A Sárkányhágó és környéke
Tiadlan keleti határvidékét szinte teljes egyészében hegyek természetes erõdvonala adja, csak egy két hágó jelent átkelési lehetõséget Tiadlan és az orkok megújult szervezésû országa között. Ezek egyike a Tae- Domo- Hatari, azaz a sárkányhágó. Kiterjedését tekintve nem jelentõs, tekintélyesebb méretû seregek átkelésére még a melegebb hónapokban sem alkalmas, míg a téli idõszakban egyenesen járhatatlan. Ettõl függetlenül néha elõfordul, hogy egy egy kiéhezett Phárianemzetség átkel a szoroson a könnyû zsákmány reményében, ám ezek a szedett vedett bandák legtöbbször megszégyenülve térnek vissza országukba s az írott történelemben eddig két alkalommal az is elõfordult, hogy Tiadlan földjén a végsõ pusztulás várt rájuk. Egyik ilyen alkalommal az éppen itt gyakorlatozó királyi seregbe futottak bele, akik annak rendje és módja szerint pontot tettek az ügy végére. A másik alkalommal a Daira kolostor lakói siettek a hegy lábánál fekvõ kis falu segítségére, s habár innen még a törzs néhány tagjának sikerült elmenekülnie, azonban a hágó közelében végzetükre sikerült belefutniuk Ikusu-Samába, a földszellem velejéig romlott, halhatatlan fiába, ki a hegység egyik barlangjában lakik (helye mindmáig rejtély), s habár csatát már többször is veszített az ország hõsei ellen (akik sokszor adták életüket ezen ügy oltárán), a halálaról szóló hírek mindeddig alaptalannak bizonyultak.
Már majdnem a felhõk magasságában fekszik az a kis sík terület ami otthont nyújt a Daira kolosotornak és lakóinak. Az itt lévõ ritkás levegõ kissé megnehezíti a légzést, de idõvel meg lehet szokni. A kolostor kis kõépület. Körülötte rendezett, elkerített udvar áll itt, és a szikes talajon kialakított kis termõkert. Nem sok minden terem meg ily mostoha körülmények között, épp csak annyi, hogy a szükséges étel mindíg az asztalon legyen. A közelben néhány kecske rágja a gyér növényzetet...
Gyönyörû a kilátás. Tiszta idõben akár több kilométer távolságra is el lehet látni, s a "közeli" messzeségben már Gro-Ugon hegyei, a Tiadlannal közös határ vonalai látszanak.
A hágó alatt hatalmas erdõség terül el, kis falvakkal, és az azok szántóföldjeikkel. Az erdõben számos vad él, mindig friss hússal kiszolgálva a falusi embereket. A Hegyek magasában, a kolostortól mintegy öt mérföldnyire apró kunyhónap ad helyet a környék egyetlen magas területen található tavának partja. Ebben a kunyhóban él Kusami Deo, a királyi sereg visszavonult száznagya, felesége és két lánya, valamint fogadott fia és tanonca, Jamaroto. Õk ketten a térség vadászai és kifinomult technikájuknak köszönhetõen mindíg kerül friss vadhús a helybéli nemesek asztalára, s õk maguk is viszonylagos jólétben élhetnek. A Tavaszi-Nyári hónapokban megszaporodik a kis tó mellett élõk száma, hiszen ilyenkor a falusi halászok is ide költöznek teljes pereputtyukkal. Ez öt családot jelent, akik ideiglenesen felhúzott viskókban laknak, amit távozáskor el is bontanak, hiszen a hó súlya alatt úgyi összeroskadna...
A hegyek oldalán az idõ vékonyka ösvényeket vájt, bár ezek túlnyomó többsége az emberek számára ismeretlen helyekr vezetnek. Találhatunk az ösvények végén kis völgyekben fekvõ fenyõligeteket is, de rengeteg errefelé a barlang is amelyek otthont nyújtanak különbözõ állatoknak, de Ikusu-Samának, sõt a legendák szerint az ezeréves öregnek is, aki egy rejtett barlangrendszerben él és az õt megtaláló keveseknek, amennyiben bizonyítják rátermettségüket, felbecsülhetetlen értékû jutalmat ad. Hogy ez csak legenda avagy maga a valóság, nem tudni... Annyi azonban bizonyos, hogy a környék földesurának dinasztiája egy oly bölcs harcostól ered, aki annakidején a hegyek mélyébõl ereszkedett alá, s késõbb a király beszélgetésük után maga adta örökbe neki és családjának ezt a területet örökül, a Matasicu-k dicsõségére.
