Tae- Domo- Hatari - Avagy a Sárkányhágó szája és környéke...

[Con Larrodan]

(Ryuu)

*Frissen támadt jókedve hamar elillan ahogy halja a baljós híreket, s tekintete elkomorul...*

- Két tucat fegyverzett lovas. Ha legjobb formánkban vagyunk, s felkészülve várjuk őket ketten akkor is kevesek vagyunk ellenük. Szellemem még nem elég erős a túl hosszú harchoz, hamar kimerül hiába takarékoskodom energiáival. Talán ha Frank bácsi is segít meg tudjuk védeni a falusiakat. Minél hamarabb erőre kell kapjak... *szemeiben az elszántság tüze lobog*
- Holnaptól még többet edzek mint eddig... Nincs már sok időnk mire ideérnek... Készen kell állnom...

[A Dorcha]

(Ryuunak)

-Hehhe! Nos Ville kelekótya papjára hiába vársz! A kergette a határon túlra az onikat a többi külhonival akik utánna érkeztek. Azóta nem hallottunk róluk... Minden bizonnyal azóta már árkon bokron hajszolnak valamilyen kincset! Az edzéssel pedig még csak finoman. Nehogy több legen vele a baj mint amennyit használ, de ezt te érzed fiam. Én megbízom benned! Valószínüleg addigra összegyűlünk néhányan és ha minden jól megy sikerül visszaüldöznünk őket oda ahonnan jöttek!

[Con Larrodan]

(Ryuu)

- Remélem mester, igyekszem nem csalódást okozni mint legutóbb...
- Tudod... *hosszan hallgat...* ott a másik világban... megismertem a bennem lakozó sárkányt... ha sikerülne a valóságban is felébresztenem... nem okoznának gondot ezek a portyázók. De még gyenge vagyok, s tapasztalatlan... *mondja kesernyésen...*

*Ismét elhallgat, sétálnak a zöldellő erdőben... átadja magát a természet nyugalmának...*

- Mester... eddzünk most... csak egy kicsit, csak egy rövid shuurent... ^^

[A Dorcha]

(Ryuunak)

-Hagyd már ezt a csalódás dolgot! Büszke voltam rád akkor és most is az vagyok! Nincs az a harcos aki soha ne sérülne meg! Attól még lehet győzelmet aratni!

-Igen, ezt már mondtad, csak nem akartalak megzavarni. Nem tudom pontosan mire gondolsz de a sárkány sokunknak a bennünk lakozó erőt jelképezi, és egyészen bizonyos vagyok abban hogy mióta legutóbb beszéltünk, közelebb kerültél a magad sárkányához! - *mondja, és mosolyogva megveregeti a vállad* - De ezért meg kell dolgozni, ami időbe kerül, szóval ne légy türelmetlen!

-Rendben, talán a jól ismert mozdulatok mégjobban visszahozzák tagjaidba az életet. De ígérd meg ha rosszul érzed magad, azonnal szólsz!

*Azzal hozzáláttok az edzéshez. Érzed a biztos utat tagjaidban és érzed, gyöngeséged ellenére sosem feszült ekkora erő tagjaidban. Rövid idő elteltével nagyapád elégnek tekinti az edzést mára és elindultok vissza a kolostorba...*

[Con Larrodan]

(Ryuu)

*Jóleső fáradság áramlik szét tagjaiban, ahogy az "ellustult" végtagok újra felpezsdülnek.*

- Ez nagyon hiányzott már...
- Mester... sokkal jobban érzem már magam... Holnap meglátogatnám Yukit... jót fog tenni egy kis séta De most siessünk vissza, vacsora mellett mesélek a másik világról... *mondja vidáman... ^^*

[A Dorcha]

(Ryuunak)

-Kicsit hirtelen jött ez a lány... Nem is tudom fiam... Hisz néhány hete még mintha a létezéséről sem tudtál volna! Mind meglepődtünk egy kicsit. Félre ne érts, nagyon jóravaló teremtés. És szép is, szavamra! Csak hát elküldelek egy kis vadhúsért és ígyjössz haza! No nem baj fiam! Illik hozzád...

-Igen igen! Mesélj nekünk az álmodról és a benned lakó sárkányról!

