(Yun Lan)
*A hirtelen meglódult események ismét lelassulnak mire kitárva az ajtót megszemlélem a végeredményt. Valami elégedettségféle tölt el, bár azt nem tudom, hogy most pontosan menynire volt jó ötlet az ajtós közbeavatkozásom. Ez a sikerélmény hamar elszáll, ahogy a kínosabb kérdések kerülnek terítékre... például, hogy minek közbeavatkozni, nomeg most mit csináljunk azaz -janak a félholt "önjelölt adószedővel". Az sokat sejtet mikor azt mondja az ork, hogy "...mindent látott...", nos ezt ismerem. Sosem szerettem szemtanú lenni. Az ezt követő invitálásnak nem tudok ellenállni és szabadkozásképp kicsit eltartom magam előtt a kezeimet, miközben a mutatott asztalhoz hátrálok. Azért jelenleg nem fordítanék hátat egyiküknek sem, de főleg a "nyájas" orknak nem.*
-Beszélgessünk ahogy óhajtják. Bár én úgy érzem nem láttam semmit a fürőbe menet. Nomeg arról senki nem tehet, hogy valaki netán megcsúszott mondjuk a pár utcányira lévő vízparton és csúnyán ráesett a meder köveire.
*Bár nem tudom mennyire használ, ha jár a szám jelenleg, de azért próbálom megnyugtatni a többséget. Azért a mondott asztalt elérve leülök és megvárom mit is akarnak megbeszélni velem a háziak meg a hatóság képviselője.*