Al-Abadanai kalamajka

[Navaratna]

(Fergia)

Joakimot látva megfordul a fejében, hasonló élményekben lehet része, mint neki, azaz beszél hozzá valaki, de talán mást mondanak neki.
-Nyugalom. Ahova megyünk, ott lakik a dögvész. Az pedig a szakterületem.
Nyugodtan mondja, szinte barátilag, de elgondolkoztató, mi végre lehet ott az a sok tárgy. Azért, hogy elzárják õket, vagy hogy felhasználjk...? A Sakál vonzódása a helyhez érthetõ...De õk hogy is jönnek a képbe azon kívül, hogy belekeveredtek? Ez már óvatosabbá tette a látszólagos könnyedsége ellenére is.
[Még sem lesz olyan sima a partot érésünk, mint hittük.]-küldte a sajnálkozó üzenetet Carwynnak, nem tudva, a férfi megkapja-e azt, vagy sem. Balján megigazította a karkötõt, már arra is ferde szemmel tekintett. Próbaképp csettintett a hajas fickó szem elõtt, valóban csak testben lenne ott? Már nem érdekelte sem a béka, sem a villám, helyette csöppnyi aggodalom költözött bele.
<Megint rosszkor kedvelek meg hímnemû humanoid élõlényt>
Nem bánta, hogy ezt az elméjében beszélõ idegen is könnyedén hallotta. Elnézett arra, amerre a hajócskák orra állt és felidézte a Parkot. Az erioni nekropolisz azon negyedét, ami nem volt élõholtaktól háborgatva. ahol idõs fák nõttek, mint egy parkban, s õsszel a gesztenyefa ágai imádkozók karjaiként nyúlnak az ég felé, barna áldozatot szórva leveleikkel. Ahol annyiszor sétált, ha magányra vágyot. Ott elfeldett sírkövek álltak, dõltek a földbe, a bennük nyugvó porrá lett maradványaival.
<Magány és varjak. >

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

Megkapja az üzeneteket, ó igen, de egyenlõre nem reagál. Fontos hogy felfrissüljön. Akármi is várja õket a szigeten minden szellemi energiájára szüksége lesz. Mert bizony az emberi test hatalma nem végtelen. Ahogy az italai sem kifogyhatatlanok. És az utolsó üvegcsét...
<Muszály lesz bölcsen felhasználnom. Miért nem vagyok olyan mint Dauryr mester? Lehetett volna egy kis üldözési mániám, mikor annak a Bella Donnának igent mondtam.>
A gondolatok belassulva hangzottak el a fejében, összpontosítása jelenleg fontosabb volt, mint holmi kalandozás.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, az aranyszín csónakban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Fergia, Carwyn, Kalmon
_____________________________________________________________

