_______________________________________________________________ JK: Yenathan yss Kyertys (Sessaryen) Helyszín: Dinis, Kikötő negyed Időpont: reggel helyszínen töltött idő: 1.nap _______________________________________________________________
A szobád ablakán kinézve figyeled a napfelkeltét ezen a kellemes tavaszi reggelen, a tenger felől fújó szél sós illatot hoz magával. Egy hete érkeztél vissza ide a szülővárosodba, szinte gyerekként mentél el és felnőttként tértél vissza. Megadatott az ami kevés embernek Lar-Dorban hogy az ő céljai és a rend céljai is megegyeztek. Így miután végeztél tanulmányaiddal és mesterré avattak visszaküldtek ide ebbe a rendházba ahonnan indultál. Hisz ez a hely bár a nagy politikában nem jelentős de ugyanakkor a történelme és fekvése miatt nem elhanyagolható tényező. Így hát összepakoltál és elhagyva megszokott lakhelyed visszakerültél ide. Megkaptad a szobád a mesterek szintjén amelyet magad rendezhetsz be és hagytak kis időt is arra hogy megszokd az új környezeted.
Sétálgatva a városban rájöttél szinte semmi nem változott itt mintha megállt volna az idő, egynémely megszokott arc eltűnt és újak vették át a helyüket. Egy-két régi ismerőssel találkoztál ám ők nem igazán ismertek fel téged at eltelt tíz év nagy idő. Szokás szerint korán keltél, mert általában keveset alszol és többet meditálsz, a szobádban még a felszerelésed fele van csak kicsomagolva a többi még az egyik sarokban van letéve és arra vár hogy elhelyezd őket. Gondolataidból egy hang ránt vissza a valóságba, valaki kopog az ajtódon és válaszra vár.
Mi vagyunk az öböl vámszedői ha fizettek a rakomány tizedét, ha nem az egész hajót visszük-Horid Magaar a sárkányhajósok vezetője.
Nem kapkodok. Mestereim megtanították, hogy nincs rosszabb egy kapkodó varázslónál. A holmim? Nos, igen, valahogy mindig akad fontosabb tennivalóm a rendrakásnál. Nagyot sóhajtok, majd elfordulok az ablaktól és a rám váró feladatok közül az elsőt: a rendrakást tűzöm magam elé. Ám a végrehajtás várat magára, mert valaki nem átall kopogással zaklatni, megtörve a magány illúzióját. Újra sóhajtok egyet, majd szüleimre gondolok. Meg kellene látogatni apát és anya sírját. Meg a régi helyeket is be kellene járni megint, felidézve a régvolt időket, mikor még annyira „ártatlan” voltam. Most más minden, még az sem ismer meg, akivel annak idején együtt kaptuk a körmösöket.
<< Az ajtó... Ki kellene nyitni... Legyen... >>
Odalépek és kinyitom a szobám ajtaját.
"Bocsáss meg! Eszemet az idő meg nem óvta, Most fekete,fakó, mint könyv, múlt mélyiből."
_______________________________________________________________ JK:Quiasse Limenel Umassyras (Melui Volunte) Helyszín: Dinis, Kikötő negyed Időpont: reggel helyszínen töltött idő: 1.nap _______________________________________________________________
Két napja volt, hogy búcsút vettél eddigi lakhelyedtől, apád odaadta neked az összes ajánlólevelet amire szükséged lehet a boldogulásodhoz, majd nehéz szívvel utadra engedett. Neki is nehéz volt hisz oly sok időt töltött el veled, de tudta ahogy te is egyszer eljön ez a pillanat mikor utadra enged, de tudod bármikor számíthatsz rá. Összeszedted mindazt amire szükséged lehet majd apád kíséretében átsétáltatok a térmágia tornyába, ahol már előkészítették neked az utazásod Riegoyba. A búcsúzkodás után beléptél a rúnába majd hirtelen egy másik szobában találtad magad. Hasonló mint otthon csak kisebb, az ajtóban De'Rohan mester várt az ajtóban. Ő az itteni varázslórend vezetője és apád egyik ismerőse, biztosított támogatásáról ami a kutatásaidat illeti. Ha szükséged van a segítségére és van ideje szívesen segít neked mindenben. Majd ezután egy novícius felvezetett a szobádba amely a mesterek szintjén van. Meglepetésedre teljesen üres csak egy asztal és egy ágy van benne, itt az a szokás mint megtudtad mindenki a saját ízlése szerint rendezheti be a szobáját. Az ablakon kinézve a város kikötőjét látod ami hatalmas és állandóan nyüzsögnek benne, a hajók folyamatosan jönnek mennek, és állandóan érezni a tenger sós illatát. Az eddigi két napod az itteni rend megismerésével telt el, ez egy kis kihelyezett tanszék ahol az összes mágia típust oktatják a növendékeknek amit Lar Dorban, ám az igazán tehetséges diákok egy idő után át kerülnek oda, akik viszont megrekednek egy szinten azok oklevélel gazdagodva térhetnek vissza oda ahonnan jöttek.Így jött el a harmadik nap reggele amikor is letudva az összes hivatalos ceremóniát végre azt csinálhatsz amit akarsz, a nap nemrég kelt fel és kellemes tavaszi reggel köszönt rád, odakinntről az ébredő város zaja hallatszik.
