Riegoy Öböl-Velyar és környéke

[Layla]

(Layla)

*Geronhoz fordul, a szemében égő tűz lobogó lángja egyre halványodik a barna tekintetben. Végül a lány szomorúan visszakullog a helyére, és leül a székére. Körbehordozza a tekintetét a társaságon, és tudja, hogy régi barátjának igaza van, nem ronthatnak neki Driassel-nek és talpnyalóinak csupán pár emberrel...ráadásul ha a varázslónak baja esett...Layla nem tudta, mit gondoljon, mit higyjen. Gondolatai szárnyaszegett madarakként cikáztak a fejében. Hirtelen eszébe jutott valami...hiszen Geron ismerte testvéreit, talán tudja, mi történt velük, bizonyára arról is értesült, ha megsebesültek, vagy ha egészségesek, és nem esett bántódásuk...meg kell kérdeznie öreg, alacsony barátjától, mit tud róluk...félrehívja, és... *

[Meridian]

(Aryss da Corda)

*Végighallgatja a törött lábú aszisz bemutatkozását, majd atyai hangon így szól:

-Ugyan már, Garret... más is megtette volna a helyünkben...

*Aztán Geronhoz fordul... az öreg szószátyár ismét kitett magáért. De leglább hátha tud valamit...

-Nos, az átok természetét magam sem ismerem. Volt egy kis nézeteltérésem egy crantai hullával, aki valami varázsló volt. Tudniillik aprobléma az volt, hogy Darton ítélőszéke elé kívántam küldeni, neki meg nem fűlött a foga ehhez... mocskos disznó.. utálom mindet! És ő mondta ezt az átkot. De biztos, hogy kíváncsi rá? Hát jó... nem én mondtam *a többiekhez fordul: -Gyenge gyomrúak forduljanak el!

*Feláll, és villámgyorsan leguggol, minek hatására a vért illesztékeinél zöldessárga, bűzös váladék bugyog ki...

[Layla]

(Layla)

*A lányt egy eddig ismeretlen, furcsa érzés keríti a hatalmába. Ez nem szánalom, nem- a rowoni férfi erősnek tűnik, olyannak, aki mindent túlél, és mindig próbál a helyzet ura lenni. Nem panaszkodik, némán tűr, amikor hű társától, a lovától meg kellett válnia, azt is milyen csendesen tette...de Layla felfedezte a harcedzett külső mögött rejlő embert. Őt nem taszította a genny látványa, ahogy vékony csíkban lefolyt Aryss vértjének mentjén. Sietve a férfi mellé lépett, hosszú szoknyájából egy aprócska darabot letépett és Aryss kezébe nyomta. Valahogy úgy érezte, ezzel már megtette, amit tudott, és a szívét melegség töltötte el. Hát mégiscsak ember ő is... a harcos szemében észrevette a hálát s köszönetet és ez mindennél többet ért Layla számára. Egy másodperccel később megfordult, s némán visszasétált a helyére...útját a különös jázmin-illat jelezte, mely betöltötte az egész kocsmát...*

[Meridian]

(Aryss da Corda)

*Meglepve látja, ogy a törékeny Laylát egyáltalán nem zavarja a lé látványa... még jobban meglepődik, amikor a láány odalép hozzá, és a szoknyájából tépni akar. Megfogja a lány csuklóját, ezzel megakadályozva, hogy Layla tépjen a ruhadarabból.

-Hagyjad... teljesen felesleges... ennek mindegy... de azért... nagyon rendes volt tőled, köszönöm.

*Arcán nem látszik semmi, a lány a szemében mégis köszönetet láthat. Aztán figyeli a láyn alakját, ahogy visszalibeg a heyére.

