(Yun Lan)
*Ahogy a hangfoszlányok értelmet nyernek számomra is felemás gondolatok fogalmazódnak meg bennem. Egyrészt örülök, hogy megtaláltam a kapcsot a helyi alvilághoz. Másrészt viszont nem örülök neki, hogy pont a kedves fogadóst terrorizálják a másik helységben, aki finom ételekkel és vendgészeretettel fogadott. Végül nem marad időm eldönteni bele akarok-e avatkozni a dolgokba, mert valami köhécselő jövevény benyitni készül a hátam mögött. Egy pillanatra megdermedek, mondván itt vendég vagyok és nincs okom elbújni. Majd ez nagyon gyorsan el is múlik, hiszen ha egy idegesebb poroszló vagy netán a behajtó ismerőse érkezik, akkor hamar rossz végem lehet. Így engedelmeskedve az ösztönöknek a legközelebbi fedezéket választom, amit valószínűleg tényléegesen el is tudok érni még a belépés előtt. Így gyorsan, a lehető elgkisebb zajt csapva, átlendülök a pulton és leguggolva meghúzom magamat mögötte. Közben figyelem, hogy a hátsó traktus felől jön-e ki valaki a köhögés hangjára.*