Vidéki történet (ÚTK)

[Dierol]

//Khers Dierol//

A fiút mikor jelentkezik komoran végigmérem. <Nagyon remélem, hogy nem bosszúvágy vagy harag hajtja – más sem hiányozna...> Majd a házunk felé veszem az irányt, és meleg ruhát (kesztyű, sapka, sál), tűzszerszámot, egy fáklyát és takarót veszek magamhoz, meg azt a kevéske felszerelést, amim a hajótörés után maradt. Plusz két napi élelmet próbálok meg én is csomagolni. Utána a falusiak sorfala között kisétálunk a faluból. Ahogy végignézek távozóban a kis településen kellemetlen előérzetem támad. <Eh, úgy sincs igazam! Gondolj valami vidámabbra, Dierol!> Biztatom magam. Majd a kapuban cinkosan rákacsintok Ayanára.
A fiú kezdeti faggatását hamar feladom a hideg miatt. Inkább a sálat az arcom elé tekerem, fejembe húzom a sapkát, és úgy sétálok tovább.
A bálványt pár pillanatig megütközve nézem, majd abban reménykedve, hogy nem egy itt honos bestiáról mintázták, közelebb megyek a házhoz.
Amikor meglátom a tégelyeket és szárított növényeket, izgatottan közelebb lépek, majd meg is torpanok, ahogy megérzem az olaj szagát.
<Olaj? Miért van olajszag? Az ég...> Erv majd aszisz:
-Vigyázzatok! Csapda lehet!
Szólok. Lassan elkezdek hátrálni, a tisztás széle fele, és akit elérek, szintén terelek ki a tisztásról.
-Valaminek olajszaga van!
<elég egy tüzes nyílvessző... inkább veszítsünk egy fertályórát felesleges óvatoskodással, mint az életünket>
Ha kiderül, hogy nincs belocsolva a hely olajjal, és csak vaklárma volt, odamegyek a házhoz, és elkezdem átvizsgálni, hogy mi hasznosat találunk bent. Arra külön figyelek, hogy ne maradjak véletlenül se egyedül.

[Syris]

Látva a fellelkesült falusiakat, halvány boldogság érint meg, biztatóan rámosolygok társaimra. A sihederről eszembejut a korábbi látomásom.
<Nem jó ötlet, hogy jön velünk, még gyerek.>
A szállásra visszatérve, Dierolnak mondom: (aszisz)
-Nem tartom jó ötletnek, hogy ez a fiú velünk jöjjön. Veszélyes lehet, és ő még csak gyerek. Nem jó, mikor a felnőttek maguk helyett gyerekeket küldenek veszélyes helyzetbe, mert ők maguk gyávák. Tudod, kinnt ismét eszembejutott az a látomás.-mondom elszomorodva. Közelebb lépek Dierolhoz, megfogom a mellkasán a ruhát.- Kérlek, segíts megvédeni.
Miután megbeszéltem ezt Dierollal, gyorsan összepakolok. Elteszek valami meleg kabátot váltásnak, egy vastag pokrócot, tűzszerszámot, némi gyümölcsöt, zöldséget, kétszersültet, egy tömlő vizet, egy kisebb edényt.
Indulás előtt kicsit félrevonulok a többiektől, viszek magammal némi ételt. Előkészítem a szertartást.
-Úrnőm, kérlek, tekints le ránk. Kísérje vigyázó tekinteted utunkat. Segíts, hogy meg tudjam védeni társaimat, ne essen bajuk. Főképp annak a szegény gyereknek.
Elégetem az áldozati ajándékom, majd visszatérek a többiekhez, felöltözök jó vastagon, kardomat az oldalamra fűzöm.
Az úton a hidegtől menekülve meleg kabátomba, sálamba és sapkámba temetem arcom jelentős részét, hogy épp csak a szemeim látszódjanak ki. Kezeimre még induláskor vastag kesztyűket húztam. Szótlanul haladok társaim és a fiú mellett.
<Vajon mi vár majd ott ránk? Úrnőm, kérlek segíts minket.>
A tisztásra érve a szörnyön kicsit meglepődök.
(erv)
-Javir, mond valami erről.-biccentek fejemmel a tisztás, egyben a bálvány felé.
Mikor elindulunk közösen megnézni közelebbről a kunyhót, előre megyek és benézek a kunyhóba, az olajszagra először még nem leszek figyelmes. Mikor hallom Dierol figyelmeztetését ijedten ránézek, majd elkezdek kihátrálni a kunyhóból, és követem a többieket a "menekülésben".