*Azzal visszatértek a kolostorba és új emberként ülsz le a vacsoraasztalhoz. Elsősorban könnyű étkeket találsz, amik a gyenge gyomrodat sem terhelik meg túlságosan.*

[Con Larrodan]

(Ryuu)

*A hosszú séta és edzés után kellemesen fáradtan ül az asztalhoz, s lát neki a vacsorának...
Mikor jóllakott, belekezd a mesélésbe, mert hát azt üres gyomorral nem lehet *

- Mikor még Yukiék házában feküdtem, s elaludtam... akkor kerültem át a másik világba.... az Antissra... álmaink világába. Itt voltunk hárman, Yuki, én és te mester. Az egész egy réten kezdődött... ott játszottunk, mint gyerekkoromban... és jöttek az orkok... Míg mi velük harcoltunk, egy furcsa lény magával ragadta Yukit... Itt kezdődött minden. A megmentésére indultam...
*kis lélegzetvételnyi szünetet tart...*

-Hosszú, nagyon hosszú út volt.... voltak közben segítőim, rengeteg összecsapás, repültem a szárnyas égi paripán, szárnyaim nőttek mint egy angyalnak, s találkoztam a bennem alvó sárkánnyal.... Hatalmas volt, s ő is segített nekem. Mikor végre sikerült megszabadítanom Yukit fogságából megmentettem Adamot és Anabellát. Adam volt aki mesélt erről a világról, s tanított, hogy hogyan tudom alakítani, és úrrá lenni rajta.

- Először csak féltettem Yukit, hisz gyerekkori barátom, de ahogy telt az idő, s mikor újra találkoztunk rájöttem, hogy valami más amit érzek iránta... ^^ Fontos nekem, s nem akarom hogy bármi bántódása essen. Ezért is kell keményen edzenem, hogy mire ideérnek a fosztogató lovasok képes legyek megvédeni a családomat, és az övét...

[A Dorcha]

(Ryuunak)

-Azt mondtad alakítani? Nostényleg más világ lehet... Álomvilág... Igen, azt hiszem ez találó kifejezés... Azt hiszem más esetben azt mondanám lázálmaid lehettek, de az a lány szinte szakasztott ugyanezt mondta...

*Ezután kintről lépteket hallottok, s az ajtón apád lép be. Az ajtót szélesre tárva hagyja és így szól:*

-Hozzatok még székeket, vendégeket hoztam! - *azzal betessékeli az ajtőn a vadászt, annak segédjét, nagyobbik, majd végezetül kisebbik lányát, Yukit, aki a tekintetek kereszttüzében enyhe mosollyal, szemlesütve, egy tálat szorongatva lép át az ajtón.* - Mire vártok? Üdvözöljétek s kínáljátok hellyel a vendégeket!

[Con Larrodan]

(Ryuu)

- Nem Mester, nem lázálmok voltak... akkor nem emlékeznék rájuk ilyen tisztán, s azt hiszem álmomban is fejlődött tudásom... Érzem mind a testemen, mind a szellemem erejében...

*Ekkor nyílik az ajtó, s jelenik meg apja és a "vendégsereg". Ryuu meglepődik... nem kicsit, nagyon... De gyorsan pattan fel helyéről, és siet az érkezetteket üdvözölni...*

- Kusami-sama, Jamaroto-san, Lia-chan.... Yuki-chan Isten hozott benneteket, kérlek fáradjatok bentebb... *hajol meg mélyen üdvözlésképp. S az utolsóképp belépő Yuki mellett marad... szemei szinte ragyognak ahogy a lányra tekint. Amennyiben a tálat neki nyújtja, kissé zavarban átveszi, és újabb hajlással köszöni meg...*

- Örülök, hogy épségben vagy... *súgja a lánynak, hogy csak ő hallhassa...*

[A Dorcha]

(Ryuunak)

*Nagyapád és a többi jelenlévő is szeretettel üdvözli az újonnan jötteket. Természetesen nem neked kell elvenni a tálat, hanem édesanyád, mint háziasszony Yukihoz siet és mosolyogva veszi át a tálat és beljebb invitálja. Erre már ő is kicsit oldottabban viselkedik és visszamosolyog. Többek között rád is. * - Én is örülök neked. Már azt hittük nem ébredsz fel - *mondja ismét kicsit elszomorodva, lesütve szemét...*

[Con Larrodan]

(Ryuu)

- Nekem kutya bajom... Adam igaz kicsit későn érkezett, de végül sikeresen elpusztítottuk a zöld youkait. Ezután a piros lény is barátságos lett, majd elbúcsúztam Adaméktől és itt reggel már fel is ébredtem... Üdvözölnek téged és várnak vissza.

