Eren címere:
Terület: 216 000 négyzetmérföld (É-D ~500 mérföld, K-Ny ~650 mérföld)
Népesség: 5 550 000 fő, fontosabb városok: Eren (120 000 lakos), Raveen (40 000 lakos), Masgar (30 000 lakos), Ganelaren (22 000 lakos)
Átlagos népsűrűség: 26 fő/négyzetmérföld
Államforma: hercegség
Lakosság: erv, törpe
Nyelv: erv
Vallás: a pyarroni és a törpe pantheon tisztelete
Pénznem: korona
Az erv államok közül közmondásosan Eren a legharciasabb – amennyiben valaki keménykötésű harcosokat akar felbérelni, a legjobb helyen jár, ha a hercegség délnyugati határvidékén néz körül. Az ereniek a többi ervhez hasonlóan szívélyes és vendégszerető népek. Ám nem árt szokásaikat alaposan megismernünk, és társaságukban alaposan megválogatni szavainkat, mert igen könnyen dühbe gurulnak, és fegyvert rántanak, ha vélt vagy valós sérelem éri őket. Mindjárt változik a helyzet, ha az erv nyelv és az ország szokásainak elmélyült ismeretéről teszünk tanúbizonyságot: a gyanakvással fogadott idegenből egyszeriben kedves vendég lesz. Mindezektől függetlenül az elfeket és a vadorkokat sosem látják szívesen errefelé.
Mindegyik erv országra igaz, hogy nem árt legalább néhány alapvető kifejezést elsajátítani nyelvükön, és ezt minél többször alkalmazni. Sokkal nagyobb hatása van annak, ha valaki érthető erv nyelven, a Kétarcú Úr nevében kér bebocsátást és éjszakai szállást, mintha csörgő aranyakkal teli erszényét lóbálná a háziak orra előtt közös, vagy ne adj’ Kyel toroni nyelvet használva. Az erveket a sok kalmár látványa hozzászoktatta ugyan a külhoniakhoz, és egyként békével járhatnak-kelhetnek itt asziszok és dwoonok; ám az idegen nyelven beszélők irányában mindmáig nem vetkőzték le bizalmatlanságukat. A külhoniakat egységesen tiessernek nevezik, aminek jelentése meglehetősen elítélő: ’érthetetlen beszédű’.
Az erenieket sokan tartják barbár és bárdolatlan embereknek, aminek lehet némi alapja. Bár az udvari nemesek, papok vagy a nagypolgárok műveltsége vetekszik az erigowiakéval, szokásaik gyakran keltenek viszolygást vagy megbotránkozást a külhoniakban. Ugyanakkor az ereniek – ahogy minden más nép – a maguk szokásait vélik a legtökéletesebbnek. Megvetik a finomkodó, elpuhult embereket, és azokat, akik nem követik az általuk tisztelt lovagi eszméket. A vagyonszerzésnél általában többre tartják a becsületet és a hűséget, és azt is vallják, hogy a sok tudománytól még fikarcnyival sem lett jobb ember senki. Értékesnek tartott tulajdonságaikra már szinte a gőgösségig menően büszkék, ami számos más kultúra gyermekében kelthet ellenérzést.
A nemességet Erenben bárki elérheti, aki csatában kitűnteti magát - nincs is nagy jelentősége az ereni nemesi címnek, a környező udvarokban, s számon tartják kik azok akik valóban méltók a megbecsülésre. Kevés olyan főnemes él Erenben aki jókora földbirtokkal rendelkezik, s ez sajátos következményekkel jár. Számos olyan lecsúszott vagy feltörekvő nemesi család akad, mely becsületbeli kérdésnek tekinti, hogy családja megfelelő hatalomhoz jusson. A család érdeke követeli így, az erv szellem és nemesi cím. Ők szinte mindenre hajlandóak a felemelkedés érdekében; Óvatosan kell eljárniuk persze, hisz egyetlen rosszlépés is a család becsületének, hírnevének elvesztéséhez vezethet. Az érvényesülés türelmet és pénzt követel - az előbbit a vérükben hordozzák, az utóbbit onnét szerzik ahonnét lehet. Nem véletlen hát, hogy ezen nemesek kereskedelemmel és pénzügyekkel - uram bocsáss! - csempészéssel foglalkoznak. Vagyont gyűjtve törekszenek, olyan társadalmi pozíciókba kerülni, ahonnét beleszólhatnak az ország ügyeibe: erv kékvérű számára elképzelni is nehéz ennél magasztosabb célt.
