Nem tudom biztosan, hogy az érzések mit akarnak nekem sugallni, de próbálok összpontosítani, nehogy lelki szemeim elől tévesszem. Majd ahogy meglátom a kis házat, a tisztáson, ezeknek az érzéseknek, mintha hirtelen értelmet is adnának az aggodalmaim, de próbálom érzéseimet, csak annyira figyelembe venni, hogy a gondolkodásomat ne befolyásolják és értékítéletem még mindig teljesen tiszta legyen.
Mikor megpillantom az "ölebet" és látom hogy a kislány hogy kezdi el dédelgetni, kicsit megkönnyebbülök. Csak nem lehet valami nagy vérengző vadállat. Bár lehet az idegeneket nem épp kedveli, ezért inkább nem nyújtom oda a kezem egy kis simogatásra.
Aztán tekintetem szépen lassan a házra és annak nyitva álló ajtajára téved. Mikor meglátom, hogy figyelnek, minden aggoldamamat félre téve próbálok megszólalni.
- Kellemes szép estét kívánok! - meghajolok egy picit. - Gondolom a kis Liana nővéréhez van szerencsém!? Én Ryen Dogan vagyok! Egy közeli kolostorból jöttem és hivatásomat tekintve pap vagyok. A kis Lianától úgy értesültem, hogy az Ön édesanyjuk, nem örvend kirobbanó egészségnek, és úgy gondoltam hátha segítségemet tudnák venni. Persze, ha csak megengedik.