*Ekkor kap észbe, hogy a többiek nem nagyon tudják, hogy miről is van szó... kissé zavarba jön...*

- A lényeg, hogy mindketten itt vagyunk és egyben... *kacsint*

[A Dorcha]

(Ryuunak)

*Nos valóban érdeklődve figyelnek a többiek. Nemigazán tudják mire vélni a dolgot és most ott álltok egymással szemben és suttogtok... Hát ez sem győzi meg őket... Ekkor kapsz észre és látod, hogy tényleg mindenki titeket bámul, majd édesanyád ezúttal már ellentmondást nem tűrően helyre tessékel benneteket. Yuki veled szemben, az apja jobbján kapott helyetmásik oldalról másik lánya, majd a barátod kapott helyet. Kettejük viselkedésében változást látsz. Valamivel felszabadultabbak. Édesanyád mindenkinek szed, majd szakét hoz s kívánság szerint tölt nektek. Csend van, igazán senki nem akar megszólalni, majd mikor édesanyád befejezi háziasszonyi teendőit, az öreg Kusami fordul feléd:*

-Örülök hogy felépültél fiam! Monddcsak mit tudsz erről a kórról ami levett titeket a lábatokról? Tudod máig azt hittük a lányomnak lázálmai voltak, és eléggé furcsán is viselkedett, nem úgy ahogyan az illendő, *néz rosszallóan a lányára, aki erre le is süti a szemét* de most felkelsz és te is ugyanazt állítod mint ő... Ez mindenesetre különös... Ugyan a lányom már elmondott mindent, de ha már ittvagyunk, *újabb pillantás Yukira * szeretném tőled is hallani!

[Con Larrodan]

(Ryuu)

- Köszönöm Kusami-sama, nem kórság volt, csak aludtunk. Tudom őrültségnek fog tűnni amit mesélek, de ez mind igaz. Az Álmok világában voltunk, az Antisson. Egy ott élő férfi segítségére voltunk kitől elszakította kedvesét egy gonosz youkai. Az egész egy réten kezdődött... ott játszottunk, mint gyerekkoromban... és jöttek az orkok... Míg a mesterrel velük harcoltunk, az ork youkai magával ragadta Yukit... Itt kezdődött minden. A megmentésére indultam... Hosszú, nagyon hosszú út volt.... voltak közben segítőim, rengeteget csatáztam. Mikor végre sikerült megszabadítanom Yukit fogságából, megmentettem Adamot és Anabellát. Adam volt az akinek segítségre volt szüksége a youkai ellen, ő mesélt az Antissról, s tanított, hogy hogyan tudom alakítani, és úrrá lenni rajta. Majd Yuki-channel két honos youkai harcába csöppentünk, ahonnan már nem tudtunk menekülni, s az én erőm is elfogyott.... Ekkor ébredhetett fel Yuki... s nem sokkal utána én...

- Ennyi volt mi történt. Sajnálom, hogy aggodalmat okoztam... *az asztalra szegezi tekintetét...*

[A Dorcha]

(Ryuunak)

-Azt mondtad hogy Antyss? Régebben, mikor külföldön teljesítettem szolgálatot, összeismerkedtünk egy emberrel... Azt mondta hogy ő Ville egyik társának vagy rokonának papja. Nem értettük teljesen. Ő mesélt nekünk az álmok birodalmáról, amit Antyssnak hívnak... Egy darabig néhányan hittek neki, olyan meggyőző volt. Aztán egy este mikor sokan gyűltek össze hallgatni valami füsttel mindenkit elaltatott és mindenkit megszabadítva értékeitől kereket oldott... - *mondja homlokráncolva* - Azóta nem hallottam ezt a szót... Mit is mondtál? Hogy nézett ki ez az Adam?

[Con Larrodan]

(Ryuu)

- Igen, Antyss... Adam csupán pár évvel lehet idősebb nálam, hollófekete hajjal, arcán apró körszakállal, barátságos arc, barna szemek... De ő már csak ebben az álom világban létezik... a részleteket nem nagyon tudom. Talán legközelebb megtudakolom.
- Így nézett ki az a pap is aki Kusami-samáékat meglopta? *szemei tágra nyílnak, teljesen meglepődik a hallottakon...*