A katonák átvizsgálják a fadarabokat majd Melui rendelkezésére bocsáájtják azokat, egy páran a környéket indulnak felderíteni, míg két ember elszállítja a halottat.Közben a lány rakosgatja az ábrát ami lassan elnyeri végső formáját, közben a hadnagy mesél neki.
-Nos mint tudja ezen ország történelme és politikai helyzete elég szövevényes és kusza, ugyanakkor sikerült megvalósítani a különböző kultúrák békés együttélését.És elég törékeny ez a béke a múltban is sokszor megpróbálták és a jövőben is meg fogják próbálni ezt felborítani ezért vagyunk mi hogy ezt a békét őrízzük. A krad szentélybe egyszerű bejutni a papok nagyon segítőkészek ugyanakkor célszerű az embernek úvatosan fogalmaznia ugyanis ők feljegyeznek mindent. Elég sokat tudnak a városunkrúl és minden tudásukat a városi könyvtár rendelkezésére bocsájtják természetesen egy kis késéssel.Szóval ha jók a kapcsolataik a rendházzal ott hamarabb megtalálhatja azt amit keres mint a könyvtárunkban. A nyomozást mi itt befejeztük egyenlőre megpróbáljuk kideríteni ki lehet ez a személy és miben halt meg mert anélkül elég nehéz elindulni bármilyen irányba. Melui közben kirakja az ábrát egy tölgyfalevelekkel díszített kör amelyben egy domb látható rajta egy fával amit a lány egyenlőre nem tud azonosítani. A katonák közben végeztek a dolgukkal így a lánynak is döntenie kell merre indul tovább.
Mi vagyunk az öböl vámszedői ha fizettek a rakomány tizedét, ha nem az egész hajót visszük-Horid Magaar a sárkányhajósok vezetője.
*Hümmögve hallgatja a katona beszámolóját a kraditákról és a várossal való kapcsolatukról. A figyelmeztetésre, miszerint vigyázni kell velük, mert mindent lejegyeznek, jókedvűen elmosolyodik. A könyvtár említésére pedig felélénkül. Vágy csillan a szemeiben, ahogy felnéz a hadnagyra.*
- Könyvtár?! merre találom?
*Ha megkapja a választ és kirakta a képet elgondolkozik. Kutat elméje rejtett zugaiban is, de nem ismeri a szimbólumot. A halántékát vakarva néz fel a férfira.*
- Ön ismeri ezt a jelet? Amúgy a hajó kapitányát is meg lehetne kérdezni, hogy a ládát hol és ki pakolta fel a hajójára. Az ilyenekről ha jól tudom nyilvántartást vezetnek a kereskedők.
*Feláll, előbányássza a tarisznyájából a jegyzetét, meg ónt és elkezdi lerajzolni a jelet.*
- Amúgy lenne kedve velem elkölteni a vacsoráját? Mesélhetne az itteni viszonyokról. Mégis kellemesebb vacsora közben. Persze csak ha van kedve hozzá.
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
_______________________________________________________________ JK:Quiasse Limenel Umassyras (Melui Volunte) Helyszín: Dinis, Kikötő negyed Időpont: délelőtt helyszínen töltött idő: 1.nap _______________________________________________________________ Melui szavaira a férfi elmosolyodik és az arckifejezése örömöt sugároz felé, ugyanakkor szavai meglepték ahogy a meghívás is ez látszik rajta.
-A vacsorameghívást nagyon szívesen elfogadom, ám holnap estére ha önnek is megfelel, ugyanis sajnos holnap reggelig szolgálatban vagyok. Holnap este elküldetek egy kocsit önért ha megfelel és persze megadja a címét, ahová küldhetem. A város könyvtárát egyébként a nemesi negyed mellett találja mi csak úgy nevezzük a helyet a tudósok tere azon a helyen van a könyvtár és a városunk egyeteme is továbbá ott laknak a tanárok is, ha gondolja elmondom az utat merre találja vagy szólok az egyik emberemnek hogy kísérje el önt oda. Az ügynek a kivizsgálását folytatjuk és amennyiben a kapitány engedélyt ad rá tájékoztatom az ügyről-válaszolja mosolyogva neked. Szavai hallatán az esetleges kíséretről a környéken tébláboló katonák is lelkesek lesznek, határozottan úgy tűnik jelentkezőből épp nem lesz hiány amennyiben kéred a kíséretet.A rajzot befejezte egyenlőre nemigazán tudod hova tenni a jelet mert soha nem láttál még ilyet, legalábbis a Lar-Dori könyvtárban nem láttad.
Mi vagyunk az öböl vámszedői ha fizettek a rakomány tizedét, ha nem az egész hajót visszük-Horid Magaar a sárkányhajósok vezetője.
