A Hat Város a Délvidék egyik legősibb emberlakta területe. Alapítói a kyr menekültek első csoportjaiból kerültek ki, választásuk a hely védettsége miatt esett erre a környékre. Keletről az Ibara sivataga, délről a Gályák tengere, nyugatról és északról pedig hegyek határolják. Egyetlen járható szárazföldi út a Kie-Lyron vágta kanyon, melyen távolodva Ordanba, majd Erionba juthatunk.
Bár a főnemesi házak családjai között sok még a tiszta vérű kyr, vallásukat már elhagyták, hivatalosan áttértek a Pyar hitre, és már 506-ban csatlakoztak az Államszövetséghez. Legfőképpen Antohhoz, a vizek úrnőjéhez fohászkodnak. Pyarronnal való jó viszonyukat bizonyítja a közvetlen térkapu is a szövetség fővárosába.
Gazdaságuk alapját a tengeri kereskedelem határozza meg, a hegyeikben érceket bányásznak, dombvidékeiken pedig rengeteg erdő van, a síkságra érkező folyókon hatalmas tutajokká összefogva szállítják a kivágott fákat a tengerparti városokba.
Szárazföldi hadereje elhanyagolhatónak mondható, a medence védettségének köszönhetően, ám annál híresebb a Hat Város tengeri flottája. Óriási három-, négy-, ötevezős gályái és galeaszai fenntartják a rendet és vigyázzák a kereskedelem békéjét. A hajók harcos-matrózai hasonló hírnévnek örvendenek.
A városokat(Haddarennim, Quesserthol, Tilemaer, Armen, Immyn Hassyn, Equassel) egy-egy ősi vérvonallal rendelkező család irányítja, a Szövetség közös ügyeiben pedig a belőlük alakuló Szenátus dönt.
Hivatalos nyelv a pyarroni, de a kulturális sokszínűségnek köszönhetően szinte a kontinens összes nyelvét megértik errefelé.
Éghajlatát tekintve a Szövetség területén trópusi éghajlat uralkodik.