Castor a nõ hajával való babrálást nem hagyta abba. Megnyugtatta, ellazította a nõ közelsége és simogatása. Két kezén meg tudta számolni azokat az éjszakákat amiket így nõvel töltött összeölelkezve.
Szívverése, légzése egyenletes lett, és ahogy a nõ kedves "csicsergését" hallgatta ismét közel állt hozzá hogy ez a búgó hang ringassa álomba.
<Nem elaludni! Vigyázni!>-fegyelmezte magát, és kezét a nõ vállára tette és ott folytatta cirógatását.
Nem szakította félbe a nõt kérdéseivel mert annyira élvezte, ahogy a mellkasán fekve duruzsolt.