(Konrad)
Teendői közepette nem figyel fel a tünde megjegyzésére , részéről elmondta amit akart. Az íjlövést csupán figyelmeztetésnek hitte.
<De az azért mégis udvariatlanság , hogy be sem mutatkozott ahogyan az a másik sem...>
Meghallja Albrecht megjegyzését
<Boszorkányos csodatűz?!>
<Jobb lesz ha körültekintő leszek. Otto úr.. vajon melyik az?>
Eztán a hantolásnak szenteli figyelmét. Földdel megszórja a halottakat és halkan imát kezd el mormolni fejük felett.
-Fogadd magadhoz szeretett szolgáid ó uram, kik a te neveddel az ajkukon estek el a vér mezején. S mi majd őrizzük tetteik rendületlenül. Áldozattá szépült életük nem felejtjük el.
Kalapácsára támaszkodik és a semmibe tekint.
<Mi lett országodból? A szent szimbólumok is hitelüket vesztették. Néped rettegés uralja. Kevés ki még mindig hisz... még az egyházon belül is. Ellenségeid csak gyarapodnak s néped...>
<Marad az ima. Az ima s a hit.>