Új-Pyarron

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Új-Pyarron, egy logetben úton a kereskedelmi negyed felé
Id?pont: 3691 Adron kvartjának Láng havának 2 hetének 3. napján, kora délután 1-2 órával késõbb
Résztvevõk: Mandragóra (Mandragóra)
_____________________________________________________________

Reményeiddel ellentétben ellenfeled nem zuhant alá a mennykõcsapást követõen, bár alatta a faág széthasadt, darabjai a földre hullottak elõtted és körülötted, és néhol izzó csonkjából vékony füstcsíkok emelkednek fölfele, ellenfeled még mindig ott áll, fölötted a levegõben, mozdulatlanul, arra a helyre fordítva fegyverét, hol még az imént te álltál. Viszont fölüled ismét hang érkezik, most pontosan meg tudod ítélni, közvetlenül a fa másik oldaláról, egy kicsivel magasabban lévõ ágról, amin viszont nem pillantasz meg semmit, csupán a hang forrása.

- Miért nem lehet az ilyesmit békésen elintézni!?

Jön a szemrehányó, ingerült, ugyanakkor jórészt rémült és meglepett hangnemû kiáltás, majd utána a mély, hold és csillagtalan éjszakát is elnyelõ, rémálomszerû sötétség, mi körülötted mindent elborít, és kilátástalanul terpeszkedik elõtted, mint ahogy nem látod önmagad sziluettjét sem, sem semmi mást. Csupán a hangját hallod a hang irányából egy a fölötted lévõ ág reccsenésének, egy rémült kiáltásnak, majd a tompa több darabra elhúzódó dobbanásoknak cirka 4-5 lábnyira melletted, majd a félig botorkáló, félig kapkodó léptek, és a bokrokat súroló széles mozdulatok zaját. Mely egyértelmûen valamerre a fa másik irányába távolodhat.

[A_Mandragóra]

* Meglepõ a hirtelen sötétség, és a második hang, ámbátor valamennyire számított is rá. ha nem pont erre a hatásra, valami hasonlóra. Tehát valami átkos mágiahazsnáló, akár a nõ, akár más kiszúrta, és látja, így tudodd reá hatni is. Akkor viszont ezt a csatát ah enm is teljesen, de elveszítette. Máskor kell lecsapnia, ám amit tehet, azt még megpróbálja.

Ösztönei által vezérelvevetõdik, majd még mielõtt a másik hang távozhatna: kigurulva a mozdulatot térdel le, s nyilpuskáját megmarkolva mindkét lövést a távolodó után ereszti. Elég közel van hozzá, hogy eltalálhassa, és ha nem is sikerül súlyosan megsebesítenie, a nyílhegyekre kent idegméreg //6. szintû, bénító hatású, enyhe esetben émelygést és kábulatot okoz// elvégzi azt, amit neki most nem sikerült. Ám mihelyst ezt megtette, máris mozdul tovább, arra, hol a legsûrûbb susnyást sejti, s nem törõdve a következményekkel beveti magát a sûrûbe. Távolodni fog, egészen a liget határáig, vagy míg teheti, magában bosszút fogadva, mert emódon tõrbe csalták... Szóval nagyobb összeesküvésrõl lehet szó, mintsem eddig gondolta. Játszotta a jófíút, de felesleges volt. Innentõl kezdve elindulhat a tényleges megtisztítás...*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Új-Pyarron, egy logetben úton a kereskedelmi negyed felé
Id?pont: 3691 Adron kvartjának Láng havának 2 hetének 3. napján, kora délután 1-2 órával késõbb
Résztvevõk: Mandragóra (Mandragóra)
_____________________________________________________________

A nyílvesszõk elröppennek a sötétbe, de sem kiáltás, sem egyéb hang nem követi õket, csupán az egyre távolodó hangok. De ezeket is elnyomja hangos, sûrû megbotlással teli menekülésed kifelé a sötétbõl. Azonban 5-6 erõltetett lépés után egyszer csak kiérsz a vak sötétségbõl. Ahogy szemed világát ismét visszanyered, és körbenézel, magad körül még mindig megvan a tejfehér köd, melyet idéztél, ám már néhol a szélei oszladozni kezdtek, magad mögött azonban átláthatatlan feketeséget látsz, olyan sûrût, mintha obszidián ölelte volna körül a fát 6-7 láb magasan. Ha megállsz, és fülelsz egy kicsit, magad mögül gyors lépteket hallasz, elég hangosak, túl hangosak, minta a hang kiadója nem is tudná, hogy mire lép rá, viszont gyorsan távolodnak. Egyértelmûen valahol a fekete gömb másik oldaláról jöhetnek, de nem látsz át rajta, viszont a hang, bár nem futó sebességgel, de meghatározott iramban igyekszik minél távolabb kerülni a tisztástól, és feltehetõen a ködtõl, mi megvakítja õt.