- Ez csak természetes hadnagy. A kötelesség az első. Amúgy a lar-dori varázslórend itteni központjában látnak vendégül. Ott majd megtalál. A könyvtárat meg ennyi információval már megtalálom. Úgyis akartam még sétálgatni a városban.
*Ránéz a lelkes katonákra és rájuk is mosolyog.*
- De azért köszönöm a felajánlást. A városban biztos nagyobb hasznát veszi a katonái erejének mint az én oldalamon. Amúgy meg nem is akarom feltartani tovább. Majd akkor a vacsora mellett folytatjuk a beszélgetést.
*Azzal udvariasan meghajol a hadnagy előtt és ha annak nincs más mondanivalója, nem tartóztatja valamivel, akkor továbbsétál a part mentén kíváncsian nézelődve.*
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
A hadnagy készségesen útbaigazítja Meluit aki ezután búcsút vesz tőle a férfi nagy bánatára, a szolgálat hátralévő órái úgy telnek majd számára mintha éveket kellene várnia.A lány ezután elindul a kikötön keresztül a jelzett irányba és közben nézelődik.A kikötőben tovább folyik a munka mintha mi sem történt volna így láda és hordúrakásokat kell kerülgetni néha megálni és megvárni míg elhalad egy megrakott szekér.Mindenféle fajta árut lehet itt látni a friss haltól kezdve, az olajon át a színeskelmékig, egzotikus gyümölcsökig mindent. A kikötöből kiérve a varázslónő egy szélesebb utcára jut ahol különféle boltokat talál, gyógynövények, disztárgyak, tisztálkodószerek és hasonló dolgokat árulnak erre felé itt viszont elég nagy a tömeg és kisebb lökdösődés árán tud csak továbbmenni a tömegben.Végül a tömeg szélére kerül kissé fáradtan egy sikátor bejáratához megállva egy kicsit hogy rendbeszedje és kifújja magát. Ekkor egy alak jelenik meg a hátamögött és még kettő közeledik a sikátorból mindegyiknél tőr van és nem túl bizalomgerjesztően néznek ki. Szakadt ruha és ápolatlan kinézet mocskos arc és rajta fogatlan vigyort eresztenek meg a védtelennek tűnő lány felé.
Mi vagyunk az öböl vámszedői ha fizettek a rakomány tizedét, ha nem az egész hajót visszük-Horid Magaar a sárkányhajósok vezetője.
*Az új benyomások teljesen lenyűgözik. Szinte szájtátva bámulja a lüktető életet ami körülveszi. Túlságosan is megszokta Lar-dor magányát és Új-Pyarron tágas tereit, szellős sugárutjait. Ez a nyüzsgés nagyon furcsa neki. Legszívesebben mindent lejegyzetelne, de olyan iramban jönnek az új és mégújabb információk, újdonságok, hogy alig bírja ide-oda kapkodni a fejét. Minden standnál megáll, mindent megnézeget. Mindenkitől kérdezősködik az árujáról. Megmosolyogja az ereklyéket és más nagy erejű varázstárgyakat árusító öregembert és rögtönzött kiselőadást tart neki arról, hogy miről lehet megismerni egy igazi mágikus eszközt. Jól kimeríti a forgatag és megáll, hogy pihegjen kicsit. Gondolatai közül is csak a tőr látványa zökkenti ki. Ránéz a szakadt férfira. Végigméri és szokásos végtelenül bájos mosolyt küld felé. Csilingelő hagján szólal meg a szutykos alak felé, aki nem igazán szokhatott hozzá ehhez a szavakba bújtatott melegséghez.*
- Ó te szegény. Biztos valami szörnyűség történt veled, hogy így nézel ki. Biztosan éhes is vagy nagyon. De vigyázz azzal a késsel. Még megvághatsz vele valakit. Főleg ebben a nagy nyüzsgésben.
*Pár pillanatot gondolkozik, aztán felcsillannak a szemei.*
- Tudom is mi lesz. Elmegyünk a pyarroni varázslórend itteni rendházához, az itteni testvéreimhez és én hozok nektek egy kis élelmet, meg egy kis pénzt, amivel kilábalhattok ebből a szörnyű állapotból. Legyetek boldogok, hogy Krad idevezérelt, hogy segíthessek nektek.
