A Völgy

[Orio de Viica]

__________________________________________________________________________

JK: Ryen Dogan (Dzsadah el Akra)
Helyszín: Úton a belső kapu felé, erdős terület
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, a baglyok havának 37. napja - játékban töltött első nap, késő délután
__________________________________________________________________________

*Megtorpansz a hang hallatára, majd néhány szegmens alatt eljut a tudatodig is a lehetséges jelentése - talán valaki bajban van. Gyorsan közbepillantasz, rövid összpontosítás következik, segítségül hívod a különleges, veled született érzéked, hátha valami a manahálót is megzavarta. De ezúttal ezen a "síkon" minden csendes, nem érzékelsz sem mágikus kisugárzást, sem létrejövő varázslatot a közelben. Néhány pillanat műve csak a szemlélődés, utána óvatosan, ám mégis sietősebb léptekkel megindulsz a hang irányába. Nagyjából jó volt a tipp, úgy 50-60 lépés múlva apró tisztásra érkezel, és egy pillanatra megdermedsz a látványtól...
Tőled nem messze egy kisleány áll, 6-7 éves lehet talán. Mintha csak oda volna cövekelve, úgy áll ott, egész testében remeg, az okot pedig nem nehéz megmondani.
Jó másfélarasznyi vastagságú, meglehetősen hosszú kígyó tekergőzik lassan felé, villás nyelve ki-be jár, sárgás szemein megcsillan a lemenő nap fénye...*

//Kérek szépen egy intelligencia próbát.
Valamint egy olyan kérésem lenne még, hogy linkeld be az aláírásodba a karakter előtöri topicját, elég gyakran nézegetem, és akkor nem kellene mindig keresgetnem. //

[Dzsadah el Akra]

Amint megpillantom a kígyót és az általa fenyegetett kislányt nem gondolkodom sokat a cselekvésen. Lassan kilopakodok a bokrok közül, közelebb lopakodom hozzájuk. Megpróbálok minimum 20 lábnyira, és lehetőleg úgy, hogy ők egyenlőre ne vegyenek észre. Lassan alig észrevehetően benyúlok a csuhám alá, megfogom a szimbólumom, majd rámutatok a kígyóra és kimondok rá egy Bénítás nevű litániát. Amint létre jön a varázslat, inkább nem próbálkozom meg a kislány megnyugtatásával és nagy lelkiismeret furdalás közepette kimondok rá egy Parancs nevű litániát és hangosan ráparancsolok.

- Kislány nézz ide! - amint felém fordul, kiadom a következő parancsot. - Gyere ide hozzám! - majd amint ezt is teljesíti, utána próbálok lelkileg ráhatni.

[Orio de Viica]

__________________________________________________________________________

JK: Ryen Dogan (Dzsadah el Akra)
Helyszín: Úton a belső kapu felé, erdős terület
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, a baglyok havának 37. napja - játékban töltött első nap, késő délután
__________________________________________________________________________

// Ácsi, ácsi, csak szépen sorjában //

*Igyekszel észrevétlen maradni, szinte már lopakodva közelíteni a leányt és a kígyót, közben pedig vadul kergetik a gondolatok egymást a fejedben. Próbálod minél jobban átlátni a helyzetet, de valahogy nem megy... Olyan valótlannak tűnik az egész helyzet elsőre.*

//Amolyan helyzetfelismerésnek, illetve annak gyorsaságának szántam az iq próbát, és amint láttam csúnyán el lett rontva. //

*Telnek a szegmensek, a kígyó araszol közelebb, a kislány továbbra sem mozdul, teljesen lebénította a félelem. Lassan összeállnak a gondolataid. Nagy vaskos kígyó, most hogy így belegondolsz, a legvalószínűbb, hogy fojtókígyó. A jó hír, hogy nem mérgeskígyó, így legalább időd van még valamennyi. A rossz viszont, hogy ha valóban az, tudvalevőleg gyakran előfordul, hogy emberre támad, így minden bizonnyal a lánykát nézte ki magának vacsorára. De akár így van, akár nem, egy biztos, Sogron szent állata, így aztán nem tehetsz vele akármit...
Mindenesetre úgy tűnik, sikerült úgy megközelíteni, hogy nem vett észre, viszont már nagyon kevés választja el a zsákmánytól.*

// Ahogy most áll a helyzet: Te olyan 10 méterről figyeled az eseményeket egy nagyobb bokor rejtekéből, a kígyó pedig olyan 1-2 kör múlva ér oda a kislányhoz, akkor kezdheti el a rátekeredést, ha nem történik semmi.
Amennyiben varázsolni szeretnél, akkor kérlek tüntesd fel, hogy milyen erősséggel, mennyi manából, mennyi ideig tartó varázslatot szeretnél, illetve hogy meddig tart maga a fohász. Meg figyelj arra, hogy minden egyes varázslat után legalább 2 szegmensnyit "pihenned" kell, mielőtt újba kezdhetnél. //

