Szövetség

[Bercerus]

Semoniel

Sosem szerette a dohányfüstöt és nem is igen tudott hozzászokni, de tudja, hogy egy ilyen helyzetben jobb ha enged, ezért feláll és eloldalog. Ekkora veszi észre a kört és rögtön megakad a szeme az egyik fura színű fűcsomón. Odamegy, lehajol és már épp hozzáérne, mikor valamiért mégis visszahúzza a kezét.
/Jobb ha nem piszkálom...ezen a helyen lehet, hogy ez enne meg.../
Visszapillant a társaságra, majd előhúzza egyik kardját és a kör mentén végigjárva ellenőrzi azon bokrokat és rosszul látható helyeket, ahol esetleg elrejtőzhetett valami.
/Most vagy tényleg ilyen nagy itt a csend mindig, vagy valami miatt halgatott el minden; a vihar előtti csend.../

[Noryella]

Dorien

Lehajolok a szerencsétlenül járt goblinhoz hogy megvizsgálom.
// Asztrál próba -4 el//
Asztrál: 18
1k10-4 = 1(-4) [0]
Amit látok, az teljesen elborzaszt. De próbálom összeszedni magam. Elfordulok a groteszk lénytől.
Amint kicsit megnyugszom, Domvikhoz imátkozom, útmutatásért.
//Asztrál próba -6 al IQ próba: -3 al. Bármelyik sikertelensége esetén ájulás.//
Asztrál: 18
1k10-6 = 4(-6) [0]
Inteligencia: 15
1k10-3 = 3(-3) [0]

//Transz varázslat. MP: 18, újabb kérdésnél: 15
MP: 36 -18-15= 3 MP-m maradt!
Az 1. feltett kérdés: Meg tudom menteni ezt a lényt?
A 2. kérdés: Meg kell mentenem őt?//
//Asztrál próba -6 al IQ próba: -3 al. Mindkettő próba sikertelen, bár elötte elfordultam. Ez számít???//

[Lernun]

Ronin

Miután átveszem a ruháimat a közeli bokorban visszatérek a társasághoz. Odamegyek Ryn elájult barátjához és megpróbálok belé életet lehetlni. Egy kis vizet locsolok az arcára, egy kissé megpofozom(persze visszafogom magam). Közben Rynhez:
-Persze, aztán majd nézhetsz amikor az első fa mögül kibukkan valami ocsmányság és elfogyaszt ebédre. Meg aztán gondolom te is szereted a nagy társaságot legalább több felé kell osztozkodni ugye?-mosolyodom el.
tekintetem az ismeretlen hölgy felé vetem aki épp a goblin maradványival van elfoglalva.
Egyébiránt engem is nyugtalanít a nagy csönd főleg Erion zsibongása után.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Lorin].: Hol is van az az ott?
Helyszín: Ismeretlen-valahol az elátkozott vidék belsejének legsötétebb dzsungelében.
Időpont: A Kék acél havának 7.napja.- délután környékén
Résztvevők: Laurana, Semoniel, Ronin, Dorien
NJK.:Nguyen cwa Kryss
___________________________________________________________

Dorien

Ahogy vizsgálod a goblint, úgy érzed egy acélmarok szorítja a szívedet, hiába láttál már sok mindent ez neked is sok. Látásod előbb elhomályosul aztán elerednek könnyeid és nem bírod megállni hogy ne zokogj. A látvány egyszerűen visszataszít, hiába próbálsz koncentrálni, hiába akarsz erőt venni magadon nem sikerül. Nem hogy a varázslat szavait nem vagy képes kimondani , tagjaidat is alig tudod mozgatni csak ülsz és bámulsz magad elé miközben szemedből szinte patakként záporoznak a könnyek.
//A MP-jaid nem fogytak el és el sem ájultál.//

Semoniel

Ahogy körbejárod a területet és megütögeted a bokrokat az egyikben valami zümmögni kezd majd több leginkább sáskár a hasonlító lény száll fel onnan és elrepül. Annyira azért nem vagytok egyedül, bár gyanítod hogy a környékről érkezésetek miatt minden kis bajkeverő elkotródott.

Ronin
-Egyáltalán nem így van komám.-komolyodnak meg kicsit a tolvaj vonásai.- Tudod egy dolog elhúzni a többiek elől a zsákmánnyal és egy dolog magadra maradni egy olyan vadonban ahol annak idején teljes légiók tűntek el...-ennyivel le is tudja feléd intézett mondandóját majd mindenkihez fordulva választ ad Laurana kérdésére.
A bárdod sikerül felpofoznod, fel guggol ügyelve ara hogy még véletlenül se pillantson a goblinra, közben egy halk kösz-t is elmormol.

Mindenki
-Hát... nem tudom. Fogalmam sincs merre vannak azok az orkok vagy egyáltalán merre keressük őket. Jó lenne valami támpont hogy hol vagyu...
-Én tudom. Arra kell mennünk- mutat időközben leakasztott és felajzott íjával Nguyen észak-északkeleti irányba. Arra felé elég sűrű a vadon ám a nomád tekintetéről elszántság sugárzik.
- Hát... nincs jobb... szóval... ellenvetés?

[Laurana]

Laurana

*~Hm, kötve hiszem, hogy járt volna erre, na de akkor meg honnan...?~ Nézek végig az elszánt tekintetű nomádon egyik szemömlököm enyhén felvonva, de jobb ötletem nem lévén, csak bólintok egyet, elszívom a dohány maradékát, majd valamerre elpöckölöm a csikket. Közben egyre jobban kezedem beleélni magam a helyzetbe, végül is ez az elátkozott vidék... Ajkaim ádáz vigyorra húzódnak, valószínűleg ez lesz az a pillanat, mikor még a másik sólyommedálos is lassan őrültnek fog nézni, de sosem izgatott igazán mások véleménye. Lassan elővonom a kardom, majd magabiztos léptekkel indulok a mutatott irányba, csak a vállam fölött szólok vissza a többieknek. *
-Na, nem jöttök?

[Noryella]

Dorien

Mikor elfordulok a tetemtől, még mindíg sírok.
-Csak menjünk... hüpp... minél hamarabb... hüpp... el innen... hüpp...
Többet a maradványok felé se nézek. Akkor megint csak zokognék.
Inkább próbálok megnyugodni és Domvikhoz imátkozom a lelki üdvükért.
Majd eltökélten és indulásra készen a felé az alak felé fordulok, aki tudja merre kell menni.

[Bercerus]

Semoniel

A zümmögő dögök egy pillanatra megrémítik, keményebben markolja a kardját, mint azelőtt, de az öslakosok távozásával ő is nyugodtabb lesz. Elsőre meglepődik, hogy a nomád oly biztos a dolgában.
/Vajon honnan tudhatja???/
De ez egy pillanatra sem szegi kedvét, s indul a többiekkel a megadott irányba.