*Fergia nyugodt szavaira Joakim feléjefordult. Nem volt köztük még egy lábnyi távolság sem.*
- Dögvész? Tud valamit a helyrõl? Egyébként az aggaszt, hogy olyan dolgokat is tudnak róllunk, amiket más nagyon nem ismerhet... saját magunkon kívül.
*Aztán egy újabb homlokráncolás részérõl, és elsötétülõ tekintet. Száját összepréselte, s nem szólt többet.
Fergia ujjcsettintésére a kék-fekete hajú férfi ráemelte tekintetét, azonban nem szólalt meg. Szemébõl a nyugodság áradt, ami azt sugallta Fergiának, hogy bajuk nem eshet - legalább is tõllük nem kell tartaniuk. Így kiderült, nem csak testben vannak ott, hanem lélekben is - csak nem szólalnak meg valamilyen oknál fogva.
Üzenetek egyenlõre nem érkeztek a rejtélyes idegentõl. Mindenki kiüríthette elméjét, s szabadon járhatott ott ahol szeretett volnak képzelete szárnyain. A Zátonyhoz szépen lassan közeledtek, már nem választotta el õket a "keskeny" bejárattól talán csak 50 láb távolság. A felhõzet fejük felett hirtelen vastagodott meg, sötétté lettek, igen nagy vihart sejtetve. Szembõl egy viharos széllökés szinte megállította a csónakokat, mire az evezõsök még nagyobb iramra össztökélték magukat. A széllökés ahogy jött, úgy el is tûnt a semmibe, de magával vitte az eddig is jelenlévõ szelet. Ilyesztõen hatott a táj - sötét, irdalmatlan mennyiségû csapadéktól nehezedõ fellegek, melyek kavarogtak a fejük felett prikadati látási viszonyokat eredményezve. A tenger körülöttük egy pillanat alatt lecsendesedett, mintha nem is háborgott volna reggel óta vihart hirdetve. Hála a nagyobb tempónak, s a szinte tükörsima vízfelületnek sebesen szelték át a zátonyok közti átjárót. Ha eddig ijesztõ volt a látvány, az most átcsapott ámulatba, mely a szemük elé tárult. Mintha egy legenda megelevenedett helyszínén járnának. A zátony fehér színû lankás partja övezi körbe az azúrkék vízû kristálytiszta öböl szerûséget. Foltokban látható a nagy fehérségben zöld terület, mely füves területet, esetleg bokrokat sejtet. Azonban jobbra tõllük nem messze a parttól egy hatalmas zöld lombkoronájú fa álldogál egymagában monumentális méretekkel rendelkezve. Az öböl közepén egy zöldes-szürkés-kékes színû hatalmas épület emelkedik ki a vízbõl - mindenféle szárazföld jelenléte nélkül. A csónakból nem látszódik a teljes épület, csak a vízmosta monumentális falak, s a belsejébõl az ég felé törõ fekete torony teteje.*

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Elcsodálkozom a tájon és a monumentális méreteken egyaránt. A hatalmas sziklál között becsónakázva úgy érezheti az ember, hogy egy hatalmas kapun lépett be az óriások elsûlyedt birodalmába, aminek csupán a legfelsõ toronytetõn lévõ kertje látszik már csupán e világ felszínén. A lagúnát övezõ szigetek közül a nyagfás oldalt fürkészem, ahol a társainkat is megpillanthatom, ha átjutottak a külsõ oldalról. Ha nem, akkor lehet, hogy ideje lenne utánnukkérdezni. *

[Navaratna]

(Fergia)

-Tudok egy s mást. A nosztalgiás részeket kihagyva, olvastam róla. Kolostorról, és afféle holmikról, ami rémmesék kedvelt tárgyai és zsarnokok édes álma.
Joakim hangulat ingadozását nem tudta mire vélni:
-Szövegelnek neked valamit? Ugye nem most közölték, hogy a Sakál még mindig él?
Ráncolta kicsit a homlokát, de lerítt a férfiról, ez nem fog elárulni most semmit a diszkurzus tartalmáról. A vihar dagadása egyszerre nyûgözte le s egyszerre támadt tõle mocoroghatnékja. Nem akarta a nyílt vizen telibe kapni. S mivel szótlannak tûnt az égnek meredõ hajú férfi, inkább véleményét jelbeszéddel osztotta meg vele-Fergia egyenes háttal fura jeleket kezdett ujjaival a fickónak mutogatni, néha hadonászott is közben de arca teljesen nyugodt maradt eközben.
Ám mikor a földsáv mögül elõbukkant a torony, magabiztosan elmosolyodott:
-Tudtam.
<Én ezt már láttam ám...>
-Ez mesés...zafír tenger...fehér part..."pálmafák"...símogató meleg...fiatal szép nõ lenge ruhában fut a parton...egy deli legény felé...A nõ ruhája fekete...a férfin páncél van és kopasz...Övék az éden...a fákon banana lóg és tobozgyümölcs meg kókusz...és aztán a nõ felesik,fogai közé homok megy, kitöri a lábát, a férfi pedig halálra röhögi magát rajta...Ez olyan romantikus...-sóhajt egy nagyot és imitál egy könnycseppkitörlést. Viccet félretéve valóban tetszett neki a látvány, elsimerõen mustrálta. Még azt is megengedte, hogy elkalandozzanak gondolatai, amik aztán komoly figyelésbe torkollottak.
<Meg fogom én ezt vajon köszönni valakinek?>
Elõbbi elkalandozásának tárgya felé fordult és fittyet hányva a férfi békésségének, újra zaklatta kicsit:
[Ne lógasd az orrod. Ismereteim szerint itt egy rendnyi tudornak kell lennie, és ha õk nem tudják mi az ellenszere ama ki nem fejtett mérgezésnek, mi ide hozott, akkor kaparhatod el családod.]