*Közben töretlenül és őszinte ártatlansággal mosolyog a férfira.*
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
Melui nem igazán érti mit is szeretnének tőle és gyermeki örömmel a szívében hogy segíthet a rászorulókon ajánlatot tesz nekik. Ezt meghallva a három ember megtorpan és tanácstalanul egymásra néznek a két egymás mellett álló elkezd halkan beszélgetni nem hallani miről de úgylátszik lassan döntésre jutnak májd hirtelen folytatnák útjukat ám megdermednek. A lány visszafordul a sikátor bejárata felé és egy magas aranyszínű hajú, sodronyinget viselő elfet lát ott állni az oldalán két kard és a hátán íjat lát. Meleg barna szemeit a lányra függeszti majd elmosolyodik ekkor zaj hallatszik a sikátorbúl és odanézve két futú alak látszik, úgylátszik megijedtek valamitől vagy nehezen barátkoznak azért szaladtak el ahelyett hogy elfogadták volna a lány segítségnyújtását.Az elf odalép a lányhoz és meghajol. -Üdvözlöm hercegnőm segíthetek valamiben?-kérdezi szépen csengő dallamos hangon közös nyelven.
Mi vagyunk az öböl vámszedői ha fizettek a rakomány tizedét, ha nem az egész hajót visszük-Horid Magaar a sárkányhajósok vezetője.
*A férfiak beszélgetését türelemmel várja. Tudja, hogy az emberekbe sok büszkeség szorult és nem könnyű nekik segítséget elfogadniuk. Már éppen megszólalna, hogy könnyítsen lelkükön, amikor azok elfutnak. Meglátja az elf harcost és elámul. Tervezte, hogy meglátogatja az itteni elf közösséget is, de nem számított rá, hogy elébe jönnek. Arcán őszinte öröm tükröződik, de kicsit átvált egy kis lelkiismeretfurdalásba.*
- Üdvözöllek téged testvérem. Nagyon örülök látásodnak. Csak azt sajnálom, hogy szegény párákba túl sok büszkeség szorult és nem fogadták el segítségnyújtó kezem. Sokat kell még tanulnom az itteniekről ... ó bocsáss meg. Az én nevem Melui Volunte.
*Odalép az elfhez és karcsú ujjai közé fog a férfi hasonlóan aranyszín hajából egy tincset. Nézegeti egy kicsit és most tudatosul benne igazán, hogy bár népe részekre szakadt, de egy elf mindig elf marad, akár északon, akár délen tölti hosszú békés életét. Csillogó szemekkel néz fel fajtársára.*
- Nem éppen egy ilyen helyen számítottam egy testvéremre. Mondd mijáratban vagy ebben az óriási városban?
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
Az én nevem Keradys Roiness állok szolgálatára, azért jöttem hogy téged kísérjelek és amennyiben szükséged van rá segítselek téged. Ismerem a várost mint a tenyerem bár annyira nem nagy mint amekkorának neked tűnik. És én megkérdezhetem mi járatban van eme rossz hírű környéken? Talán eltévedt? A férfi viszonozza pillantását amely melegséget áraszt magából, a lány a szemekben aggodalmat és feszültséget lát némi örömmel keverve. Ugyanakkor a férfi kicsit távolságtartó és megpróbál hivatalos maradni, láthatóan meglepődik Melui viselkedésén és nem igazán tudja mihez is kezdjen vele. De az érezhető hogy szeretne innen menni valamerre mert nem érzi túl jól itt magát
Mi vagyunk az öböl vámszedői ha fizettek a rakomány tizedét, ha nem az egész hajót visszük-Horid Magaar a sárkányhajósok vezetője.
*Végighallgatja testvére mondandóját, aztán válaszol is.*
- Boldoggá tesz, hogy az itteni elf közösség ilyen figyelmes. Köszönöm a segítséget. Igazából csak sétálgattam a városban. Mentem az orrom után. Lenyűgöző kis közösség alakult ki itt. Sok a látnivaló és szeretném az egész várost megnézni magamnak. De mit értesz azon, hogy ez rossz környék? Hisz tele van érdekességekkel. Lenyűgöz ez a színes forgatag. De ha szeretnéd, akkor menjünk el másfelé. Vezess. Úgyis te ismered a várost.
*Kedvesen mosolyog az elfre és kíváncsian várja fajtársa ötleteit.*
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
Keradys arcári döbbenettel vegyes meglepetés ül ki a mondandód hatására ám feléd nyújtja a karját lehetőséget adva hogy átkarold és elindul visszafelé a tömegbe, kissé könnyebben haladtok ezután mert utat nyit neked és nem kell erőlködnöd közben pedig beszél hozzád.