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Horid Magaar 2008.11.27. 20:34-kor.
Mi vagyunk az öböl vámszedői ha fizettek a rakomány tizedét, ha nem az egész hajót visszük-Horid Magaar a sárkányhajósok vezetője.
*A búcsúzás valóban nehéz volt. Bár a kíváncsiság hajtotta Meluit, az évszázad alatt megszokott környezetet nem könnyű otthagyni. Hosszú és könnyes búcsú volt, de az is véget ért. Várta az új környezet, az új tudás. Rengeteg tudás. Ez éltette amikor belelépett a térkapu kacskaringós mintáiba. Már megszokta ezt a fajta utazást, Lar-dor és Pyarron között is egyfolytában ezt használta. A barátságos fogadtatás is megkönnyítette az elválást. Az első pár nap nehéz volt, a lány keveset aludt. A tenger illata és az árnyalattal hűvösebb időjáráshoz is hozzá kellett szokni. A szoba berendezésével nem is foglalkozott, hisz a puritanizmus hasznos. Sokkal könnyebb meditálni egy egyszerű környezetben. A második nap utáni szabadság nyitotta meg igazán a világot a lány előtt. Első dolga az volt, hogy szépen felöltözzön hófehér köntösébe, magához vegye jegyzeteit és elhagyja a rendházat. Első útja a kikötőbe vezetett. meg akarta nézni a tengert.*
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
_______________________________________________________________ JK: Yenathan yss Kyertys (Sessaryen) Helyszín: Dinis, Kikötő negyed Időpont: reggel helyszínen töltött idő: 1.nap _______________________________________________________________
Szép komótosan odasétálsz az ajtóhoz és kinyitod, hogy megnézd ki is törte meg a magányod illuzióját. Az ajtóban egy fiatalabb novícius áll lesütött szemekkel és mikor nyílik az ajtó akkor néz rád.
-Jó reggelt mester elnézést a zavarásért De'Rohan mester szeretne önnel beszélni amennyiben alkalmas önnek az idő, ha nem akkor legyen szíves mondani egyy időpontot és én továbbítom a mesternek. Ha most tud jönni akkor megvárom és odavezetem hozzá-mondja.
Közben kissé kényelmetlenül érzi magát mert nemrégóta lehet itt és láthatóan nem szokott még hozzá ahhoz hogy egy mester szóba álljon vele. A kezeit tördelve áll az ajtóban a válaszra várva. Látszik a fiún van még mit tanulnia kell neki önbizalom és türelem még bőven.
Mi vagyunk az öböl vámszedői ha fizettek a rakomány tizedét, ha nem az egész hajót visszük-Horid Magaar a sárkányhajósok vezetője.
