(Otto)
Albrecht aggodalmaira nagyvonalúan legyintek.
- Egy aláírást meg lehet tanulni hamar, az legyen a legnagyobb baj.
Körülnézek, és kicsit megkönnyebbülve veszem tudomásul hogy az előbb érzékelt nagy feszültség alábbhagyott, s mindenki tesz vesz a környéken.
< legalább ennyi értelme volt hogy nem egymást ütjük tovább... Hoppá a pecsétet még azért szerezzük be. >
Megnézem a hullát hogy látom-e rajta a levélben írt pecsétgyűrűt, s kicsit fintorogva de lehúzom az ujjáról.
Az elfnek és a törpének címezve mondom a mondandóm:
- Lehet hogy alakoskodásnak tűnik amit tervezek, de talán egy kastély és az ott fellelhető csatlósok komolyabb hátteret is jelenthetnek akár egy káosz elleni huzamosabb ellenállásnak vagy akár egy felvonulási bázist is alkothatnánk ott. A gróf úrnak bizonyára nincs ellenére hogy jó célokra fordítsuk azt ami egyébként csak elveszne. Nem hiszem hogy ott egyébként pompát találnánk, hanem inkább valamilyen fajta menedéket.
< S nem utolsó szempont hogy remélem van ott egy jó könyvtár is, meg egyéb könyvmolyoknak is érdekes dolgok... >