-Igen kicsi a mi közösségünk ebben a városban de Up Umbar városában sok fajtársunk él és mi biztosítjuk számukra az itteniekkel való kapcsolattarrtást.Ez a környék veszélyes itt sok járókelőt lopnak meg és rabolnak ki néha van akit meg is ölnek.De látom nem ismeri a járást így elkísérem oda ahová menni szeretne,Mivel hamarosan délidő van esetleg ha gondolja megebédelhetnénk közösen és közben tehet fel kérdéseket és megpróbálok tudásomhoz mérten válaszolni.
Körülöttetek árusok kiabálnak vevőket csalogatva magához és elkápráztat a színes forgatag, innen onnan zeneszó hallatszik és ismeretlen illatok csapják meg orrodat.
Mi vagyunk az öböl vámszedői ha fizettek a rakomány tizedét, ha nem az egész hajót visszük-Horid Magaar a sárkányhajósok vezetője.
*Nagyon jól esik neki, hogy testvére ilyen figyelmes és előzékeny vele. Még egy tézist alátámasztott. Az elf éljen akár délen, akár északon, mindenütt ugyanazt képpviseli. Továbbra is kedvesen mosolyog a férfira, aztán válaszol.*
- Azt hiszem, hogy azoknak a szerencsétleneknek, akik lopni kényszerülnek, csak támogatás kellene, hogy újra kezdhessék az életüket normális körülmények között. Nekem mint Pyarron egyik fáklyahordozójának, kötelességem is segíteni ezeket az árvákat.
*Pár pillanatig elréved a gondolatai között, aztán folytatja.*
- Amúgy én a helyi könyvtárat kerestem, csak elkallódtam itt a vásárban. Túl sok szép dolgot láttam. De mivel úgy érzem, hogy te nem éreznéd jól magad a falak és könyvhalmok között, ezért inkább mutasd meg, hogy te mit tartasz szépnek errefelé. Közben beszélgethetünk is és a te szemszögedből is felfededezhetem a várost.
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
Ó nagy megtiszteltetés lenne ha megmutathatnám önnek a kedvenc helyeimet, de sajnos azok nem ebben a városban vannak.Hanem szülőhelyem Up Umbarban. Én itt csak a munkámat végzem és elég kevés időt töltök városnézéssel, de ha egyszer lesz ideje és eljön hozzánk akkor szívesen megmutatom hogy élünk mi ott.Ez a város számomra természetellenes túl sok a kő és kicsit a terek meg a tömeg is nagy.De elvezetem a könyvtárba tudom hol van ott legalább van egy kisebb park is azt a helyet szeretem.-mondja.
Majd elindul az utcán hamarosan keresztülértek piacon és kényelmesebben tudtok haladni kevesebb ember van az úton.Az út két oldalán takaros kőházak állnak, beszélgető emberekkel és hamarosan feltűnik egy kisebb tornyokkal és hatalmas kapuval rendelkező faragott domborművekkel borított falú épület az út végén előtte pedig egy kisebb park áll ahogy látod több száz éves fákkal, szökőkúttal a közepén amit padok vesznek körbe.
Mi vagyunk az öböl vámszedői ha fizettek a rakomány tizedét, ha nem az egész hajót visszük-Horid Magaar a sárkányhajósok vezetője.
Melui már jócskán a park fái között halad, mikor ehéz paták dobogására lehet figyelmes. Egy alak közeledik lóháton, egy másik pedig - a városőrség egy tagja, aki minden bizonnyal idáig kísérte az idegent - épp megfordítja hátasát, és távozik. Az érkezőről süt valamiféle felsőbbrendűségi tudat: A hatalmas yllinori telivér, melynek hátán ül, a drága, lángvörös bársonyköpeny, a mellkasán keresztben hordott, aranyozott páncélféleség mind azt sugallja: "fontos vagyok... és gazdag". Mégse a tartása a legnyugtalanítóbb, hanem a fémmasz, mely arcát láthatatlanná teszi a csuklya mélyén. Az álarc tökéletesen jellegtelen, vonások nélküli, a felszín sivárságát csak néhány arannyal futtatott, bonyolult mintákba csavarodó mintázat töri meg, és a szemüregek baljós feketesége.
_____________
A hosszúéltű közelébe érve, Vyeldaar finoman meghúzta a kantárt, de Elementál azonnal reagált, és mozdulatlanná merevedett. Sogron híve pár pillanatig a nő arcát, öltözékét vizsgálgatta - nem törődve a mellette álló másik elffel - majd egyetlen lendületes mozdulattal átvetette lábát a nyergen, és leugrott a parki ösvényre. Csizmája alól törtfehér murva spriccelt szét. A kyr most szemben állt a nővel, nem nyújtott kezet, nem tett semmiféle gesztust, csak a maszk mögül csendült föl fémesre torzult hangja. -Ön Melui? Úgy értesültem segítséget ajánlott egy... bizonyos ügyben.