[Layla]

(Layla)

<Annyi minden történt ma, annyira elfáradtam...de nem érdekel, most szükség van rám. És muszáj beszélnem Geronnal, egyszerűen tudnom kell, hogy mi történt drága testvéreimmel, a szektámmal, a társaimmal...nem volt elég a sorstól az a csapás, hogy meghalt a nevelőanyám, kit igazi szülőmként szerettem, hogy a mentorom is eltávozott...hogy a tudománya csak bennem él tovább, de ha nem adhatom tovább ezt a varázslatos tudást, én...nekem szükségem van a testvéreimre!>

*Layla fel-alá járkált a kocsmában, úgy gondolkozott. Egy pillanatra megállt, és Geron felé fordult, aki -vendégei minden óhaját lesve- pillantott körbe az arcokon. A szőke lány szelíd hangon szólt hozzá, halkan, hogy csak az öreg velyari férfi értse...*

-Geron, kérlek, beszélnem kell veled...vonuljunk félre, tudnom kell egyet s mást...ugye segítesz rajtam, öreg barátom...?

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Tupat enyhén viszolyogva nézi végig az aszisz és a törékeny lány jelenetét... torkát megköszörülve szólal fel...*
- Csontjaimban forr a tettvágy, stílus és pallérozott elme kell ide! Bofor mester személyében pedig nem csak kítűnő harcosra de szónokra is leltetek barátaim! Kerekedjünk fel hát, és most azonnal induljunk a városi tanács színe elé! Ejh lovag, ha izmaidban még van erő rögvest útnak kelhetünk... konyítok ám a csont forrasztásához is, a jó harcos kövessen éppen... ha nem tévedek, a gladiátor úr gyógyításra szorul... eleim által juttatott hatalmamból esetleg... segíthetek, hogy hamarabb fegvyert foghass... azonban hölgyek! Ahogy látom, nem éppen buzogány vagy más valamirevaló fegvyer forgatás mesterségét űzik így... szeretném megtudakolni hogy leendő bajtársaim mégis milyen praktikákkal készülnek a banditák királyának erejét venni? Asszonyi bűbáj, vagy fortély? Mindekettőnek hasznát látnánk no...
* Azzal csípőre tett kézzel megáll a terem közepén... szavai régi tűzről árulkodnak, ő maga igazán nyeregbe érzi magát a társaság dolgait tekintve... elvégre mégiscsak ő a rangidős, és képességei birtokában úgy tűnik rendíthetetlenül a többiek felé magaslik... azal büszkén kihúzva magát vilantja elő a mélykürtöt formáló amulettjét... a laikusok aligha, ám a szakrtők Kadal szent szimbólumát pillanthatják meg benne...*

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

*Végighallgatja Geron elmondását, miszerint egy leigázás folyt-folyik a városban. És mindez egy bánya miatt. Az emberi kicsinyesség, a haszon hajszolása és a rengeteg ártatlan lemészárlása gyűlöletet kelt szívében. Bár tudja, hogy nem teljes a kép a történtekről, de mégis... ennyi borzalom hallatán csak fékezni tudja érzéseit - elnyomni képtelen őket. Teljesen megérti a törpöt és Laylát, valami hasonlót érez ő is.
Aryss problémájára felkapja a fejét gondolataiból...
<Átok? Crantai hulla? Vajon miféle dolga akadhatott neki ott? Fújjj... micsoda förtelemmel kell együtt élnie - és így már értem teljesen ezt a rideg és eltaszító viselkedést. Hatalmas életerő lakozik benne és hatalmas a lelkiereje is. Nem sokan bírnák ki ugyanezt a megpróbáltatást - sőt...>
*Elnézi ahogyan Layla segíteni szeretne neki, a férfi pedig nem kér belőle, de a szemében ő is felfedezi a köszönetet. Ő is feláll és odalép Arysshoz. Eközben éri Tupat kérdése. Először hozzá intézi szavait, majd Arysshoz fordul *
-Hogy milyen praktikákat űzök? Egy kis fortély, egy kis bűbáj... és szakértője vagyok a titkosított irományoknak meglehetősen magas szinten.

