Sin Veleris városa

[A Dorcha]

(Dánica és a többiek)

-Köszönöm uram! *mondja az őr, majd elveszi a papírokat* - És mondják mit csinálnak kis hazánkban? Van valami konkrét céljuk? - *kérdezi, miközben a papírokat tanulmányozza* - Ez a "Khál" lenne az úr? - *kérdezi az egyik utipapírt mutogatva.*

[Navaratna]

(Dánica)

-Aha-bólogat Dánica-Azaz hím. De inkább...barátok vagyunk, szóval senki se parancsol a másiknak. Bár ha lehetne, akkor legyen úrnő-s kihúzza magát. Játszadozik a gondolattal, mauno csak fejét ingatja s vállat von az őrre nézve.
-Én keresek valakit, ők meg jöttel velem lógni. A khál nem beszél ervül, szóval ha akarnak tőle kérdezni valamit, fordítok.
-Azt hinni, te úr, Grokthma. Nem ez vicc? Nézd, az szem édes vágott, nekem lehet olyan ha soká húz szemem széle?
A khál mancsát szája elé tette. Nem akart felnevetni.

[Quator ar Zaraquer]

(Joffer)

<Hm. Ezek vagy tényleg ennyire berúgtak, hogy elfelejtették nem is tudnak játszani. Vagy tudnak ezek és ők is az altatásra mennek. >

*Néhány kör után azért megpróbálok inkább csevegni, mert ha ez így megy tovább még a végén elíjesztik a többi tisztességes hamiskártyás matrózt, akiket érdemben át tudnék verni. *

-Úgy látom nincs szerencséjük az uraknak ma este. HA emgkérdezhetem mivel foglalatoskodnak, mikor nem baráti kártyapartikon vesznek részt?

[A Dorcha]

(Kirdo)

*Kiszolgálás természetesen van, bár a pogácsára még várnod kell egy keveset. a teát azonnal kapod egy még gőzölgő kancsóból, majd úgy fertárója után a pogácsa is megérkezik. Szintén forró és ropogós, hiszen itt helyben sütötték az imént.*

[A Dorcha]

(Dánica és a többiek)

*A városiőr felhúzza a szemöldökét Danica szavaira, de visszafordul a papírok őrzőjéhez és visszanyújtja azokat:*

-Rendben van, menjenek csak, de vigyázzanak ezekre, és kerüljék a rendbontást, mert errefelé nem megszokott látvány hogy ilyen bestiák, már elnézést a kifejezésért, járják az utakat...

*Majd megfordul és elkezdi szétoszlatni a tömeget, mondván hogy nincs itt semmiféle látnivaló. A tömegből azért néha kihallani, hogy egyesek szellemekről megy hasonlókról beszélnek, de összefüggésében nem értitek...*

[Navaratna]

(Dánica)

Örömmel veszi vissza a papírt és Maunonak adja.
-Tedd el jól, nem akarok hűvösre kerülni, mert elveszted.(D)
-Én nem veszteném el, de te igen.(M)
-Miből gondolod?(D)
-Tudsz olvasni, Dánica?(M)
-Minek azt?-von vállat.(D)
-Erről beszélek. Hova megyünk most?(M)
-Amerre az orrom húz. és az orrom pecsenyéhez húz. Mért beszélnek ezek szellemekről? Átlászó vagyok?(D)
-Nem Dánica, nem vagy...És nem tudom.(M)
-Mehet, Groktma, nincs baj, csak vigyáz fecni, el ne vész. (D közös nyelv)
A khál bólintott hogy érti, orrát néha belefúrta a evegőbe, hogy szaglásszon.Nagyot kordult a hasa.
-Szóval falni fogunk menni. Hol van itt egy kifőzde? Van még pénzünk?(D)
-Van, akad....(M)
És Dánica előre siet. A khál összenéz a másik férfival. Na igen, most kutyagolhatnak a kíváncsi lány nyomában...

[A Dorcha]

(Joffer)

-Hehe! Valóban nincs! Matrózok vagyunk természetesen! A Rejtett bökőn... Az egy amolyan... Kereskedőhajó! És az uraság mivel tengeti napjait?