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

Mikor megkapja a nõ válaszát lassan kinyitja szemeit. A látvány magával ragadja, kissé hátrahõköl a torony méreteitõl. Meg kell kapaszkodnia a csónakban - bár nem mondta még senkinek, de egy kis tériszonya van. Megcsapta az ijedtség pusztán a torony látványától.

Ahogy jött, úgy távozik az érzelem, bár többé nem tud visszatérni a meditáció nyugodtságába, nem is zavarja mostmár.
Ismét a táskájára tekint: lassan "partotérnek". Itt...
A halál kicsinyke bástyáján.

[Navaratna]

(Fergia)


A nõ megõrizte nyugalmát, felszaladt szemöldökkel figyelte, ki milyen reakcióval fogadja a toronyt és környezetét.
<Amíg keselyûk nem keringenek, nem aggódnék.>
-Carwyn, látom mit csinálsz, és ne.

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

-Tessék? Hogy mitne? Nem csinálok semmit.

[Navaratna]

(Fergia)

Nem ismételte meg a kérést. Kék szemeit a férfira függesztette és nem vette le róla. Lágy erõvel nézett rá.
<Csak ne kapkodjon. Nincs itt az ideje annak, hogy mindent elé és a többiek elé tárjak egy csónakban. Attól, hogy olvastam valamit, még nem biztos, hogy úgy is van. Óvatosság. Bár...>

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, az aranyszín csónakban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Fergia, Carwyn, Kalmon
_____________________________________________________________

*Nem volt épp jókedve a lovagnak, hogy mirõl szólhatott fejében a beszélgetés.... azonban a Sakál említésére ismét Fergia felé fordult.*
- Nem, Õ már halott. Hisz maga is megállapította, de ha még nem is így lenne; én biztosan tudom. - *körültekintett. A kolostor fala, a torony benne, s a táj szépsége õt is lenyûgözte. Elmerengett, arcáról lerítt, hogy valahol nagyon messze járhat.
Nem úgy Kalmon gondolata... a parton szemével társait kutatja. Egy aprócska eredményre tesz csak szert. Két aprónak tûnõ alakot pillant meg, bár innen nem tudja kiveni kik lehetnek. Annyi bizonyos, hogy az egyikõjük áll, míg a másikójuk épp leült a földre.
Még mindig sebesen szelték a vizet, az evezõsök úgy látszik fáradhatatlanok, vagy legalább is gyakran eveznek ilyen sokat, hogy ezt a tempót ennyi ideig ilyen jól, szaporább lélegzetvétel nélkül bírják.
A kolostor fala közeledett. Láthatóvá vált hol fognak kikötni, s kiszállni az aranyszín csónakokból. A fal tövében egy kicsinek mondható stégszerûség lebegett a vízen. A stég a fallal kapcsolódott közvetlenül össze, s ott egy aprócska ajtó - talán tiszta vas ajtó - bontakozott ki szemük elõtt.*

// Alauron január 3-áig tartó szabadsága, Limenel szintén csak januárban történõ visszatérte miatt úgy döntöttem, hogy addig hószünetet rendelek el. Természetesen erre megírhatjátok a reakciókat. Valamint természetes, hogyha párbeszédet szeretnétek folytatni egymással, Joakimmal, vagy akár megkísérelni az evezõsökkel szóbeli kapcsolatot felvenni - rendelkezésetekre állok. (válasszátok ki magatoknak a smilit )

Yvett

[Navaratna]

(Fergia)

A nõ hunyorgott a parton álló "hangyák" irányába. Lehettek Salahék is, de lehettek a kolostorhoz tartozó alakok is. Nem az az integetõ, kiáltozós fajta, bízott benne, ha az övéik, akkor ugyan úgy látja õket, mint õ õket. Elõvette az írásokat, amiket a helyszíneken talált, de nem bízott épségükben. A tinta víztõl elfolyik.