[Dzsadah el Akra]

//Jó bocsi, csak gondoltam, hogy tudd, hogy majd miket próbálok eszközölni A dobás meg... Hát igen valahogy mindig nagyot sikerül, de az ilyenkor nem a legjobb //

Mikor észlelem, hogy ez bizony istenem szent állata, egy kicsit megriadok, de rá jövök, hogy ha kárt ugyan nem teszek a kígyóba akkor azzal talán Sogront sem bántom meg, hisz én csak a dolgomat végzem, egy ártatlan lánykát mentek meg, és ki tudja... Lehet hogy ebből a lánykából még valaki nagyon fontos is lehet. És oly törékeny, védtelen.
Életem végéig átkoznám a fejem, ha most nem segítenék neki.
<Sogron, ne haragudj rám!!>
És elmormolok egy Bénítás litániát a kígyóra.

// 4 kegy-pontért, 1 E erősségűt (nem hiszem hogy olyan erős mentállény lenne a kígyó), 3 szegmens a fohász hossza//

Amint létre jön a fohász a kígyón, várok, hogy sikerült és annak tudatában cselekszem tovább.

[Orio de Viica]

__________________________________________________________________________

JK: Ryen Dogan (Dzsadah el Akra)
Helyszín: Úton a belső kapu felé, erdős terület
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, a baglyok havának 37. napja - játékban töltött első nap, késő délután
__________________________________________________________________________

*A fohász közben érzel valamiféle rosszallást a Tűzkobra felől, ám a varázslat létrejön, a kígyó vastag teste megfeszül, majd eddig emelt feje a földre hanyatlik. Nyertél egy kis időt, de ki tudja, meddig tart a hatás, az is elképzelhetőnek tartod, hogy a szokottnál kevesebb ideig, lévén kígyóról van szó. A lányka még most sem mozdul, most hogy kicsit jobban megnézed, valamit szorongat a jobb kezében.*

// Vond le a 4 kegypontot. Ha a kislányra akarsz majd varázsolni, ne felejts el az alap erősség mellé dobni k10-zel, annak az összege a végleges erősség, nála azért már számít. //

[Dzsadah el Akra]

Végig futnak agyamon a baljós jelek, de most már nem tudnék kijönni jól belőle. Utána járok ennek az egésznek. Ha a kígyót nem bántom tovább, csak megbocsájtanak nekem...

- Kislány! Figyelj rám! - Abban az esetben, ha felfigyelt rám, vagy valami jelét adja, hogy érzékelte, hogy hozzá szólnak, akkor mondom ki az újabb fohászt.

Elmémet felkészítem a következő fohászra, majd amint érzem, hogy újra megtehetem kimondok a kislányra egy Parancs litániát.

// 2 kegypontért egy 2 E-jü fohászt (+7 a dobásból = 9 E össz.), a fohász 1 szegmensig tart.//

Majd amint létrejön az, annyira hallhatóan, hogy a kislány is mindenképp hallja ezt mondom neki.

- Gyere ide hozzám!

[Orio de Viica]

__________________________________________________________________________

JK: Ryen Dogan (Dzsadah el Akra)
Helyszín: Úton a belső kapu felé, erdős terület
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, a baglyok havának 37. napja - játékban töltött első nap, késő délután
__________________________________________________________________________

*A megszólításra összerezzen a kislány, néhány pillanatig a még mindig bénult kígyóra mered, majd a hang irányába, tehát feléd fordítja a fejét, látod ahogyan elkerekednek a szemei, biztosra veheted hogy érzékeli a jelenléted. Mindenesetre úgy látszik, a helyzet okozta félelem és sokk továbbra is lecövekeli, így újabb fohászba kezdsz. Érzed, ahogyan az elméd majdnem teljesen kiürül a pár szavas litánia elmondása közben, amit a parancsszóval zársz. Valahol mélyen nem esik túl jól erre a védtelen teremtésre ilyen igét mondanod, de valahogy mégsem láttál jobb megoldást hirtelen. A litánia befejeztével a lányka először lassan feléd fordul, majd remegő lépteivel elindul az irányodba, beletelik neki néhány szegmensbe, mire odaér. Így közelebbről szemlélve már azt is látod, mit szorongat a kezében. Valamiféle növény lehet, sárgászöld levelei vannak, lilás virága, és a szárából fekete tüskék állnak ki, itt-ott a leány még mindig szorosan markoló tenyerébe mélyedve. Látod, ahogy néhány aprócska vércsík végigfut a kezén. Maga a növény számodra teljesen ismeretlen, sem valóságban, sem könyvekben nem láttál még hasonlót.
Odaérve megáll előtted, továbbra is elkerekedett szemekkel néz rád. Előre pillantva azt is látod, hogy a fojtókígyó még mindig nem mozdul, de már nem tart sokáig a rá idézett varázs, sietned kell a cselekvéssel.*

