*Üldögélsz a söröd mellett, lekanalazod róla a penészt, ami a hónapok során rárakódott, kortyolsz egyet belőle és örömmel tapasztalod, hogy kárpótlásért az utóbbi hónapok tétlenségéért, az istenek áldást bocsátottak italodra, és az olyan kellemes ízű lett, melyet Arel is iszogatna, ha összeülne a haverokkal! Tehát jókedvűen üldögélsz a söröd mellett, miközben folyamatosan alakul a körülötted levők összetétele. Estefelé már nem csak a szokványos városi arcok vannak az ivóban, hisz a kikötő közel van, s a matrózok, tengerészek néha idáig is elkeverednek egy egy estén. Ez pedig egy ilyen este, szóval nemegy részeg matróz kalimpál a közelben... Ebből vajon mi lessz??? *
Még a tízezer láb magas gát is összeomolhat egy hangyafúrástól.
Lejött az eget átívelő ragyogás istene. Még a nagy tenger fenekére is eljut ragyogása.
- Nem akartam megsérteni, csak biztosítani akartam hogy tudunk vigyázni a pénzünkre. Hogy holnap? Nem, ne engem keressen, ellenben hivatkozzon rám és adni fognak maga mellé valakit, aki ért a lovakhoz, vagy épp a pónikhoz ugyebár. Én pedig majd jelentkezem amint szükség van a szolgálataira.
*Ha nem akarsz egyebet akkor kivezetnek az épületből és újra az esti utcán találod magad.*
Még a tízezer láb magas gát is összeomolhat egy hangyafúrástól.
Lejött az eget átívelő ragyogás istene. Még a nagy tenger fenekére is eljut ragyogása.
*A meglepően jó sört iszogava elgondolkodok, hogy mennyi lehet belőle raktáron. Sört még úgyse loptam. De végül úgy döntök, hogy maradok a kaptafánál. Így előkerül egy pakli kártya és valami egyszemélyes játékot kezdek meglehetősen ügyetlenül keverve, rakosgatva a lapokat. Próbálok minél amatőrebb benyomást kellteni, mert az mégiscsak feltűnő lenne, ha saját paklival a kézben odamennék a díszesebben kalimpáló társaságkohoz, hogy kártyázzunk. Ténykedésem közben próbálom felmérni, hogy a tömegben a jelenleg megkopasztható részeges alakokon túl van-e hosszabbtávú megélhetést megfelelően kevés munkáért biztosító lehetőség. Egyszerűbben: tapasztalatlan pénzeszsák.*
Én vagyok, Alauron most szüneten van egy hétig, Eldwyr pedig már NINCS (már nem játszik, visszavonult ettől, már cssak olvasásra van ideje Om szempontjából). Azaz Dánica jelen! Alauron mauno nevű karija addig vagy NJK, vagy nem törődsz vele, a khált pedig elveszejtheted a tömegben kedved szerint.
Üdv! A Khált emlékszem hogy csatlósként te kaptad, és ehhez tartom magam! De már csak holnap, ha nem gond...
edited by Sion
Semmi gond. Végül a csatlós dolog részben le lett szavazva, de rád bízom, mit alkalmazol a khállal. Alauron üzeni, Mauno legyen NJk, és ha visszajön, átveszi, mert szeretne vele játszani /Nava/
*Kiválóan játsod az amatőrt. Olyannyira, hogy egy nem túl díszes társaság settenkedik az asztalodhoz és feltehetően a vezetőjük, foghíjas vigyorával megkérdezi:*
-Uram! Láttuk hogy épp a lapokat bűvöli és mivel mi is épp játtszani készültünk, gondoltuk megkérdezzük van kedve játszani egy kicsit? Persze csak baráti alapon... * mondja "ártatlan" szemekkel.*
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára A Dorcha 2007.06.25. 10:25-kor.
Még a tízezer láb magas gát is összeomolhat egy hangyafúrástól.
Lejött az eget átívelő ragyogás istene. Még a nagy tenger fenekére is eljut ragyogása.
*Megköszönök mégegyszer mindent a tíznagynak, majd távozom. A kifelé vezető kalauzolást is megköszönöm annak aki kikisért, majd a fogadó felé veszem az irányt. Nem szándékozom kerülőt tenni és bámészkodni sem - lehetőségeimhez képest igyekszem - gyomrom jelez, hogy már lassan harapni is kellene valamit estére. Ha sikeresen megérkezem a fogadóba, akkor egy kupa sört rendelek és valami húsból készült étket - mindegy mi csak hús legyen benne, nem válogatok. Amikor a söröm megkapom szétnézek szabad asztalért a helyiségben (már amennyire belátom a helyet ).*
Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.
*Megkapod a sörödet, és egy jó kis disznósültet, majd körbenézel a tanerna fogadó részében. Látsz néhány ismerős arcot akikkel eddig találkoztál de ezek mind átlagpolgárok, így semmi különöset nem észlelsz. Amennyiben nincs további terved az estére, akkor egy békés sörözgetés után nyugodtan telik az éjszakád és a reggeli napsugarak cirógatására ébredsz az arcodon...*
Még a tízezer láb magas gát is összeomolhat egy hangyafúrástól.