[Orwen del'Correl]

//Gondolom nem volt kivetnivalója a km-néninek a beszélgetésünkkel kapcsolatban, úgyhogy bemásolom ide. Tehát://

(Fergia és Carwyn)


[Ne támadj, csak ha megkérdpjelezhetetlenül jelét látod hogy szükségem, Olvastam errõl a helyrõl, de az nem jelenti azt, hogy ismerem is.]

A férfi Fergiára nézett, és biccentett.

[Amint lehet, bõvebben összefoglalom, ami birtokomban van. Bár ha fizetsz érte, akár most is elkezdem.]

-Majd ha kintleszünk... ha majd végre szilárdabb talajt érzek a talpam alatt -válaszolt a toronyra meredve.-

-Annak egyéb következményei is várhatóak rád nézve-pilantott õs is a toronyra. mellé még bólogatott is.
-Döntöttem felõled.
<Akkor aktuális errõl beszélni, ha én úgy akarom.>

-Remek. Hangjában Fergia felfedezni vélhet némi élcet

-A döntésemet nem verbális formában partot érve átadom.-elmerengett, lelki szemei elõtt egy démonokkal megtömött torony látványa és egy sírkõ jelent meg "itt nyugszik Fergia" felirattal.

A férfin átfutott a hideg. Ma rossznapja volt. Inkább rossz hete. Igen a hét találóbb kifejezés.

-Úgy festesz, mintha meghalt volna valakid. Még nem halt meg. S a mi óránk sem jött még el hogy így tegyünk.
Dobolt a csónak szélén, majd szösszent.
-A többit odakinn. Láss-a-fejembe-úr elõtt nincs mit takargatnunk.

-Nem a saját halálomtól félek. Carwyn egykedvûen válaszolt.

-Tudom-és ez nem közhelyes hangsúlyú volt. -Akár nevetsz, akár savanyúan meredsz a világra, a tények nem változnak. [Segítek]-préselte ki magából a nyálnak hangzó szót.

Biccent, és hálásan néz a nõre. Mélyet szívott a levegõbõl. Már nem voltak messze.

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Figyelem a partot és az ajtót. Még nem sikerült eldöntenem, hogy most mit is kéne pontosan csinálni ezzel az új csónakos helyzettel. Egyenlõre Fergia és Carwyn az, aki jól eldiskurál, de semmi kedvem beleszólni az évõdésükbe. Joakim viszont elgondolkodtató. Nagyon furcsa, hogy ennyire megtört volna vagy csak a fejében megszólaló üzenetek voltak rá ekkora hatással?*

[Navaratna]

(Fergia)

Minél jobban közeledett a stég, annál többet pillantott a páncéltalan lovagra:
-Nem akarsz velünk semmit sem megosztani, hm?-kérdezte nyomatékkal hangjában. -Én ajánlanám. Nem akarom kitörni a hüvelykujjad.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, az aranyszín csónakban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Fergia, Carwyn, Kalmon
_____________________________________________________________

*Fergia elõbányászta a papírosokat, kétely nélkül hitte, hogy a tinta szétázott rajtuk, s használhatatlanok lettek; de nem így lett. A két kis üzenet, bár vizesek voltak, de nem úgy, hogy elázott papírjuk, hanem a felszínükön gombostûnyi vízcseppek sorakoztak. Valamivel kezelhették, hogy a papír puha maradt, nem tört, de mégis vízálló lett.
A parton lévõk egyáltalán nem fordultak a csónak fele, nem kezdtek vad integetésbe. Mintha észre sem vették volna a két csónakot az öböl vízén.
Joakim "állapota" kezd mindenkit aggasztani. Titokzatos ami vele történik. Merengésébõl Fergia utolsó mondata zökkenti ki, kicsit értetlenül pislog a nõre, majd mindenkire, majd szemét újra a dartonitára függeszti.*
- Oh.... miért is kellene a hüvelykujjamat kitörnie?