[Quator ar Zaraquer]

(Joffer)

-Eredetileg hozzátok hasnolóan tisztes hajóskereskedő vagyok. A Vízirigó kapitányaként funkcionálok, amikor épp nem kényszerülök szárazföldi pihenőre a hűtlen legényésgem miatt. Na hadd hívlak meg benneteket egy körre fiúk, ha már így összefutottunk mi hajósnépek!

*Ezzel intek a csaposnak vagy pincérnek, hogy hozzon mindenkinek valamit inni. Magamnak egy uyganilyen sört kérek, kifejezetten ebből a hordóból. *

<Na ezek is szakmabeli csemészek és kalózok. Hátha összecimborálunk és sikerül valami jólfizető potyautat szereznem magamnak. MEg legénység sem ártana, ha valah is ki akarok futni még az életben. >

[Yvett de Crei]

(Krido)

*A teába csak bele-bele kortyolgatok amíg ki nem érkezik a pogácsa - majd jóízűen megreggelizek.
Valamiért furcsán ébredtem - lelkiekben. Nem kívánom az emberek társaságát - lehet rámtört a honvágy...*
<Kellene magammal valamit kezdeni. Bár ma dolgom van, de igen unatkozom...
Elgondolkodtató, hogy mennyire sótlanak ezek az embernépek. És mennyire nem tudják, hogy mit akarnak, semmi céljuk, semmé értelme annak amit tesznek. Egyszer itt, egyszer ott... belekapnak mindenbe, aztán otthagyják csapot papot.... Brrrr.....>
*Amint befejeztem a reggelit és a teámat is megittam felkelek a székről és a pulthoz megyek. Felteszem a poharat, majd a pult melett álló székre felkapaszkodom és ha ott van a kiszolgáló személy, akkor közelebb intem magamhoz.*
- Egy kicsit rabolni az idejő maga, ha nem bánni eztet. Tudni én szeretnék egy kicsi lóóóóóót venni... van itt Önnél lehetőség arra, hogy amíg itt lenni én itt lenni a lóóóóóó?

[Ayana]

(Ayana)

A kocsmából való távozás után egy pillantást vetek a lovamra, hogy még ott van-e, ahol kéne lennie, és hogy nincs-e körülötte néhány szélhámos patanyommal az arcán.
Az ószereshez tartó úton inkább nem fényezem a közös nyelvtudásom; csendben maradok és kíváncsian követem őket, reménykedve egy kis izgalomban.
Az üzletbe lépve, körbekémlelek, egy pillanatra elgondolkodom, miért is lehetünk itt, de valami pislákolni kezd, amikor a tetovált nekiugrik a férfinak.
Amikor az ajtón előlépnek a többiek, előrántom a hosszúkardomat, és egy "A'frad!" csatakiáltással a a legerősebbnek tűnő felé vetem magam.

//Csatakiáltás varázslat - így: KÉ: 36 (24+5+7) TÉ: 131 (46+10+75) VÉ: 88 (98-10) - Ha találatot viszek be, a sebzésem 4 Sp.//

[Alauron]

(Mauno)

Ígyhát elindul hogy a társaság kedvére téve valami pecsenyefélét kerítsen. Úgy tudja, az itteni kereskedők nem finnyásak a pénzt illetően, szóval nins kizárva, hogy jól megtömhetik a hasukat. Lényeg, hogy legyen valami ami nem túl zsíros, vagy szaftos, és nem kezdi ki a gyomrát, s nem hízik meg tőle, mert bizony semmi kedve megerőltető gyakoratozáshoz, ha esetleg le kellene adnia egy kis felesleget magáról. Az első utcai árusnál azért nem akar leakadni. Nehogymár ne nézzen szét, s rögtön egy drágán mérő kofával akadjon össze. Az éhség se kínozza, ígyhát egy kis forgolódás után remélhetőleg már gazdája lesz valaminek, ami mindanyiuknak megfelel.
<Mondjuk...egy sülthal nekem, egy almával, aztán meg Grokhtnak hús, Dánicának valami gusztusos furcsaság, ami biztos felkelti az érdeklődését... >

[Navaratna]

//No, önállósítom magam, haladjunk...//

(Dánica)

A városnézés után s pár nap ottlétet követően, mikor is csak kiderült, hogy egy ráncos öregasszonynak kellett azt az írást csak odaadni, kcisit csalódott volt a lány és új ötlete támadt: ne hajón keljenek útra, attól úgyis hányhatnékja van, inkább gyalog...vagy ha Maunonak az megerőltető, kocsin...Ő nem sajnálja rá a pénzt, de hogy világot akar látni, az biztos! S mivel kissé zárkózottak a helyiek, még a viccel is vigyázni kell, olyan fura fegyverekkel mászkál némelyikük! Így aztán egyezségre jutva kocsi mellett döntenek, s a többnapos út, amire rávették magukat, immár Ranil fiainak és lányainak födje felé viszi őt...