[Dzsadah el Akra]

A gondolatok gyorsan suhannak át a fejemen. Innen mindenképp gyorsan el kell tűnjünk, nehogy a kígyó ránk támadjon. Bántani tovább nem bánthatom, de az a növény nagyon felkeltette a kíváncsiságom, de ha mérgező.... Egyenlőre nem fogom meg.
körül nézek, megfigyelek gyorsan mindent. És amerre a legrövidebb úton egy másik tisztásra, vagy valami útra jutnánk arra indulok majd el vele. Előtte azonban lehajolok hozzá, és kedvesen mégis nyomatékosan próbálok beszélni vele.

- Kislány, azonnal tovább kell menünk! Itt ez a csúnya kígyó és nem szeretném ha tovább ijesztgetne. Kérlek gyere velem és ott ellátom a sérüléseid. Pap vagyok. Egy kedves pap bácsi. És miután elláttam a sebeid haza is viszlek! Rendben?

[Orio de Viica]

__________________________________________________________________________

JK: Ryen Dogan (Dzsadah el Akra)
Helyszín: Menekülés az ösvényen, majd érkezés egy másik tisztásra
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, a baglyok havának 37. napja - játékban töltött első nap, késő délután
__________________________________________________________________________

*Körbenézel gyorsan, és tőled balra megpillantasz egy apró ösvényt, az tűnik a legjobb esélynek a menekülésre. Szavaidra a lányka kis idő után bólint, közben pedig látod, hogy már gyűlnek a könnyek a szemeiben, valószínűleg most könnyebbült meg csak igazán. Megragadod a kezét és sietősen elindultok az ösvény fele, nemigen tudod megállni, hogy hátra pillantgass, egészen addig, míg már annyira előre haladtok, hogy nem látod a kígyót.
A torkodban érzed már a szapora szívdobbanásokat, mire kiértek egy másik, az előzőnél valamivel nagyobb tisztásra, hirtelen azt sem tudnád megmondani, mennyi időbe telt a menekülés, milyen messze juthattatok. Itt valamivel sűrűben vannak a fák, bokrok, valószínűleg beljebb keveredhettetek az erődbe. A kislány a kezedet szorongatva szaporán kapkodja a levegőt, és potyognak a könnyei. A furcsa növényt azóta sem engedte el. *

// A helyzet kezeléséért pedig felírhatsz 30 Tp-t. //

[Dzsadah el Akra]

Megpróbálom legyűrni szapora szívverésem és mind fizikai mind szellemi nyugodtságot kísérlek meg magamra erőltetni, amint a másik tisztásra értünk. Körbe nézek, majd a biztonság kedvéért még egyszer. Nem szeretném ha valami hívatlan látogató, érkezne ameddig, a kislánnyal foglalkozom. Szépen lassan lehajolok a kislányhoz, még mindig markom rejtekébe tartom apró kezecskéjét. Majd szemébe nézek és gyengéden szólok hozzá.

- Kislány! Hogy hívnak? - megvárom a választ, vagy valamiféle jelzést, majd folytatom. - És hogy kerültél ide az erdőbe? Merre laknak a szüleid? - ha ezekre is válaszolt, és nem vetődik fel semmilyen érdekes, furcsa talány, akkor tovább kérdezősködöm.

- Mikor, futottál össze ezzel az érdekes, kígyóval, vagy mivel ijesztetted meg?

[Orio de Viica]

__________________________________________________________________________

JK: Ryen Dogan (Dzsadah el Akra)
Helyszín: Menekülés az ösvényen, majd érkezés egy másik tisztásra
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, a baglyok havának 37. napja - játékban töltött első nap, estefelé
__________________________________________________________________________

-Li...Liana. - *Szipogja a kislány.*
-Itt lakunk az erdőben... nem messze... - *Válaszol a következő kérdésedre, közben rémült tekintettel körbenéz. Látod a szemein, hogy nem biztos, hogy innen is hazatalálna, és lassan sötétedik is.*
-A kígyó... ... A nővérem küldött el gyógynövényt szedni... - *Mutatja már már büszkén a tenyerébe "gabalyodott" virágot.*
-Édesanyánk nagyon beteg... - *Folytatja aztán szomorú szemekkel.*

[Dzsadah el Akra]

Kicsit meglepődöm, de gyorsan palástolom. Aggodó pillantést vetek a kislányra, majd nyugodt, bíztató hangon szólok hozzá.

- Mi baja anyukádnak? És hogy hogy a nővéred egyedül küldött ki gyógynövényért? - megvárom míg válaszolgat.