[A_Mandragóra]

* Akkorhát mégis megriasztott valamit. Menjen utánna? Ne tegye? Fogós kérdés, de most amúgy sincs ideje ezen filozofálgatni, egyébként meg felesleges.
Gondolkodás nélkül veti bele magát a sötltbe, még aszemeit is lehúnyja, ha az úgy kevésbé zavaró, s csak a túloldalt nyitja fel, egyenest az alak után iramodva. Közben a vállára dobja a kiürült számszeríjat, s ismét elõtérbe helyezi a folytózsineget. Még szerencse, hogy elõrelátó volt, így hamar utol fogja érni a menekülöt, akkor pedig nem fog kegyelmezni. Pusztuljon az összes feketemágus!!!
Többen vannak, tény, ám még mindig bízik a fátyolban, mit teremtett, és az álcában, mit magára vett, ami egyébként is nemsokára véget ér ezért is kell mindeképpen cselekdni.. Várj csak, átkos hosszúfülü ribanc, most megkapod a magadét!!!*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Új-Pyarron, egy logetben úton a kereskedelmi negyed felé
Id?pont: 3691 Adron kvartjának Láng havának 2 hetének 3. napján, kora délután 1-2 órával késõbb
Résztvevõk: Mandragóra (Mandragóra)
_____________________________________________________________

Mikor is a nem hosszú vaklálás, néhány megbotlás és egy majdnem bokarándulással végzõdött gödör után kirobbansz a sötétség túloldalán. Nem messze, talán olyan 10-15 méterre tõled találod ellenfeled, ki láthatóan megállt, egy fa mögött rejtõzve. Bár már a fán sem láttad jól arcát, azt azért kiveszed, hogy még ugyanaz az elf nõ lehet. Nem látod, hogy zihálna, igazából csupán arcának egy szegletét látod. Álcaköpenye nem messze a földön hever. Nem néz rád, hisz nem lát be a ködbe, de ha belátna sem, volna képes téged fölfedezni, ám mivelhogy elf, sejtheted, hogy nemcsak éles szemével - mit oly könnyedén megcsaltál – kémleli a tájat, hanem hegyes fülei is a zajok forrására figyelnek. A ködöd, bár még jelen van, de rohamos ütemben oszlik, még 1-2 méterig körülfog téged, utána viszont már nem rejt semmit és senkit, és hangelnyelõ hatása sem érvényes már rád, hiszen ellenfeled is csak azért vehette észre közeledésed, és rejtõzhetett el elõled – láthatóan sikertelenül - , mert csörtetésed meghallhatta. Nem látsz nála fegyvert, bár ha körülkémlelsz, nem látod elhajítva az íját sem.

[A_Mandragóra]

* ~ Szóval megvagy, hosszúfülü szukafattya... ~

És már szinte mozdul is. Tudja, hogy az elf valószínüleg kiszúrná és meghallaná, de látni egyelõre nem látja. Ez pedig neki éppen elég.

"Amit nem látsz és nem ismersz, az megölhet..."