_______________________________________________________________ JK:Quiasse Limenel Umassyras (Melui Volunte) Helyszín: Dinis, Kikötő negyed Időpont: reggel helyszínen töltött idő: 1.nap _______________________________________________________________
Melui szinte gyermeki örömmel lép ki az ajtón életében először teljesen egyedül indul el sétálni, eddig a belső iskolát sem hagyta el pláne nem egyedül. Így nagy levegőt véve kilép a rendházból és egy nagyobb térre jut ahol szétnézve egy fehér márvány szökőkutat lát a tér közepén és a teret templomok és egyéb címeres házak ölelik körbe. Egy széles sugárút vezet ide és szinte a teret kettévágva folytatódik tovább déli irányba a kikötő irányába. Tartva magát az elhatározásához a tenger felé indul el, az utcán eléggé nagy a forgalom az emberek jönnek mennek a saját dolguk után azonban egy dolog feltűnő jó páran megállnak és szájtátva figyeli Melui-t, hisz bár ő neki ez természetes és a varázslók pedig nem igazán törődnek vele,de kivételesen szép teremtés lett a kis elf leányból. Így az utca népe szinte szájtátva bámulja miközben ő végigvonul az úton a tengerhez. A kikötőbe érve hatalmas tömeg fogadja ládát cipelő és papírokkal futkározó embertömeget lát maga előtt ahol kis szigetként felfegyverzett katonákat lát akik a rendre felügyelnek. Hatalmas kőből épített dokkokat és több emelet magas hajókat lát amik horgonyoznak. Egy pár perc séta után átvág a tömegen ami készségesen utat nyit neki és elér a tengerhez. Szeme elé tárul a végtelen kékség és érzi a bőrén a szelet amely sós permetként tengervizet hoz magával. Minden olyan békésnek és nyugodtnak tűnik leszámítva a tömeget. Ekkor egy hatalmas csattanás hallatszik majd ordibálás kezdődik és hirtelen elszaladnak az emberek Melui mellől egy széttört ládát pillant meg a földön heverve ami a hajóról zuhanhatott le és a láda maradványai közül egy kéz látszik valószínűleg egy halott keze lehet.
Mi vagyunk az öböl vámszedői ha fizettek a rakomány tizedét, ha nem az egész hajót visszük-Horid Magaar a sárkányhajósok vezetője.
*A rendházból kilépve mélyet szippant a friss levegőből. Pár pillanatig csukott szemmel áll a lépcsőkön és ad időt annak, hogy átvegye a város ritmusát. Hallgatja a percéltű emberek zajongását. A szekerek és hintók nyikorgását, a lovak prüszkölését. Az enyhe szél fuvallatait. A szökőkút csobogását. Aztán a világra nyitja ibolyaszín szemeit és mosolyogva sétál le a forgatagba. Fehér ragyogásként rí ki a tömegből. Patyolatfehér talárja, a szélben táncoló arany fürtjei felkeltik a szürke tömeg figyelmét. Bár Pyarronban is áhitat övezte megejelenését, de sosem tudott hozzászokni. Kis pírral az arcán jut el a szökőkútig. Leül a gyönyörű fehér márvány szegélyére és megcsodálja a tér épületeit. A kereskedőcsaládok házainak cifra faragását, a különböző vallások templomainak díszeit. Nem bír magával. Előveszi a jegyzeteit és szénnel, ónnal nekiáll rajzolgatni. Az északi épületdíszítés főbb motívumait veti papírra széljegyzetekkel megtoldva. Jó egy órát firkál a könyvébe, aztán továbbáll. A sugárúton bóklászva visszamosolyog a csodálkozó emberekre. Betudja az érdeklődést annak, hogy keveset látnak errefelé a szépek népéből. Ezt rögtön kizárja, mert Sirenar közel található, és maga is látott több kevert vérűt is. Egy kis vállvonogatás után tovább sétál. A város szépségeit csodálva jut el a kikötőig. Az út során a helyi lakosok öltözködési szokásait is jól szemügyre veszi és ezt is papírra veti. A tengert meglátva azonban elteszi az íróeszközöket. A parti stégekhez lépdel és elkezdi csodálni a végtelen vízszőnyeget. Mint olyan sokszor már, most is belefeledkezik a látványba. Ha valami szépet lát, főleg ha az a természet műve, órákig tudja bámulni. Ebből a melankólikus gyönyörködésből a csattanás és a sikoltozás zökkenti ki. Meglepetésében majdnem bele is fordul a vízbe, de szerencséje van és meg tud kapaszkodni egy a hajók kikötésére szolgáló cölöpben. Kell pár pillanat, hogy felfogja mitől is esett kétségbe a nép. Lenézve a törött ládára meglátja a kilógó kezet. Szíve hevesen kezd dobogni, de hamar úrrá lesz felindultságán. Sorra veszi a lehetőségeket.*