[Dierol]

//Khers Dierol//

Mikor Ayana megfogja a ruhámat, a kezembe fogom a kezét, és úgy válaszolok halkan neki (aszisz):
-A gyerekre szükségünk van, és nincs helyette senki, aki önszántából velünk jönne. S nem csak lehet hogy veszélyes, hanem rá nézve biztosan az, hogy velünk tart. A látomás pedig szerintem emlék - már megtörténhetett, csak nem tudom, hogy mikor... Megvédeni a suhancot? Nehéz dolgot kérsz. Biztosat nem ígérhetek, viszont amit tőlem telik, megteszem.
Szorítom meg enyhén Ayana kezét.
<Nem vagyok épeszű! Egy kedves pillantásért újabb terhet vettem a nyakamba. Mintha nem lenne elég bajom e nélkül is... Még egy-két ilyen ígéret, és kurta véget ér ynevi pályafutásom. Megéri? Csak remélni merem.>
Nézek elgondolkozva Ayanára.
...
A kunyhónál az ígéretem miatt már Javír közelében maradok, bár ösztöneim inkább egy harcos társaságáért kiáltanak.

[Mesemondó]

/Ayana/
Kérdésedre Javir csak legyint a szoborra: - Mióta az eszem tudom, itt áll, de sosem foglalkoztunk vele. Talán az őseink hagyták itt, de hogy kit és mit ábrázol, már senki se tudja. Még az anyó sem.

Dierol figyelmeztetését komolyan veszitek, egy darabig feszülten figyelitek a környéket. A toroni felbukkan a ház mögül, csak sercint egyet: Nincs itt semmi, csak feltúrták a környéket.

Közelebb óvakodva barbár pusztítás nyomai látszanak: valaki szétverte a berendezést, agyagcserepek keverednek növényszálakkal. Még a szalmazsákot is feltúrták, néhány ezüstpénz hever szerteszórva a padlón. Közvetlenül az ajtó mellett egy összekészített hátizsákban a füvek maradéka, látszólag összedobálva.
/Dierol, ezekre van szükséged az italodhoz. Úgy nézed, 10 adagra lesz elég/

A ház háta mögött csattanást és egy elfúló kiáltást hallotok – sem a papot, sem a toronit nem látjátok sehol., a fiú veletek van.

[Dierol]

//Khers Dierol//

A ház körüli erdőt feszülten figyelem, amíg fel nem bukkan Sychín. Ahogy szól, hogy minden csendes - biccentek felé, majd elindulok óvatosan a ház fele. A harcban képzettebb társaimat előre engedem, majd besorjázok én is a házba. Ahogy végignézek a felforgatott házon, megszólalok Erv majd aszisz nyelven:
-Az az ezüst még jól jöhet.
Mutatok a földön heverő érmékre. (Erv majd aszisz nyelven)
-Valamit nagyon kerestek, és az nem a pénz volt. Remélem nem találták meg... de alapos munkát végeztek - nem maradt semmi az értékes füvekből.
Mondom keserűen. Majd ahogy észreveszem a hátizsákot, és átnézem a tartalmát megkönnyebbült sóhajjal mondom (Erv majd aszisz nyelven):
-Pont erre van szükségem. Furcsa, hogy minden itt van.
Veszem magamhoz a hátizsákot homlokráncolva. (Erv majd aszisz nyelven)
-Ez nem lehet másképp, csak ha... ó, a Vértengerekre! Egy varázstudó herbalista! Vagy megmérgezte - amire nincs sok esély, hisz nem tudja, hogy kell-e nekünk ez, - vagy ami valószínűbb - magának gyűjtötte. S most nálunk van!
Nevetek fel. (Erv majd aszisz nyelven)
-Végre valami jó hír. Remélem fogytán az ereje. Várjunk csak! Én biztos nem hagynám itt a zsákot, hisz ez élet és halál kérdése. Vagyis ez azt jelenti, hogy megleptük. Valahol itt lehet a köz...
A ház háta mögötti csattanásra és kiáltásra elhallgatok, és elégedett mosolyt küldök a többiek fele. (Erv majd aszisz nyelven)
-...elben. Pompás. Úgy hallom, barátaink már meg is találták, és meglepték. Lehet, hogy hamarább megoldjuk az ügyet, mint reméltem? Nézzük meg!
Az utánpótlásban biztos lévén most már meghúzom a kulacsomat, és egy adag hatalom italát iszok. Egy pillanatra megszédülve és lesápadva a felborított asztal lábába kapaszkodok, majd levegő után kapkodva kisietek a házból. Közben a kulacsot elteszem, és rekedten mondom (Erv majd aszisz nyelven):
-Esküszöm, ez fog végezni velem. Menjünk! Javir - ne maradj le tőlünk!

[Arnoil]

(Matt)

A házhoz menet igyekszem Sychín nyomában/mellett haladni, amikor a házhoz érünk akkor az olaj miatti felfordulás során lemaradok, s kénytelen kelletlen a maradók nyomában haladok.

< Mi a fenét keresek itt? Sőt, mi a fenét keresünk itt? >

A csatazajt meghallva a többiek után kullogok, s igyekszem biztosítani hogy ne érhessen támadás meglepetésszerűen.

[Siffad]

Be kell látnom, hogy a kaland behalt, nincs időm továbbvinni és a karakterek is folyamatosan cserélődnek. Elnézést kérek és köszönöm a kitartásotokat, de lezárom a kalandot.