Lejött az eget átívelő ragyogás istene. Még a nagy tenger fenekére is eljut ragyogása.
*Elindultok kifelé a kocsmából. Kérdésedre csak annit válaszol hogy !majd meglátod". A tetovált halad elől, te követed majd odakinnt még négyen csatlakoznak hozzátok. Úgy 10-15 perc bóklászás után egy üzlethez értek. Ez amolyan vegyesbolt, ahol mindent megkaphat az ember, ha tudja mit keres és hajlandó megfizetni az árát. Ahogy beléptek, társaitok hamar szétszélednek az üzletben, csak a tetovált halad tovább vigyorogva a pult előtt álló fickó felé, aki meglehetősen idegesnek tűnik amikor meglát beneteket, majd topogni (mit topogni, dörömbölni) kezd a lábával, mire mozgolódás kél a mögötte lévő ajtó felől. A tetovált egy gyors mozdulattal előretör, és a fickó nyakán fogást találva megszólal:*
-Nono Ben... Azt hittem ennél okosabb vagy...
*azzal előkapja az övébe tűzött tőrét és a férfi torkának szegezi. Mikor előjönnek az ajtó mögül, már pajzsként tartja maga előttés így szól:*
-Ha csak megmozdultok, átvágom a torkát!
Az ajtón kilépő fickók főnöke hahotázva csak ennyit mond:*
-Egész nyugodtan! Legalábbnem lessz vele több gondunk!
*Azzal megindulnak előre, de mielőtt elérnék, a tetovált "megdobja egy Bennel" ami kizökkenti a másikat az egyensúlyából...*
-Most bizonyíthatsz Doki!
Még a tízezer láb magas gát is összeomolhat egy hangyafúrástól.
Lejött az eget átívelő ragyogás istene. Még a nagy tenger fenekére is eljut ragyogása.
*Hát szó ami szó, nem nagyon örül a lány a nézelődésednek. Először csak nem tudja mire vélni, majd bosszúsan kiszabadul kínos érdeklődésedből és tovasiet. Ettől függetlenül az igazat megvallva nem nagyon törődnek tapintatlanságoddal. Mint észreveszed, a figyelmük sokkal inkább egy macskatestű, két lábon járó izomkolosszus köti le, így lassan körülölel benneteket a tömeg, majd néhány városi őr jelenik meg, akik a papírjaitokra kíváncsiak...*
A hozzászólást 4 alkalommal szerkesztették, utoljára A Dorcha 2007.06.26. 17:00-kor.
Még a tízezer láb magas gát is összeomolhat egy hangyafúrástól.
Lejött az eget átívelő ragyogás istene. Még a nagy tenger fenekére is eljut ragyogása.
A papnő felvonja egyik szemöldökét és csípőre teszi a kezét. Maunohoz hajol: -Milyen papírok? A hajóra mikor vettünk jegyet, kaptunk valami fecnit, nem? Arra gondolnak? Nálam nincs papír...(Dánica ervül)-ejtette ki úgy a papír szót, mintha egy koldusnál keresnének egy aranyat, vagy ha egy elkényeztetett úrhölgynél egy bányászatról szóló kimerítő értekezést és egy feltárás részletes beszámolóját. -Groktma nem vicsor, lenni bájos-(Dánica közösnyelv)és Dánica is elvigyorodott a közös nyelvű kérés után. Fogai közül szűrte ki közben halkan: -Kopjatok már le na...(Dánica ervül) Mauno megőrzi nyugalmát és gáláns mozdulattal veszi elő az úti okmányokat s megmutatja az őröknek. -Nyugalom, uraim, nyugalom. A társunk értelmes és békés. Főleg ha nem kezdik el böködni. Ám a khál csupán kényelmesen nzelődik, várja, mi fog történni.
*Látszik nagyon összpontosítok, még a nyelvem hegyét is kidugom mintegy egyensúly gyanánt, de így is szétcsúszik a pakli a megszólításra. Kissé zavartan próbálom összekotorni a lapokat miközben naív kifejezéssel arcomon felnézek a társaságra.*
-Jóestét az uraknak. Nagyon örülök a meghívásuknak és elfogadom a baráti kihívást. Remélem sikerül kicsit belejönnöm ebbe a kártyázásba, mert eddig valljuk be őszintén nem nagyon megy. Kérem foglaljanak helyet és kezdjünk neki.
<Na elősször elaltatom a gyanakvásukat aztán jöhet a pénzes játék. Remélem nem veszik túl korán észre a svindlit és lesz időm meglépni. >
*A nyugodt vacsora után nem tervezek semmit. Míg megiszom a söröm figyelem a helyi embereket, a szokásokat, a viselkedést... Aztán hamar ágyba térek és oly jóízűen alszom, hogy csak kora reggel ébredek fel a napsütésre. Kipattanok az ágyból frissen, felöltözöm, a csatabárdomat az övembe tűzöm és leindulok a fogadórészbe. Frissítő teát és friss pogácsát kérek reggelire ha van - meg ha van kiszolgáló szeméylzet az ily korai órában.*
Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.