<Valószínüleg halott fekszik a ládában. Ezesetben vagy gyilkosság áldozata lett és elrejteni kívánták, vagy egy potyautas, aki valami miatt meghalt. Éhen-szomjanhalás szinte biztosan kizárva, hiszen adott esetben a szükség rávitte volna, hogy kitörjön.>
*Ezt bizonyítandó a ládához sétál és megnézi milyen vastag fából rakták össze a tákolmányt és milyen masszívan rögzítették egymáshoz a faléceket.*
<Azért a biztonság kedvéért meg kellene nézni, hogy valóban halott e.>
*Legugol a ládához és mutatóujjával megérinti a kézfejet. Ha hidegnek érzi feláll, ha nem, akkor megpróbál pulzust kitapintani. A tényfeltárás közben a külvilág megszűnik számára létezni. Az eset ráadásul Ó-Pyarron romjait juttatja eszébe. A romok közötti kutatásokat túlélőkért.*
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
A fiút nézem türelmes szemekkel, majd megértőn mosolygok egyet. Miközben kilépek a szobámból és behajtom magam után, a vállára teszem a kezem, és csendesen válaszolok neki: - Vezess! A séta közben, mintegy magamnak mondva, megosztom pár gondolatomat a fiúval, hátha okul belőle valamit. - Az idő alkalmassága, mit a világon oly sok minden, csak illúziók mögé bújtatott relativitás. Ami jó nekem, nem jó másnak és fordítva. Mindig az az időpont a megfelelő, a jó, amit éppen megélsz. - Hacsak nem merülsz el annyira az idő útjainak rejtelmeiben, hogy már maga az idő is mellékes körülménnyé válik önmagad számára. - teszem hozzá némi humorral a hangomban.
- A tisztelet és az önbizalom ugyan az a dolog. Ha tiszteled magadat, akkor van önbizalmad is. Ha nem tiszteled magad, nem is lesz önbizalmad. Ha van önbizalmad, akkor másokat is tudsz tisztelni. Ha nincs önbizalmad, akkor másokat sem tisztelsz. A kulcs a türelem. A türelmes ember gyorsabban tanul, mint aki kapkod. Mert aki kapkod, hibázik, és nem látja át tettei eredményeit, és az eredmények közötti kapcsokat. Nem látja át a szálakat, amelyek az időt és teret kötik össze a lelkével. És akkor annyi mindenről lemarad, hogy sose fogja megérteni azokat az erőket, amik ezeket a szálakat mozgatják…
S közben nyugodt léptekkel sétálok a fiú által vezetett szobába, hogy találkozzak a rám váró mesterrel.
"Bocsáss meg! Eszemet az idő meg nem óvta, Most fekete,fakó, mint könyv, múlt mélyiből."
_______________________________________________________________ JK:Ataros Tellkyr(Ataros Tellkyr) helyszín: Dinis, Kereskedőnegyed Időpont: reggel helyszínen töltött idő: 1.nap _______________________________________________________________
A kelő nap fényénél pillantod meg Dinis városának hatalmas kapuit, egy Doran városából induló kereskedőkaravánhoz csatlakoztál, akik megtiszteltetésnek vették hogy velük mész. Hosszú fáradságos de ugyanakkor érdekes út áll mögötted. Ez az első alkalom hogy elhagytad a várost ahol tanultál és teljesen egyedül magadra utalva járod az utad. Egész uton készültél rá hogy fogadalmadnak eleget téve vissza térhesz Taedro mesterhez aki reményeid szerint tanítványává fogad.
Az utatok a régi kyr kereskedő úton vezetett végig reggel pillantottátok meg a város falait és hatalmas kapuit amit napkeltekor nyitnak ki mert éjszaka zárva tartják. A kapu felett díszes faragások láthatóak látszik rajtuk régiek ugyan ahogyan a falak is de állandóan karba van tartva. És a kapu felett egy ősi kyr felirat látható ami annyit tesz.
Üdvöz légy utazó, érezd magad jól és kerüld a bajt.
A kapu kinyílásának hatására megindul a várakozó tömeg befelé a városba és te is velük tartasz útközben búcsút veszel a kereskedőktől akik a városba bejutva elindulnak egy széles sugárúton a központ irányába.Te pedig egyedül maradsz a tömegben elérve úticélod.
Mi vagyunk az öböl vámszedői ha fizettek a rakomány tizedét, ha nem az egész hajót visszük-Horid Magaar a sárkányhajósok vezetője.