Ezzel együttélni nem lehet egyszerű - hatalmas lelkierő és életerő kell hozzá. Valamennyire értek az átkokhoz, de félek csak kifürkészni tudnám mibenlétét és erejét, a crantai élőholtak nagyon nagy hatalmúak - ezért meggyógyítani már nem lennék képes. Viszont ha úgy gondolja, hogy megismerné az átok teljes mibenlétét és erejét, hogy hatékonyabban tudjon - tudjunk - gyógyítót keresni, megpróbálok segíteni Önnek.

[Meridian]

(Aryss da Corda)

*Feláll a guggolásból, demost lassan, hogy a lé ne törjön megint a felszínre. Körülnéz. Ki szónokol megint? A törp... kezd kicsit bosszantó lenni... legalább a székek fölé érne...

-Úgy tűnök, mint aki nincs jó erőben, törp uram? Felőlem indulhatunk. Akár most azonnal is... a praktikákra tényleg szükségünk van, de az "asszonyok" szerintem többet tudnak, mint mi, törp. *szavai közben előveszi vértje alól a nyakában függő kis fémtárgyat. Látható, hogy nem közönséges... felül vörös, alul ezüst kör... Darton szent szimbóluma... -Merthogy én is tudok ám egy-két trükköt!

-Nos? *tekint végig a társaságon* akkor most indulunk, miután ellátta a törp Garret lábát? Vagy azt sem várjuk meg?

*Eközben azonban odalép hozzá a fátylas hölgy, és megszólítja. A férfi Szemire emelei a tekintetét, majd csak ennyit mond:

-Már megszoktam. És még így, eső után a szagát nem is érezni annyira... eegyébként nekem is azt modnták, hogy leglaább akkora hatalom kell a megszüntetéséhez, mint a létrehozásához, de ezt én nem tudhatom. De köszönöm, hogy felajánlotta, engedelmével elfogadom.

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Tupat szakállas arca mosolyra húzódik... ujját felemelve rázza meg a fejét...*
- Azt hiszem lovag, lebecsülöd Kadal hatalmát, ki vérem megtölti erővel, elmémet megvilágítja, képessé teszi a tudatos gondolkodásra... de miért is magyarázkodnék egy felvilági előtt... hogy konyítassz-e máshoz is fegvyerforgatáson kívül is, mellékes. Első sorban harcos vagy, légy büszke rá. Másodsorban ne hivalkodj képességeiddel. Ezt vallom magam is. A mihamarabbi indulás okán... azt hiszem hamar kezelésbe kell vennem az úr végtagját...
* Azzal közelebb lépked a férfihez... egy székre fel is mászik, majd ha a gladiátor is beleegyezik, lábát egy másik alkotmáyra feltetteti, hogy a sérüléshez hozzáférhessen... nyakából különféle füzérek kerülnek elő, majd kis, kerek pajzsát hátáról leakasztva a széknak támasztja... hamarosan ijesztő harci kalapácsa kerül a kezébe... még mielőtt a férfi megijedhetne attól, amit a törp tenni készül, Tupat egyet ráz fegvyerén... a hatalmas fémfejből egy nagyobb drágakőberakásos amulett hulla alá, azonban aranylánca masszívan rögzítve van a markolathoz, így nem esik le... komor arcal fordul a gladiátorhoz...*
- Kezdhetjük?
* Néz kérdőn a férfira...*

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

- Akkor talán álljunk egy picikét félre...
*Azzal megfogja a férfi karját, gyengéden az egyik sarokba húzza. Leülteti egy székre ő maga mellé áll. Bal kezét a ffi mellkasára helyezi, jobbjával a vállát fogja meg.*
- Akkor kezdem, de türelmesnek kell lennie, mert picikét hosszú lesz - és fohászkodjon istenéhez magában, hogy sikerüljön megtudakolni mindent...
*Azzal a fátyol alatt szemét behunyja. Száját halkan hadják el a bűvös litánia igéi...bal karján a ruha fokról-fokra zöldesebb fényt kezd árasztani... Monoton kántálása sokáig hallatszik a szobában...*

[Meridian]

(Aryss da Corda)

*Hagyja, hogy a mő félrevonja az egyik sarokba. Leül a nővel szemben, és figyeli, mit csinál a másik. A nő kántálásának kezdetekor ő dartonhoz fohászkodik.

