A Pusztaság

[Shackallor]

Ameddig a szem ellát, semmit sem talál. Néha egy bokor, vagy egy csopor farkas tűnhet fel. Esetleg egy kóbor, kisebb törzs, itt lassú élet folyik.
A Pusztaság belseje felé haladva azonban...
Két folyón osztozik számtalan nevenincs törzs, a csaták folyamatosak. Szövetségek köttetnek, s aztán hullanak a semmibe, e vidék fuldoklik a porban és a vérben.

[Shackallor]

Játékos: Manul
Időpont: Huszadik nyarad eleje
Helyszín:Gyepű, a Déli Városállamok utolsó hercegségének közelében.
Esemény: Manul érkezése


Utad Ibarától a Gyepűig szinte teljes eseménytelenségben telt. Két Kapuőrön kívül nem beszéltél senkivel, s más sem illetett szavakkal. Ebben jelentős szerepet játszott két Térkapu is, melyeket a Rászil bocsátott rendelkezésedre.
A Városállamok utolsó, iszonyú vasakkal megerősített Főkapuján lépsz át éppen, ki a pusztaságba, amikor az égre nézel.
Az égi Takaró gyönyörű kékje beleszikrázik szemedbe, a Nap szinte beleolvad a végtelenbe. Néhány keselyű a távoli Égbolton marja egymást, csatájuk sziluettje egyszerűen vonzza tekinteted.

Nagy nap a mai,azzal, hogy itt vagy, rendkívül közel kerültél célodhoz.
A térkép a zsebedben szinte éget, legszívesebben újra és újra átfutnád az útvonaltervet. Az időjárás néhány napig állandósulni fog, látod a keselyűk szállásának magasságából.

Nappal istentelenül meleg lesz, éjszaka meg kegyetlenül hideg.

Legalább két napig, aztán szelesre fordul majd.
Utóbbi szinte csak átsuhan a fejeden, mert lenyűgöz az eléd táruló SEMMI. Csak hatalmas bércek ősrégi árnyékai Nyugatnak irányába, de ha másfelé fordítod tekinteted... Akkor beleszédülhetsz az ürességbe.
Nem ez az első pusztaság, ahol helyt kell állnod, nem ér igazán meglepetés. A sivatag sokkal veszélyesebbnek tűnt annak idején. Azonban...
Azonnal feltűnő különbség a borzasztó látványként eléd táruló üresség, mely egy érzésben kristályosodik ki, ami azonnal hatalmába kerít.
Térképed szerint kis kitérővel kell átvágnod magad a pusztaságon, hogy az Öt Daru népének területéhez érhess.
Sejtésed szerint bármerre indulhatsz, nem lesz könnyű.
Nem sokat tudsz e vidékről és nem tűnik túlzottan hívogatónak. Nem messze tőled (néhány percnyi séta) valami vörösen csillan a földön. Csak egy pillanatra, de számodra jól láthatóan.
Állsz a homokban, tűz rád a nap.

[Huor Aikanáro]

Mozdulatlanul, a fénytől kissé hunyorogva fürkészem a végtelent, míg becsukódik a kapu mögöttem. Majd mélyen magamba szívom a friss levegőt.

< Hmh, üres, nem olyan mint otthon... De legalább teveszart nem érzek...>

Ezután leakasztom a vizes tömlőm és közben a szemem sarkában észre veszek egy vörös csillanást nem túl messze innen. Fejem kissé oldalra billentve, mint a kutya, figyelem hátha megismétlődik, de hiába. Kihúzom a dugót és löttyintek inkább egy kortynyi vizet a földre.

< Narram zah agra et zah rassa - Tisztelet az ősöknek és a szellemeknek. >

Visszhangzik lelkemben az ősi mondat, ezzel és a kincset érő vízzel tisztelegve az ősök és a szellemek előtt. Majd magam is iszom egyet, ezzel bizonyítva, hogy nem mérget hoztam e vidéknek.
Ezután elrakom a tömlőm és kényelmes tempóban megközelítem a vörös csillanás helyét, közben pedig az utat tervezgetem.