<Végre megérkeztem! Nem tudom, meddig bírtam volna még ki a koszos és pór emberek közt... Nem is gondolok rá többet. Muszáj volt, másképp nehéz lett volna eljönnöm ide. Most az a dolgom, hogy felkeressem Taedro magisztert, és megtudakoljam tőle, hogyan is állunk. De hol lakik? Öt év hosszú idő... Hát persze! Legjobb lesz, ha felkeresem a doraniak helyi képviseletét, ők biztosan tudják, merre keressem.>
Elindul, hogy megkeresse a dorani varázslók helyi képviseletét. Ha tudja, vagy nyilvánvaló, hogy az merre van, akkor meg sem áll addig.
Ha nem tudja, hogy merre van a kirendeltség, akkor megszólítja az első útjába kerülő, igényes kinézetű embert és megkérdezi:
- Khm... uram! - kissé nehezen mondja ki a tiszteletteljes megszólítást a közembernek, legszívesebben "lakos"-nak, vagy valami hasonlónak szólítaná. - Remélem nem haragszik, de némi útbaigazításra lenne szükségem! Merre a találom a dorani varázslók helyi kirendeltségét?
_______________________________________________________________ JK: Kirdo Farmine (Yvett de Crei) Helyszín: Dinis, Kikötő negyed Időpont: reggel helyszínen töltött idő: 1.nap _______________________________________________________________
Abasziszból indultál találomra egy irányba nem igazán érdekelt hová vet a sors miután meghallottad, hogy Tarinon kívül és élnek törpék valahol a Riegoy államokban arrafelé indultál. Kapóra jött egy karaván akik épp ebbe az irányba tartottak, a kereskedők szószátyárok lévén elég sok mindent elmondtak neked erről az országról ami számodra teljesen ismeretlen.Megtudtad fenn az ország északi részén van egy törpe város ahol szívesen látnak mindenkit legyen törpe elf ember csap tisztességes szándékkal közeledjen.Balszerencsédre azonban a kereskedők csak Dinis városáig mentek így odáig kísérheted őket.
Hajnalban indultatok hogy reggelre a város falai alá érjetek, a falak jó 20 méter magasak és egy hatalmas kapu van rajta jelenleg nyitva. Elég nagy tömeg hömpölyög rajta szekerekkel lóval és gyalog ki és be.Mindenféle fajból származó rasszt látsz vegyesen.Főleg emberek és elfek, és egy különös sápadt bőrű fehér hajú emberszerű lények ilyenekkel most találkozol először. Bemenve a városba egy kisebb sugárúton indultok el egyszerű kőépítésű házak között és hamarosan sós illatot érzel a levegőben, az illatból ítélve közeledtek a tenger felé.Majd egy kisebb téren megállva a karaván vezetője rámutat egy cégérre amin egy díszes sisak látható.
Itt lakik a Hrawen törpe kereskedő klán talán ők útba tudnak igazítani úti célod felé-mondja majd elköszön és elindulnak szekereikkel az úti céljuk felé.
Mi vagyunk az öböl vámszedői ha fizettek a rakomány tizedét, ha nem az egész hajót visszük-Horid Magaar a sárkányhajósok vezetője.
_______________________________________________________________ JK:Quiasse Limenel Umassyras (Melui Volunte) Helyszín: Dinis, Kikötő negyed Időpont: reggel helyszínen töltött idő: 1.nap _______________________________________________________________
Melui odasétál a ládához és szemügyre veszi azt, a ládát épp csak összetákolták úgy tűnik eddig csak a lélek tartotta össze.Majd letérdel a halott mellé hogy kitapintsa pulzusát ám maga a kéz teljesen hideg, látszik ez az ember halott, mert hogy egy ember fekszik a láda romjai között.
Melui éles szeme felfedez a láda darabjain vörös vonalakat amelyek egy ábrához tartozhattak valaha a láda belsejében, ám mivel összetört a rajzolat is szétesett bár össze lehet rakni a fadarabokból a teljes ábrát.A láda külsején egy pecsét látszik valamiféle címer lehet talán a feladóé, de ezt nem tudni mert ilyet még nem látott a varázslónő.
Eközben a tömeg morajlása hallatszik majd kiáltások és megérkezik a városőrség öt tagja, kezdetben sebesen mozognak a térdelő Melui felé majd a vezetőjük szemében bevillan a felismerés.És udvarias hangnemben szólal meg.
-Elnézést hölgyem Rentar hadnagy vagyok, el tudná mondani nekünk mi történt itt? Újabb katonák érkeznek a helyszínre és lezárják ezt a részt és próbálják a tömeget eltávolítani innen.