A legmegdöbbentőbb azonban, hogy a felkapaszkodottak, miután megfelelő hatalomra tettek szert, az erkölcs és a lovagi élet elkötelezett híveivé válnak.
A hercegség népe büszke és becsvágyó, a hőstetteket mindennél előrébb valónak tartja. Jelenleg az ország élén az örök ifjúvá tett Eligor, a Vörös Hadurak egyike áll. Akit a malachittal futtatott páncélzata miatt Kék Hercegnek hívnak. Eligor személye azonban hibái ellenére mindmáig népszerű országában, főként a kalandor lelkületű köznemesség körében; de a legendás tetteiről szóló történeteket Ynev legtávolabbi csücskeiben is szívesen hallgatják.
Erenben jólét uralkodik, eltekintve az olykor - hadiállapotok miatt - beköszönő ínséges időszakoktól. Az országba tévedőkre, átutazokra kevés veszély leselkedik. A várurak poroszlói és a hercegi biztosok vasszigorral ügyelnek a rend fenntartására. Útonállókkal nem, inkább csak hatósági önkénnyel lehet találkozni – igaz, ez is csak a határvidéken fordul elő, ahol a hercegi akaratnak kisebb a súlya. Összeségében az ország közbiztonsága jó., ezt elsősorban a vagyoni helyzete indokolja -mondják, az ereni martalócok oly tisztességesek, hogy Erionig, sőt, még délebre zarándokolnak, hogy gyakorolják mesterségüket. Az árak semmilyen tekintetben nem kiugróak. A hercegség kiváló harcos- és embervadász iskolákkal rendelkezik, de majd minden kaszt képviselőit és oktatóit megtalálhatjuk a fővárosban. Ez alól kivételt csak a tolvajok jelentenek, és az sem valószínű, hogy valaki Erenben próbálna beavatást nyerni a boszorkánymesteri mágia fortélyaiba.
Ünnepek, események melyek egész Eren-t felbólygatják.
Og Derac:
Eligort, a hercegi tanács segíti a döntés hozatalban. E testület 10 küldöttét a három évente összehívott, nemesi gyűlés az Og Derac választja meg. Hatalmas, az országot felbólydító esemény ez. Minden nemes hivatalos rá, s a kékvérűek becsületbeli kérdésnek tekintik, hogy meg is jelenjenek. A gyűlés a főváros mellett elterülő hatalmas síkon zajlik; itt sereglenek össze a fegyverforgatók akkor is, ha a herceg hadba szólítja őket.
A vadászatok
Egyes főúri vadászatok valóságos diadalmenettel érnek fel. Eren nemességének színe java-részt vesz rajtuk. Úgy tartják, hogy nem is igazi lovagvár, vagy nemesi erődítmény melynek nagytermében nincs kiterítve medvebőr, illetve falain valamilyen állati trófea.
Létezik azonban egy másik fajta vadászat is. Melyet igen sokan űznek, és az áldozat nem a vadonlakó állatok közül kerül ki. Az Elfek hajtása ez.
Lovagi tornák
Egyes, nagyurak, lovagrendek bizonyos alkalmakból összehívják a környék lovagjait és rendjeit, hogy azok fegyveres viadalokon mérjék össze erejüket. Erenben általában akkor rendeznek ilyen tornát, ha a herceg meglátogatja, valamelyik falut, illetve várost, de lehet családi, rendi, nemzeti ünnep, megemlékezés valamely eseményre, netán nem több mint a versengés vágya.