Altair de Larton
Reggel, amint felkelek a kardom felkötöm, majd kimegyek a fogadó részbe és leülök egy asztalhoz. Ha valaki odajön megkérdezni mit kérek, rendelek egy jó adag rántottát teával. <Ettől csak nem lesz bajom.> Miután megettem kifizetem és visszamegyek a szobámba a páncélomért. Anélkül sebezhetőnek érzem magam, ezért nem szeretek nélküle utazni. <Hiába, hozzászoktam már.> Így felvértezve, indulásra készen várom Lovhan-t az ivóban. Tegnap elnapoltam a fontos kérdéseket, most ismét tanácstalan vagyok és tovább nem halogathatom. Legfeljebb addig, amíg meg nem találjuk az igaz hit egy papját, akiről már annyit beszéltek.