Az Arowin-hegység oldalában fekvő híres városállam a Szövetség szíve és Északfölde egyetlen nagy varázslóiskolájának otthona. A kis Gidan folyó fölé magasodó Unikornis-dombon hajdan Kyria-szerte híres Igere-szentély állt, amit a P.e. VIII. században három pap-mágus, Vinidius Artemora, Quirin Dan Jeir és Eloriol Calendil vett birtokba. Céljuk a kyr elődök mágikus tudásának átmentése és olyan varázslók kinevelése volt, akik majd újrateremthetik mindazt, ami feledésbe merült. A három alapító a mágia egy-egy alapformájának mestere volt, és eleinte csak e három ágazatot – a sík- és térmágiát, az időmágiát és a megidézés tanait – oktatták az iskola falai között.
A domb tövébe kicsiny falu települt, mely a tanítványok számának gyarapodásával lassan városkává nőtt; az első egyszerű épületek mellé könyvtár és Weila-oltár épült. A világtól elvonultan élő varázslóközösség békéjére nem jelentettek komoly fenyegetést a káoszkori háborúk túlélői sem; a pyarroni időszámítás fordulójára Doran nagyvárossá fejlődött, amely szirtként magaslott a folyton változó törzsi királyságok tengerében. Vezetői már P.e. 462-ben fallal vették körül a települést, és elválasztották a mesterek, tanítók és növendékek lakóhelyéül szolgáló Belsővárost a polgárok lakta Külsővárostól. Míg a barbárságba süllyedt Északon hovatovább csodaszámba ment az, aki értett a betűvetéshez, Doran a világi tudományoknak is központjává vált. Kulturális hatása már ekkor messze túlterjedt a várost övező birtokok határán, még az uluk lakta Tiadlanból is érkeztek ide tanítványok. Pyarron szerint 348-ban felépítették a Szarvtornyot, és ezzel hivatalosan is befogadták a nekromanciát az elismert mágikus művészetek közé.
A Dawa Birodalom pusztulása után Észak-Ynev térségein élőholtak, homályszövők és más, lidérces kreatúrák kóboroltak. Bár az évszázadok múlásával a káosz és a pusztítás erői lassanként elcsitultak, a dorani mágusok – és különösképpen a nekromanták – érdeme, hogy szívós munkájukkal megtisztították az erv hercegségek területét az ott fészkelő sötét hatalmaktól. Nagyrészt áldozatos tevékenységüknek köszönhetően a Kettős Hold országainak lakói mindmáig rokonszenvvel és tisztelettel tekintenek a Doranban tanult varázslókra.
A jómódú városállamot minden befolyása dacára is folytonosan fenyegették a környező fejedelmek háborúi. Világi hatalmának biztosítékát Doran a Vigyázók Rendjében látta, melynek magját az alapító mágusok szolgálatára felesküdött kyr harcosok leszármazottai alkották. Később a helyi földbirtokosok gyermekei közül is toboroztak tagokat, de létszámuk soha nem haladta meg az 555 főt. E mágikusan kondicionált, rendíthetetlen lovagok új tagot csak akkor fogadnak maguk közé, ha valamelyikük meghal. Nagymesterük ma a dorani titkosszolgálat feje is egyben. A varázslók nemcsak felszerelésüket és fegyverzetüket itatják át mágiával, hanem testüket és szellemüket is, így váltak a Hetedkor hadtörténetének egyik legütőképesebb alakulatává.
Az erv honfoglalással vége szakadt Doran önállóságának. Urai tartósan nem szegülhettek szembe az egész Északot elözönlő hódítókkal, akik 546-ban – a legnagyobb uralkodóknak kijáró tisztelet mellett – átvették a város kulcsait a varázslórend nagymesterétől. Doran az újonnan alakult ország egyik grófsága lett, és II. (Balog) Irnach idejétől fogva számos kiváltsággal ruházták fel a tanácsokért és mágikus segítségért hálás uralkodók. Az egységes állam felbomlását követően azonban már nem létezett király, akinek engedelmességgel tartoztak volna, így varázstűzzel verték vissza Eren hercegét, aki 886-ban fegyverrel támadt a városra és annak függetlenségére.
A varázslóváros 1457-ben lépett be az Északi Szövetségbe, és hamarosan átvette a tagok közötti érdekellentétek elsimításának kényes feladatát. A dorani diplomaták pártatlansága persze sok esetben viszonylagosnak bizonyult, amit ékesen bizonyít városuk rohamosan növekvő jóléte és befolyása. Ötévente a város falai között gyűlnek össze a Szövetség követei, hogy országaik közös jövőjéről tanácskozzanak. A fájdalmas emlékű VI. zászlóháború után megszervezték a Szövetség kémhálózatát, amelynek élén ma is dorani áll.
A mágusok megnövekedett lehetőségeiket főként varázshatalmuk gyarapítására használták föl, és számos téren a kyreket megközelítő eredményeket sikerült elérniük. A Hetedkor folyamán az elsők között alkottak gólemet az élettan valaha élt legnagyobb mestere, Deludus Mons irányításával.
//forrás: http://www.szurkecsuklyas.hu //