Ezen vidék történelme az óidőkig nyúlik vissza, először a másodkorból hallani történeteket mikor is az itt letelepedett elfek és aquirok vívták egymással háborújukat aminek eredményeként ezen föld lakhatatlanná vált. Az elfek erdeiből sártenger lett és pusztaság az aquirok barlangjaiban bedig izzó láva tört a felszín felé. Így miután szinte teljesen elpusztitották háborújukkal a környéket mindkét nép odébbállt.
Eltelt két évezred miközben a természet regenerálódott és ekkor a negyedkorban jelentek meg itt ismét a városok és indult meg az élet, ezúttal a Crantai népet vetette ide a sors. Városokat emeltek és erődöket a környéken ismét felvirágzott az élet. Ám balszerencséjükre az újonnan érkező kyr hódítók ezen a részen szálltak először partra és ezen városokat foglalták el legelőször. Miután meghódították a vidéket újjáépítették a városokat és új modernebb védművekkel szerelték fel az erődjeiket. Innen indul ki az Ynevi kontinenst keresztben átszelő kereskedő út amelynek manapság már csak a nyomvonala látszik.
A kyrek bukása után ezen vidék lakosai kisebb városállamokba szerveződtek és katonai szövetségek jöttek létre.Ám a hatodkori káosz idején ezen városállamok uralkodói is viszálykodtak egymással a minél nagyobb hatalom megszerzése miatt.Így az északi rész az teljes mértékben Dawa máguskirályainak vazallusa lett míg délen viszonylagos függetlenségben élték tovább mindennapi életüket. Dawa bukása után ez a rész teljesen elszigetelődött a civilizációtól.
A következő hírek erről a vidékről P.e VII. századból származnak mikor is a környező hegységből egy aun hadsereg rontott rá erre a vidékre felprédálva mindent maga körül és már Sirenar erdeit is fenyegették, mikkor is a legenda szerint eljöttek az óelfek és megállították őket majd a doardon hegységben az összes kolóniájukat elpusztították.
Ezután viszonylagos béke köszöntött a vidékre ha leszámítjuk a városállamok közötti csetepatékat és kisebb háborúkat.