A Matasicu-k jelenlegi rangidõse Kotami, aki õsei bölcsességével élve igazgatja jólmenõ uradalmát, s képes volt arra, hogy jó kereskedelmi kapcsolatokat építsenk ki családja számára. Õ és családja egy a terület két domináns faluja között lehelyezkedõ ligetben él, itt várja üzletfeleit és a körzetéhez tartozó panaszosokat, javaslattevõket, hogy egy probléma se maradjon orvosulatlanul.
A terület jellemzõbb NJK-i:
- Matasicu Kotami
A környezõ területeknek a király által megbízott vezetõje. Segítõkész, azonban ha kell, szigorral uralkodó vezetõ, kereskedõ. Családja története néhány száz évre nyúlik vissza, amikor is õse, Kazahar rejtélyes módon leereszkedett a környezõ hegyekbõl. Innen számítják a Kotami család történetének kezdetét. Matasicu otthonában, a rózsapalotában, egy kisebb kereskedelmi központot hozott létre ahol a teaházat és a fogadót éppúgy megtaláljuk, mint a lerakatot, amelyben szinte minden áru megtalálható, ami tiadlanon keresztülmegy.
- Matsu Daira
A 70-es évei közepén járható, õsz hajú férfi ritkán hagyja el otthonát. Napjait kertészkedéssel, és unokájának folyamatos tanításával tölti. Korát meghazudtolva, még mindig ruganyos a járása, s gyakorlatok közben, szemében néha az ifjonti hév csillog. Persze megöregedett már, de még mindig energikus. Többnyire unokájához hasonló elkopott sötétkék kimonóban jár, s hosszú õsz haját varkocsba fogva hordja. Legtöbbször göcsörtös botjára támaszkodva közlekedik, de ezt is csak olyan megszokásfélébõl teszi, hisz semmi baja sincs az izületeinek.
- Matsu Ryochi
Az idõs Daira fia, ki nem folytatta tovább családjának hagyományait. Majd 1.8 láb magas lehet, s éjfekete tincsei közé már õsz hajszálak is vegyültek, s haját rövidre nyírva hordja. Nem rég töltötte be a 48. évét. Többnyire a kolostor körüli munkákkal foglalatoskodik. De a közös imák után együtt gyakorlatozik a család (nagyapa, fia, unoka). Egyszerû ruhákat hord, de gyakorlatok során felölti régi szürke gyakorló kimonóját.
- Kisake Misaki
Ryochi felesége, Ryuu anyja. Valamikor gyönyörû nõ lehetett, de szépsége mára már megfakult... Idén tölti be 42. évét, hosszú barna haját többnyire õ is összefogva hordja. Õ gondoskodik a családról, hogy étel kerüljön az asztalra, az igazi minta háziasszony...
Ruháikra jellemzõ, hogy egyszerû vászonból készültek melyeknek a belseje erdei állatok prémjével van bélelve, így védekeznek a hideg ellen. A ruhák többsége inkább sötétebb tónusú, többnyire a természetes színek dominálnak (zöld, barna, kék)
- Kusami Deo és Jamaroto
A környék vadászai. Kusami bagyon büszke katonai múltjára, amikoris száz enbert vezetett a király íjászai (felderítõ) közül. Itteni tapasztalatait latba vetve a környék legjobb, majd egyetlen vadásza lett. Maga mellett a munkája során csak egy elárvult fiút tûr meg, mégpedig Jamaroto-t. A fiú évek óta a családdal él, és feltett szándéka, hogy miután felnõtt, evegye feleségül nevelõapja nagyobbik leányát, Liát, de ezzel még nem rukkolt elõ, így a férfi reakciói kétségesek...