szépnek mondható, talán 80%-ban májfoltos. Láthatólag egyikõjüket sem zavarja a szüntelen esõ, magukba mélyedve, valamit kántálva keringenek a torony körül.*