Melui Volunte
*Nem csodálkozik el azon, hogy az elf nem szívleli az emberek városát. Ő is így érezne, ha nem lenne ennyire érdekes ez a hely szinte minden szempontból. Némán bólint az ajánlatra és követi fajtársát. Élvezi a delelőre érő nap simogatását és bár nem vallja be magának sem, élvezi, hogy az emberek megrökönyödnek amikor meglátják. Pár pillanatig különlegesnek érzi magát, de aztán tudatosítja magában, hogy ő is csak egy kis porszem ezen a világon. Amíg a könyvtárhoz érnek a házakat nézi. A díszítéseket, építészeti stílusok keveredését. Ekkor kezdi sajnálni, hogy nem merült bele jobban ebbe a tudományágba is. Úgy érzi, hogy a neki kiszabott emberi mértékkel talán végtelennek tűnő idő is kevés, hogy eleget láthasson az istenek művéből. Nem hiába lett Krad elszánt híve már olyan régen. Ezen gondolatok közül a könyvtár előtt elterülő parkocska látványa zökkenti ki. Önkéntelenül elmosolyodik az öreg fák láttán. Hisz mennyi mindent láthattak. Mit meg nem adna, ha ő is láthatta volna azokat a dolgokat. Elmerül a lágy szellő borzolta levelek, a lombok közt átsütő fénypászmák látványában. Kell is idő, hogy felfigyeljen a közeledő alakokra. Mire odanéz, a városőr már el is lovagol. A másik idegen felkelti az érdeklődését. Kinézete sokmindenről árulkodik, de Melui erőlteti magát, hogy ne vonjon le elhamarkodott következtetéseket. Az idegen arca elé simuló fémmaszk azonban rossz érzéssel tölti el. Hiszen ez akár hátsó szándékokat is mutathat. De mi van, ha az idegen valami sérülés miatt takarja el torzult vonásait. Kis lelkiismeretfurdalása lesz, hogy talán érdemtelenül vádaskodott magában és úgy dönt, hogy majd Krad dönt helyette és ha akarja megmutatja neki igazi valóját. A nekiszegezett kérdésre a férfi szemeinek vélt helyére néz és elmosolyodik.*
- Üdvözlöm! A keresztnevem tényleg Melui, és tényleg segítségemet ajánlottam ma egy bizonyos illetőnek egy bizonyos ügyben. De kit tisztelhetek Önben?
*Bár az öltözéke, kiállása, hanghordozása nemes, hatalmas lényről árulkodik, de modortalansága bántja a nőt. Sosem szerette azokat, akik pusztán a hatalmuk miatt felsőbbrendűnek tekintették magukat. De mint minden a halandók hibái közül, ez is gyógyítható volt, és Melui senkit nem hagyott eddig veszni, akiben látott lehetőséget. Azonban amíg a férfiról semmit sem tud, addig segíteni sem tud neki.*