Õ egyelõre nem tervezi a nõ halálát. Most még nem. Ártalmatlanná tenni, majd kifaggatni, s végül, ha túl sokat tud, akkor likvidálni. Most viszont még nem purgálhatja ki a tisztátalan porhüvelybõl a gyarló lelket, ígyhát óvatosnak kell lennie.
Hajítópengét ránt övérõl, hosszú hegyû, szinte háromszög alakú dobótõrt, s miután ellenrõizte a pengére kevert, bénító mérget, rövidke egyensúlyozás után útjára engedi. Cél, a szuka torka, azt csak nem védi páncél, és ha mégis túlságosan elvetné a sulykot, hát nem fog oylan hamar kiszenvedni, hogy ne segíthessen rajta az égiek által adott, újratermõ varázserejével... majd.
Mikor eldobja a tõrt, ismét nekiiramodik, de szinte merõlegesen az áldozatra, ugyanis kevés az ideje, s ezzel sem akarja elárulni, merre is tartózkodik. A táv viszont egyre csökken, módjával farag le belõle mindig egy aprócska szeletet, akár a farkas, mikor célpontját kerülgeti, fokról-fokra vágva elibe... és a hajsza lassacskán a végéhez közeledik.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Új-Pyarron, egy logetben úton a kereskedelmi negyed felé
Id?pont: 3691 Adron kvartjának Láng havának 2 hetének 3. napján, kora délután 1-2 órával késõbb
Résztvevõk: Mandragóra (Mandragóra)
_____________________________________________________________

A nõ ahogy jobbra-balra néz, csak az utolsó pillanatban eszmél a támadásra, mintha csak isteni sugallat figyelmeztette volna mikor, és honnan érkezik a támadás. Enyhén görnyedt állásából fölegyenesedve igyekszik félrehajolni a felé száguldó dobótõr elõl, de nem elég gyors és ügyes, nem sikerül a becsapódást elhárítania-kikerülnie. A penge a vállgödörbe fúródik, átütve rövid, fekete zubbonyszerû, nyitott bõr felsõjét. Felkiált, és hátrafele elvágódik be a bozótba. Miután eltûnt a bozótban, bár futás közben nem könnyû kivenni, de úgy látod nincs komolyabb mozgás a bozót alatt.

[A_Mandragóra]

* Természetesen követi a nõt a bozótosba. Keményebb fából faraghatták, mintsem gondolta volna, ha képes egy tõrrel a torkában, a mérget magában leküzdve, egy szemek elõtt láthatatlan ellenfél elõl is menekülni, node a hajsza nemsokára véget ér...

És minnél tovább tart, annál hosszadalmasabb lesz utána... a "vallatás"...

Újabb tõrt vesz kézbe, csakhogy ezzel se keljen vacakolnia. A biztonság kedvéért...*

[Schinter]

(Alrún)

Miután kellemesen megreggelizet vagyis inkább megebédelt felmegy a szobájába és elgondolkodik a dolgokon...Csodás délelõttöm volt...Most ideje tovább állnom még a végén megfosztanak a szabadságomtól.Igy hát felapkolja a cuccait és lemegy a fogadóba.Kifizeti a szobát és az étkezést majd a fogadósnak szól:

-Egy üzenetet szeretnék hagyni Clauril kisasszonynak.

Majd egy papirra elirja:

Kezét csókolom kisaaszony.Köszönöm a kellemes délelõttöt,amit kegyed velem osztott meg.Soha sem fogom elfelejteni,azonban most fontos dolgok szólitanak el.Bocsánatáért esedezem és csak remélni tudom,hgoy meg tud bocsáltani és az a sors minél hamarabb újra összehoz minket.

Aztán összehatja és átnyujtja a fogadósnak.

-Kérem ezt csakis Clauril kisasszonynak adja át.

Aztán az ajtó felé vesz iaz irányt és amilyen hirtelen megjelent el is tünik a maga utját járva....

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Új-Pyarron, egy logetben úton a kereskedelmi negyed felé
Id?pont: 3691 Adron kvartjának Láng havának 2 hetének 3. napján, kora délután 1-2 órával késõbb
Résztvevõk: Mandragóra (Mandragóra)
_____________________________________________________________