Mi vagyunk az öböl vámszedői ha fizettek a rakomány tizedét, ha nem az egész hajót visszük-Horid Magaar a sárkányhajósok vezetője.
*A lány teljesen belemerül a nyomok vizsgálatában. Agytekervényei beindulnak az érdekes rejtély megoldásától. Észre sem veszi, hogy megérkeztek a katonák. Gugolva és állát simogatva gondolkozik és csak a második szólításra kapja fel a fejét. Felnézve meglátja a katonákat. Feláll és a hadnagy elé áll. Udvariasan biccent felé és rámosolyog.*
- Üdvözlöm hadnagy Úr! Az én nevem Melui Volunte. Éppen városuk vendégszeretetét élveztem, amikor ez a láda leesett mellettem erről a hajóról.
*Felmutat a hajóra, aztán elgondolkozik egy kicsit.*
- Azt hiszem, hogy most ezt a területet le kellene zárni, nehogy a nép eltapossa a ... ó látom a katonái értik a dolgukat.
*Észrevéve, hogy már hessegetik el a bámészkodókat, Melui lenéz a faszilánkokra és tovább folytatja mondandóját.*
- Nem tudom, hogy miképp működik Önöknél itt Dinisben a bűnügyek felderítése - nálunk Pyarronban nagyon nem láttam rá példát - de ha elfogadja segítségemet, akkor ezeket a faszilánkokat én szeretném összeilleszteni. Úgy vélem fontos nyom. Azonban nem látom úgy, hogy a bűntény itt helyben megoldásra fog kerülni lévén, hogy a gyilkosságot, legalábbis ennyi szemlélődésből arra következtetek, nem itt hajtották végre.
*A gyilkosság szó kimondásakor furcsa érzés keríti hatalmába. A szó jelentése ezerféle jelentéssel, szinonímákkal, képekkel, érzetekkel hasít a fejébe és hamar rájön, hogy szinte a leggyűlöltebb dolog ami eszébe juthat. Megborzong a tudattól, hogy a ládában fekvő szegény ember életének valaki készakarva vetett véget. Hisz ez olyan barbár, értelmetlen cselekedet. Mint ahogy minden agresszió ezen a világon. Pár pillanatnyi kihagyás és sápadtság után folytatja.*
- Ha jelenlétem zavarja az Urakat abban az esetben természetesen távozok.
*Ha olyan választ kap, miszerint jelenléte nem terhelő, úgy visszagugol a láda mellé és elkezdi maga elé gyűjteni a fadarabokat. Elkezdi mozaikdarabokként összerakni. Közben folytatja a hadnagy felé gondolatmenetét.*
- Azt hiszem, hogy a holttestet is meg kell vizsgálni, bár a láda zuhanása miatt a test már elmozdult az alap helyzetéből. Szóval a kellő óvatossággal akár egy zárt, nyugodt, az erre fenntartott helyre is szállíthatnák.
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
_______________________________________________________________ JK:Ataros Tellkyr(Ataros Tellkyr) helyszín: Dinis, Kereskedőnegyed Időpont: reggel helyszínen töltött idő: 1.nap _______________________________________________________________
Nézelődsz körbe az elmédben az emlékeid után kutatva erről a városról, ám öt év nagy idő és maga a város sem kicsi így segítséget kell kérned útbaigazítás terén. Odalépsz egy díszesebb ruhába öltözött alakhoz aki készségesen elmagyarázza neked az utat amit te könnyedén megjegyzel.Egy jó félórai séta után a főbb utcákon hamarosan egy kisebb térre jutsz amely közepén egy díszesen faragott szökőkűt áll.Ahogy körbenézel templomokat tornyokat és emeletes házakat látsz.Mindegyik épület homlokzatát címer vagy szinbólum díszíti. Ekkor pillantot meg a dorani varázslórend házát a tér túloldalán és határozott léptekkel elindulsz felé.Egy párc perc alatt ott álsz a bejárat előtt ami egy rúnákkal ékesített faajtó a közepén egy fém kopogtatóval. Használatba veszed a kopogtatót és azon meg sem lepődsz hogy a méreteihez képest pihekönnyű. Alig telik el két perc és máris nyílik az ajtó és egy novíciust pillantasz meg kék színű talárban, rádnéz majd megszólal.
-Üdvözlöm uram miben segíthetek?
Mi vagyunk az öböl vámszedői ha fizettek a rakomány tizedét, ha nem az egész hajót visszük-Horid Magaar a sárkányhajósok vezetője.