(folytatás Unióban)

[A Dorcha]

Ayanának
Ben vegyesboltja, kora tavasz

*Szegény Ben "repül"... egyenes a pult melletti ajtón kisorjázó harcosok felé... Ekkor a tieitek is támadásba lendülnek. Hat fegyveres néz veletek farkasszemet, hamar megtaláljátok egymás "párjait". Egy vékonyabb, ám de annál fürgébb, és ügyesebb srác pattan eléd, elvágva a parancsnokhoz tartó utadat. Szerencsétlen kölyök maga sem tudta hogy kivel áll szemben. Bensődből tör fel Arel ősi kiáltása, melybe beleborzongnak a harcoló felek, ahogy ellenfeled is pár pillanatra. Ezt kihasználva sólyomként csapsz le rá... csupán szerencséjének köszönheti, hogy iszonyatos erejű csapásod nem szeli ketté. Haránt irányú vágásod mellkasát sérti, a vér lassan átszivárog ruháján...
A kölyök maga sem hiszi, hogy ilyen könnyen elintézték, tudatosul benne, hogy nem vagytok egy súlycsoportban, s inkább sebére szorított kézzel kitér előled, és pucol a boltból...

Mindeközben a többiek aprítják egymást... te a varázslatod hatása alatt állva egyenesen a főnökük felé tartasz, s kardoddal hadonászva veted magad a további küzdelembe...*

[Ayana]

(Ayana)

Töretlenül török előre, miután lenyomtam a kis vakarcsot, aki akadályozni próbált abban, hogy a főnökét vágjam le ugyanazzal a kardsuhintással, mint ami neki jutott.
- Húzzá' el! - kiáltok utána anyanyelvemen, akár érti, akár sem, aztán belevetem magam a forgatagba, az se baj, ha véletlenül valamelyik újdonsült társamba könyökölök, térdelek, vagy rúgok. A lényeg, hogy enyém legyen a dicsőség azzal, hogy én teszem harcképtelenné a nagyfiút ott az embertenger túlpartján.

//Itt az 5 dobások eredménye:
1. TÉ: 121 VÉ: 78
2. TÉ: 95 VÉ: 98
3. TÉ: 48 VÉ: 98
4. TÉ: 141 VÉ: 98
5: TÉ: 125 VÉ: 98
//

[A Dorcha]

Ayanának
Ben vegyesboltja, kora tavasz

*Eltökélten ugrasz előre, pár lépés választ el csupán a kiszemelt áldozatodtól, s ekkor az egyik társad és ellenfele sodródik eléd. Magas ívű csapásokkal támadnak egymásra, de nem bírnak a másikkal. Teljesen kiegyenlített kettejük harca... ekkor önti el agyadat a düh, hogy nem férsz a főnök közelébe, s mérged eme szerencsétlen delikvensen töltöd ki. Vágásod meglepetésként éri, teljesen le volt foglalva a két rövidkardot forgató borostás társaddal... majdhogynem levágod szerencsétlen bal karját...
Társad ezt kihasználva adja meg neki a kegyelemdöfést, s egyszerre járja át mellkasát a két penge.

Újra ugrásra kész vagy, hogy a főnök felé lendülj, ám ekkor fémes csillanást látsz a szemben lévő ajtóból. Csupán gyors reflexeidnek köszönheted az életed. Meggondolatlan taktikád most majdnem végzetes hibának bizonyult. Éppen hogy ki tudsz térni a tökéletesen dobott tőr elől, s amaz így nem a torkodban, hanem a bal válladban állapodik meg... mélyen a húsodba fúródva*

// -3 Ép 6 Fp //

*Az éles fájdalom átjárja egész tested, s minden mozdulatod után belédhasít... Az ajtóban egy huszonéves fiú vigyorog kajánul, s újabb tőr után nyúl...*