Óvatosan megközelítve némi mozgást fedezel föl a bozótosban, de közelebbrõl megvizsgálva rájössz, hogy a nõ, bár utolsó erejébõl is próbál menekülni, próbálkozását nem koronázza siker. Az idegméreg megtette a hatását, Szerencsétlen most úgy fest, mint egy csapdában vergõdõ kifáradt õzike, minek erejét már megtörte a fáradtság, és a kín. Most végre közelebbrõl is szemügyre veheted a lányt. Arcán zavarodottságot fedezel fel, tekintete ködös. Tipikus elf, haja aranyszõke, szeme borostyánszín, bõre fehér. Arca a Szépek Népéhez mérten tiszta, lágy, nõies és kedves vonások keveréke, nincs ugyan azafajta felsõbbrendû szépség benne, ami az elfek között a szépek sajátja, de emberi mércével mérve jóval a nõi átag fölötti. Ruházata felül a már említett fekete bõrkabátka alatt pyarroni szabású, vörös nõi felsõt hord, mely csak a melleket takarja, a hasat és a karokat szabadon hagyja. Lábán rövid fekete nadrágot visel, alatta hosszú, majdnem combközépig érõ bõr csizmát visel. A kúszás közben a jobb vállán lévõ tegez szíja lehúzta a jobb válláról a kabátkát. Íját még mindig a kezében szorongatja, de a vesszõt már elhagyta valahol. Fegyverövén hosszú, míves markolatú szablya fekete tokban, mellette jobb és baloldat is egy-egy különös formájú, íves tõr vékony fa tokokba. Már csak a tokokról is látszik, nem emberkéz által készített remekmûvek, a pengék bennük hasonlóak lehetnek. Jobb szablyája mellett még egy, rövidebb kard, a tõrökhöz hasonlóan íves, keresztvasa hosszabb. Bal combján szintén egy tõr van szíjazva a csizma szára fölé, pengéje eltûnik a csizma szára alatt. A Lány bal vállában megállapodott penge már kikerült a sebbõl, mi most erõsen vérzik. A penge most a lány jobb kezének ernyedt ujjai közt hever, véresen.

[A_Mandragóra]

* A Mandragóra nem tétovázik, ugyanis nem tudja, mennyi ideje lehet. Unalomig ismételt mozdulat, mivel visszateszi tokjába a hajítópengét, s a lányhoz lép.
Hanyagul méri végig, tekintetében csak ezüst fémhidegje, semmi tööb. Nem érez szánalmat, vagy könyörületet az ostoba véglény iránt. Magának kereste a bajt, s mivel tudhat valamit, hát most legalább felismeri, rosszul kezdte az ismerkedést...

Beljebb húzza a béna nõt a cserjésbe, mert bár eléggé nagynak tûnik a liget, jobb a biztonság, aztán mielõtt bármibe is fogna, vékony, inakból szõt kotéllel kötözi össze kezét, lábát, legvégül pedig egy fekete selyemkendõvel köti ben annak szemeit. FEgyvereitõl megszabadítja, saját felhasznált tõrét távolabb rúgja, s még utóljára körbenéz, remélve, senki más nincs a környéken. Jobb híján ez a hely is megteszi.*

- Ki vagy, és mit tudsz C’Emoranthérõl... - majd közben kihúzza fémes tokjából a nyúzókést, szándékoltan hosszan, elnyújtva a mozdulatot, hagy sikítson minnél tovább a penge a tok fémgyûrûjén. - A magad dolgát könnyíted meg, ha beszélsz... - folytatja érzelmeket nélkülözõ, vérfagyasztó hangon. És közben szépen lassan elkezdi levagdosni a nõrõl a rihájának kapcsait, szárait...*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Új-Pyarron, egy logetben úton a kereskedelmi negyed felé
Id?pont: 3691 Adron kvartjának Láng havának 2 hetének 3. napján, kora délután 1-2 órával késõbb
Résztvevõk: Mandragóra (Mandragóra)
_____________________________________________________________

A lány, a nem éppen sebesülthöz méltó bánásmódnak bár látatóan nem örül, védekezni nem képes ellene. Ha pillantását néha el-elkapod, láthatod, hogy tekintetében nem sok értelem van, a méreg és a gyors vérveszteség láthatóan megtette a hatását. A durvább, vagy fájdalmat okozó mozdulataidra feljajdul, de egyébként nem mond semmit, csak mikor összekötözöd szakad fel belõle egy gyengus:

- N… Ne! H… Ha… Haggyál!

Amikor szemeit is bekötöd, kicsivel élénkebb lesz, talán még meg is próbálja elrántani a fejét, de elég hevenyészett próbálkozás csak, nem ér el vele semmit.

- Ne! Haggy! Neee…

Kérdésedre fejét igyekszik feléd, vagyis inkább a hang irányába fordítani. Arca, bár tekintetét nem látod, de zavartnak tûnik. És láthatóa fájdalom is kínozza.

