Abaszisz - ezüst és bor ( ÚTK )

[Shia-ko]

(Dorg)

<Miafene. Eddig semmi csapda a levélben. Mondjuk 1-2 csavar még belefér. Az utolsó pillanatban kaptuk, így nincs időnk átgondolni a dolgokat, az idő rövidsége kényszerít minket gyors, de remélem nem elkapkodott döntésekre.>
- A kitörést nem javaslom, mert nehéznyílpuskáik vannak. Ha tényleg nincs jobb ötletünk, akkor a csatorna, törpe társunk biztos kivezet minket belőle. - mondom gyorsan a többiek felé, mielőtt a harc gondolata eluralkodhatna rajtuk. Továbbra is hátramaradok, hogy biztosítsam a visszavonulásunkat.

[Garmacor]

Dorf

- Egyáltalán nem biztos, de nincs más választásunk. Én legalább látok odalent az ellenfeleink talán nem.
- Menjünk.

S ezzel a csatornához indulok, ha tudom félrerakom a fedelet de csak félig annyira hogy vissza lehessen rakni

[Rontho Marmalon]

(Mortimer)

Összeszorított fogakkal hullok alá az ablakból, grimaszba torzult arcomat még jó hogy fedi a sötétség, mikor a szénásszekérre landolok. Oldalra gurulva már a földön is vagyok, s a szekér oldalának feszülök, féltérden. Eltelik pár pillanat, mire újra képes vagyok érzékelni környezetemet. Kicsit elcsodálkozok, hogy ez a szokatlan mutatvány ilyen jól sikerült, pláne gyenge fények mellett, míg a nyílpuskámat szorongatom. Tekintetem vadul cikázik a homályos terepen, miközben az őrség zaját hallom, tudom, hogy ilyen fényviszonyok mellett, csak közvetlen közelről lennék képes eltalálni akármit is, ezért; nem füllik a fogam most a harcra.
<A francba!.. a büdös francba!.. Ezek vannak vagy néhányan!>
Meghallom a társak suttogását.
-Rábeszéltetek: csatorna! -Mondom alig hallhatóan.
-De ott aztán matt sötét van,.. ehe..
<Mit beszélek? Ezek látnak a sötétben.>
Lámpás után matatok hirtelen a hátizsákomban, majd előveszem mikor megtalálom.
-Nyugi! Itt még nem gyújtom meg, majd csak ha leértünk.. Vagy talán?.. Nem akarok orra bukni odalent. -Súgom még nekik és irányba veszem a lejárót.

[Arnoil]

(Erresyr)

< Nos igen, lassan mindenki felfogta hogy az életünk a tét. Nem kell szájbarágni... >

A csatornafedélhez lépek, s minden undoromat félretéve lemászom s a botom is igyekszem betuszkolni.

< Nincs semmi ami segíthet csak az ha el tudunk tűnni szem elől. Azaz a fedél visszarakva,s az nagyon fontos. >

Visszafordulva felügyelem hogy a csatornafedél vissza tétele mindenképpen megtörténjen, amennyire tudok ebben segíteni azt megteszem. A sorban igyekszem egy középső helyet elfoglalni.