- Liana! Tudod én egy pap bácsi vagyok, talán tudnék segíteni édesanyádnak. Csak mutasd meg nekem hogy mit tartasz a kezedben, utána elindulhatunk hozzátok, hátha tudok segíteni.

[Orio de Viica]

__________________________________________________________________________

JK: Ryen Dogan (Dzsadah el Akra)
Helyszín: Tisztás #2
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, a baglyok havának 37. napja - játékban töltött első nap, estefelé
__________________________________________________________________________

-Édesanya nagyon beteg... - *Csak ennyit mond megint, szomorú arccal, valószínűleg nem tudja az okát.*
-A nővérem vigyáz rá, én pedig viszek neki gyógynövényt! - *Mutatja aztán fel büszke szemekkel a gyűrött, itt-ott vércseppektől vöröslő virágot.*
-Segítene a bácsi? - *Kérdi aztán naivan csillogó, ártatlan gyermek teintettel.*
-Akkor siessünk.... - *Fordul körbe, de aztán ismét elszontyolodik, forgatja a fejét körbe, merre is kéne indulnia hazafelé... *

*Nyugszik a nap, csendes félhomály uralkodik a tisztáson, valahol a közelben madárdal hallatszik. Valahogy amolyan furcsa, nyugtalanító érzésed támad, de mintha nem most kezdődne, eddig csak lapult, formálódott benned, és most, hogy kicsit összeszeded a gondolataid, egyre inkább a felszínre tör. Egy apró hűs fuvallat hatására végigfut a gerinceden a hideg. Valami bizonyosan nincs itt rendben...*

[Dzsadah el Akra]

Figyelem a kislányt, ahogy beszél, majd mikor elbizonytalanodik, én is ezt teszem. És erre hatalmába kerít ez a furcsa érzés. Nem tetszik nekem. Se a helyzet, se az érzés, se a helyszín. Legjobb lesz innen elmenni. Főkeg, hogy ezt a szegény árvát haza kell kísérnem, és legjobb lenne, ha még az édesanyjának is tudnék segíteni. Majd újra az aggodalmaim felé fordítom lelkem orcáját. Újra belém mar a kétely, mint Sogron szent állata. Talán Ő haragudott meg rám? Rám, hű szolgájára?!
De ezt a szegény kislányt mégse hagyhattam ott.
Már nem először fordul elő velemm hogy egy ember sorsam majdnem leírányit Uram kifürkészhetetlen útjairól.
Vajon mi okozhatja ezt? Megpróbálok jobban oda figyelni az érzésre, hátha benső szemem feltárja előttem kételyeim forrását.
Nem időzhetek itt sokat. Egy darabig figyelek érzéseimre, majd ha nem találok semmi biztatót, akkor a kislányhoz fordulok.

- Próbálj koncentrálni Liana! Ha megmutatod merre laksz, segítek nektek!

[Orio de Viica]

__________________________________________________________________________

JK: Ryen Dogan (Dzsadah el Akra)
Helyszín: Újabb tisztás, ezúttal házikóval
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, a baglyok havának 37. napja - játékban töltött első nap, estefelé
__________________________________________________________________________

*Csendben összpontosítasz, hátha megleled a fenyegető érzés forrását. Nem igazán tudod behatárolni, leginkább a vihar előtti feszült csendre hasonlít. Valami készül, és rossz előérzeted van. Ki tudja, tán pont a Tűzkobra küldi az érzést figyelmeztetésként, hogy légy a szokásosnál óvatosabb.
Liana időközben láthatóan megnyugszik, és az inged ujjába kapaszkodva elindul. Kis séta után kiértek az útra, ahol eredetileg is haladtál a város felé, de csak átmentek rajta, be a másik oldalán elhelyezkedő erdőrészbe. Már erőltetned kell a szemed, hogy láss az alkonyi félhomályban. Aztán egyszer csak kiértek egy kisebb tisztásra, közepén faház, ablakából halvány fény szűrődik ki. Első pillantásra édesanyád és nővéreid esti meséi jutnak az eszedbe róla. A gonosz erdei boszorkány, aki a mézeskalácsházban felhizlalja majd felfalja a gyerekeket...
De láthatóan Liana nem küzd hasonló "előítéletekkel", előreszalad, és átöleli az időközben előkerülő csaholó kutya nyakát. Nagydarab állat, bozontos, ezüstös szőrmével, és büszke, meg-megvillanó fekete szemekkel. Lehet hogy farkasok is akadtak valahol a felmenői között.
Aztán nyikorduló hangra leszel figyelmes, a házikó ajtaja kinyílik, és megnyúlt árnyék vetül a lábaid elé. Forrása az ajtófélfának támaszkodva figyel téged, egyenlőre szótlanul.*