- Miért kérdezed ki õ? Csak akkor ismerheted a nevét, ha a pyarroni titkosszolgálat tagja vagy, vagy nekik dolgozol. A nevem Sina Siey. De ezt is csak azért, hogy felvéshesd a fejfámra, ha van benned annyi tisztesség, hogy eltemetsz, miután megölsz, mert belõlem ugyan nem szedsz ki semmit. Nem beszélek sem a Kosfejes szolgáival, vagy legyél bármi rút szörnyisten bûnös követõje is, nincs hatalmad fölöttem. De elõre szólok, az én uram, lát téged épp most is, és megbosszul az örökkévalóságon át is, ha most életemre törsz és a véged gyötrelmes és hosszú lesz.

Arcán magabiztos, kárörvendõ mosoly jelenik meg, amit szinte azonnal elfojt egy feltörõ fájdalomhullám mely valószínûleg a vállából érkezett.

[A_Mandragóra]

* Amikor a szuka felnevet, irtóztató arcbavágás a jutalma. Ököllel. A Mandragóra kesztyûiben bütyöknél pedig belsõ acél vasalás van //+1 sp, semmi több//.*

- Nem szoktam temetni... Csak békeidõben. - feleli kurtán, majd egy az elf-korcs ruhájából lenyesett csomóval begyömöszöli annak száját. Eleddig megvolt a szabad szólás ideje. Most következik az igazi vallatás.
Az ébentestû küldött körülnéz ismét, ezúttal enm kapkodván el, lassan, alaposan. Ha továbbra sem tapasztal járókelõket a környéken, akkor nem tesz újabb óvintézkedésket. Hisz elég nagy al liget, õ pedig távol van a fõbb útvonalaktól. Ha észrevesz valami gyanúsat, reagál rá.

Ám ha sejti, még jópár percig magukra lesznek hagyva a szukával, térdeplõ pózba ereszkedik. Ugyanis elhasználta minden hatalmát, hát itt az ideje, hogy újratöltse Istene segedelmével megcsappant készleteit. A nyúzókést nem rakja a tokjába, csak a lábai mellé szúrja a földbe, majd ima elõtt még egyszer ellenõrzi az elf nõt.
Görcsökben vergõdve, megkötözve, megvakítva, elnémítva. Ideális. És belekezd a fohászba...

Szeret imádkozni. Ilyenkor sokkal közelebb érzi magát a Hétarcúhoz, és szinte kézzel fogható a kegy, mi lelkét körbelengi.. Bárcsak vége lenne már. Ennek az egésznek, ami évek, sõt évtizedek óta tartja rabláncon földi valóját. Ám nem fog semmit sem siettetni, sem megtagadni. Õ választotta a sorsot, és igen, akarta, még mennyire hogy akarta! Bosszúvágytól fûtve, elvakult fanatizmussal itta kiképzõi minden egyes szavát, mozdulataik tökéletes másolatai égtek közben elméjébe. És végül elérkezett a npa, amelyen élete elsõ missziójára bocsájtották... Majd a következõ, és az azután következõ... se szeri, se száma a megbizatásoknak. Ám egyszer minden véget ér - mondják a bölcsek. Hát ez sem tartott örökké.
Most magányosan vadászik, de talán jobb is így, mert magán, és a Hétarcún kívül senkinek sem tartozik felelõséggel, hûséggel... És ha a Mindenekfölötti is úgy akarja, ezt a feladatot is meg fogja oldani.*

- Eddig beszélhettél szabadon. Hiba volt nem élned vele. - szól röviden, s belekezd.

Nem zavarja a vér, ruházata bõr, eláztatni nem fogja. Lassan dolgozik, hisz nem a károkozás a cél, hanem fájdalommal fokozni az alany együttmûködési hajlamát.*

- Mit tudsz arról a férfiról, és a kompániájáról? Ha beszélsz, talán túléled. - és kicsit arrébb rakja a a nõ fegyverforgató kezérõl levágott mutató ujjat. Arra kényesen ügyel, hogy a szuka ne halhasson meg. ha elájul, felpofozza. Ha haldoklik.. nos megvannak a módszerei ahhoz, hogy életben tartsa. Képes visszaadni erejét, éeletét, testének épségét.. csak hogy elõlrõl kezdhesse az egészet...*