A Völgy

[Dzsadah el Akra]

Nem tudom biztosan, hogy az érzések mit akarnak nekem sugallni, de próbálok összpontosítani, nehogy lelki szemeim elől tévesszem. Majd ahogy meglátom a kis házat, a tisztáson, ezeknek az érzéseknek, mintha hirtelen értelmet is adnának az aggodalmaim, de próbálom érzéseimet, csak annyira figyelembe venni, hogy a gondolkodásomat ne befolyásolják és értékítéletem még mindig teljesen tiszta legyen.
Mikor megpillantom az "ölebet" és látom hogy a kislány hogy kezdi el dédelgetni, kicsit megkönnyebbülök. Csak nem lehet valami nagy vérengző vadállat. Bár lehet az idegeneket nem épp kedveli, ezért inkább nem nyújtom oda a kezem egy kis simogatásra.
Aztán tekintetem szépen lassan a házra és annak nyitva álló ajtajára téved. Mikor meglátom, hogy figyelnek, minden aggoldamamat félre téve próbálok megszólalni.

- Kellemes szép estét kívánok! - meghajolok egy picit. - Gondolom a kis Liana nővéréhez van szerencsém!? Én Ryen Dogan vagyok! Egy közeli kolostorból jöttem és hivatásomat tekintve pap vagyok. A kis Lianától úgy értesültem, hogy az Ön édesanyjuk, nem örvend kirobbanó egészségnek, és úgy gondoltam hátha segítségemet tudnák venni. Persze, ha csak megengedik.

[Orio de Viica]

__________________________________________________________________________

JK: Ryen Dogan (Dzsadah el Akra)
Helyszín: Újabb tisztás, ezúttal házikóval
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, a baglyok havának 37. napja - játékban töltött első nap, estefelé
__________________________________________________________________________

*A nő egyik szemöldökét enyhén felemelve alaposan végigmér, csak utána szólal meg. Hangja csendes, de valahogy mintha kis pimaszság érződne belőle, de a szemei bájosan csillognak közben.*
-Igen, én volnék. És igen hálásak is vagyunk, hogy épségben hazahozta. Már nagyon aggódtunk, merre kószálhat ennyi ideig...
*Valahol a távolban bagoly hangja hallatszik, és végig fut tőle a hideg a gerinceden. A kutya is ismét morogni kezd.*
-És igazán kedves a felajánlás, de édesanyánk már jobban van, csak nyugalomra és pihenésre van szüksége. Folytassa csak nyugodtan az útját, biztosra veszem, hogy fontos ügyben jár-kel... - *Fúrja a tiédbe igéző tekintetét.*
-Gyere csak Liana, menjünk be, eleget dédelgetted már a kutyát. *- Szól aztán a kislányra, aki erre felpattan, és sietős léptekkel az ajtó fele indul. *