<Darton, Halottak Ura, a Körforgás őre, az Örök Humor megtestesítője, dönts hű szolgád jövőjéről. Ha még szükséged van egy kitartó, hitébenmegrendíthetetlen hívedre, akkor hagyd életben, de ha magad melé szólítod, ő akkor sem bánja. Tégy hát próbát vele, hogy érdemes-e arra, hogy Ynev földjét tapodva hirdesse igéidet, védje hitedet.>

//Sry, tudom, hogy szar fohászkodás lett,de nem nagyon írtam még fohászt. De hogy a közeljövőben javuljak, pls ötleteket, tanácsokat adjatok. //[/i]

[Layla]

(Layla)

<Gondolkozom...ahelyett, hogy segítenék, pedig ez a törött lábú itt, nincs valami jó bőrben...de úgy látom, a törp érti a dolgát, gladiátorunk meg a világért fel sem szisszenne. Szemi talán tud valamit tenni Aryss-ért, ha esetleg az segítene rajtuk, tudnék készíteni valamiféle italt, a herbalizmus az erősségem, hátha megyek vele valamire...de mire? Egyelőre nem tehetek semmit, most nincs szükség rám. És...itt állok Geronnal szemben, nézek a szemébe és látom, hogy a tekintete kérdést formál. Olyan régóta a barátom, annyi esztendeje ismerem...ő biztos nem haudna, elmondaná, mi történt a szektámmal. El fogja mondani, de a válaszától annyira félek...>

*Layla eddig meredten a földet tanulmányozta, de most hirtelen felemelte a fejét. Nem halogathatja tovább az igazság pillanatát...így lesz a legjobb, hogy senki sem látja, ha lélekben összeomlik, mert mindenki mással van elfoglalva. Így lesz a legjobb, de...bárcsak ne lenne semmi baj. Szóra nyitja a száját, a kérdést remegő hangon mondja ki, a szemében fellobban az aggódás éjsötét szikrája...*

-Geron, barátom, mi történt a szektámmal, a társaimmal, drága Selene-mmel? Te mindent láttál, hiszen a szemeid előtt történtek az események. Ugye nem esett bántódásuk? Ugye nem...

[Yvett de Crei]

(Szemi Dalnia)

*A litánia végeztével minden izma megfeszül - erre Aryss is felfigyel. Ez a művelet rengeteg erejébe került, aminek következtében térdre is rogy a férfi előtt. Fejét egy pillanatra a ffinak támasztja, s lehajtott fejjel szólal meg igencsak megtört, fátyolos hangon.*
- Sajnálom ... ehhez az én erőm igencsak kevés...
De ez nem jelenti azt, hogy lehetetlen leszedni - csak én vagyok kevés hozzá - viszont bízni kell abban, hogy van itt valaki aki képes rá. Elvileg itt vannak nagyhatalmú mágusok - legalább is Geron szerint - ha sikerül őket megtalálni bizonyára tudnak segíteni Önnek.

[Tysson-lar]

(Tupat Bofor)

* Miután a gladiátor bólint, Tupat bele is kezd a szertartásba: nyakából lekerült ékek közül kettőt helyez maga mellé... egyik egy kürtöt formázó fémből készült jelvény, a másik valamilyen folyadékot tartalmazó fiola. Tupat feláll, majd kezébe véve a kürtöt formázó nyakékét mási kkezébe veszi harci kalapácsát. Félhangos mormogásba kezd, egy durvább, ősi nyelven, melyet még a bórogi ősök hagytak a ma törpei számára. Harci kalapácsát a szertartás közben ütemesen fel és le emelgeti, a mormogás már-már zenének mondható egyes taktusaiban. A kürtöt formáló amulettet tartó kéz a gladiátor lábán lévő sérülés fölé kerül... majd amint a mormogás erősödik, sárgás színű fénysáv tűnik fel.... mely nem is akárhonnan: a kőfi kezéből ered! A gladiátor testét hírtelen melegség tölti el.. ugyanakkor kettős érzés kezdi el kerülgetni: a meleg, jó szándékot sugárzó gyógyítási mechanizmus mellett a kalapács egyre gyorsuló ütemes meg-megemelkedése különös fenyegetést jelent... amint azonban a gyógyító szándékú mágia teremtette hullám eléri a férfi szívét, a fenyegető érzés a tetőpontjára hág: Tupat kőmerev arccal emeli meg fegyverét és sújt a férfi lábára... azonban amint maga felé húzza vissza súlyos alkotmányát, ismét láthatóvá válik a seb. A fegvyer mágikus ereje mintha összeolvasztotta volna a töröt csontot, bevégezve amit a sárga derengés megkezdett... a mormogás elhal, és ezzel a szertartásnak vége szakad... Tupat komor arccal veszi kezébe a fiolát...*
- Ez a többi sérülésre való. Kend be... megvéd hogy el ne fertőződjön és jó arra is, hogy hűsítse ha éget. Vannak sebek, melyet nem szabad eképp gyógyítani...* bök fegvyerére és szibólumára.* Igaz férfinak mindig kellenek hegek, forradások, melyek emlékeztetik később hibáikra...

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Hakea Ello]
Helyszín: Riegoy Öböl partvidéke, Velyar városa
Idõpont: Krad kvartja, a Bölcsek hava
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________
Geron a gyors indulás ötletére elbiggyesztett ajkakkal rázza meg kopasz fejét.

-Kockáztatnátok, hogy az éjjeli őrjáratok egyikébe botoljatok? Ne feledjétek, ti NEM VAGYTOK ITT. Ha valakit elkapnának, én vagyok az elsőszámú gyanusított, nem hagyom magam fenékbe billenteni tőlük, ácsi! Holnap talán megpróbálhatjuk, azelőtt semmiképpen, különben pedig ketten megyünk, valaki velem jön aki jól tud osonni. Layla, mit is akartál?...

Kérdésedre föláll és a kémény túloldalára vezet ahol senki sem lát. Arca nem éppen vidám, ilyen lehangoltnak igazából még sosem láttad.

-Az ostrom óta nem hallottam felőlük, de amennyit közülük halottan láttam, összeégve, meggyalázva, nem hiszem, hogy túlélték volna. Bár...a remény hal meg utoljára, nemigaz? Ha él is még valamelyikük, jelet nem adnak magukról, gőzöm sincs merre bóklászhatnak.

Garett furcsán néz, mikor a törpe előkapja kalapácsát, majd mély, kemény hangján nevetségesen óvatosan kérdezi:

-Te azzal mit csinálsz most? Ugye nem...

Mikor meglendíted kalapácsod, egy pillanatra megrándul a gladiátor térde, hatalmasat üvölt, majd mikor látja, hogy helyreállt a csontja, elvigyorodik, és mihelyt átvette a balzsamot, kezet ráz veled.

-Barátom, te aztán értesz a szakmádhoz. Köszönöm a segítséget.

A kiáltásra Geron arca falfehér lesz. Odarohan az asztalhoz, mutatóujjával többször hevesen megkocogtatja a halántékát, jelezve ezzel, hogy nem egészen nyerte el tetszését. Az egyik lőréshez szalad, kinéz rajta, majd megfordul, arcán fanyar mosollyal közli:

-Príma. Már jönnek is. Tipli a pincébe barátaim, oda nem engedem be őket soha. Nyomás!