< Délnek és keletnek kéne kerülni... Talán jobb lenne... Csak előbb megnézem azt a csillogót, nem hinném, hogy itt csak úgy hevernek mindenfelé a kincsek... Utána megyek délnek és keletnek! Hmh, jó is lesz, szeretek délnek menni... De az itatókat kerülnöm kell, sok lovuk van ezeknek a déli sakáloknak! ... Minél kevesebbet kell agyoncsapnom, annál gyorsabb leszek... >

[Shackallor]

Játékos: Manul
Időpont: Huszadik nyarad eleje
Helyszín:Gyepű, a Déli Városállamok utolsó hercegségének közelében.
Esemény: Manul érkezése

A vidék poros, homokos, durva kövekkel feketített földje mohón nyeli el áldozatod, a Szellemek minden bizonnyal elégedettek.
Miközben a kulacsodból kortyolsz, egy csepp víz kerül bal kézfejedre. Szépen eloson a szőrök között a kezeden, majd önkéntelen mozdulatod nyomán mutatóujjad végére csúszik. Fel is emelheted, gyönyörű prizmát mutat az olvadozó nap fényében. Kelet felé piros fényben játszik, Dél irányában tompa feketébe borul. Amerre most indulsz, az sárgában úszik, aztán a csepp leesik rólad.

Nem kell sokáig haladnod ahhoz, hogy rájöjj, vér csillant a homokban. Mégpedig friss. Látótávolságodban egy csonka fatörzs tűnik fel, pont előtted. A keselyűk enyhén alászállva köröznek a halott törzs és közted. Mérföldes távolságon túl lehet, gyors felmérésed szerint.

[Huor Aikanáro]

A kezemen végigfutó vízcsepp varázsos játéka egy pillanat alatt szerte foszlik, ahogy a földre hull és eltűnik a porban. Röpke, ám talán sokat érő gondolat fut át a tudatomon.

< Nem minden kincs, ami fényes... >

És mint valami égi jel, a következő pillanatban be is bizonyosodik a gondolatom, mikor a távolban felismerem a vörös "kincset", vér... Szemem résnyire szűkül, ahogy a csonka törzs és köztem keringő keselyűkre pillantok.

< Tudhattam volna, soha sem köröztök hiába... >

Ezzel a gondolattal és a felismeréssel, hogy jobban kell figyelnem a világ jeleit, megyek tovább a csonka törzs felé.

< Még ide se értem rendesen és vér fogad... Pfhh... Ezek szerint, bármilyen messze is van, ez a hely se különb a Siel völgyétől... >


// Off: Velem van a lovam, illetve minden, amit a felszerelésben leírtam? //

[Shackallor]

Játékos: Manul
Időpont: Huszadik nyarad eleje
Helyszín:Gyepű, a Déli Városállamok utolsó hercegségének közelében.
Esemény: Manul érkezése



\\ OFF: Igen, minden. hosszú útra készülsz, felpakolva. gyalogosan, vagy lovon vagy jelenleg?\\


A csonk közelébe érve még több vér fogad a homokba száradva. Régi lehet. A talajt több helyen is felszaggatta valami, vagy valaki. Törmelékek a földből és vér. Nagyon is ismerős, az ennyire nyilvánvaló csata emlékeit bármely vadász kiolvassa.

Csak egy csíkban friss a vér,a törzs felé kígyózik tovább. Kard csillanhat balra a földön tíz lábnyira tőled, a szemed sarkából a markolat egy részét is kiveszed. Pengéje félig a Mélyben, a kövek között pihen. Halott valaki tűnik fel jobbodon a földön kicsit messzebb. Minden bizonnyal halott, mert számolatlan nyílvessző áll ki belőle. mintha százan lőttek volna rá egyszerre. Jobban körbenézve mégtöbb halott, elszórva. Mégtöbb fegyver elszórva. Mégtöbb vér, mégtöbb törmelék. Megcsap a Hálál szaga.

Alig érezhetően, de apró szellő simít végig rajtad. A pillanat tükrében Neked kedvez, hacsaknem hátulról kapna el valaki.

A törzshöz érve egy holttest fogad, háttal a halott fának dőlve. A fejét leszakították, helyére egy pajzsot állítottak, éllel az Ég felé fordítva. A pajzsra domború körívet öntöttek,
így a halott oldalról úgy néz ki, mintha mosolyogna
Ruházata hasonlít valamelyest ahhoz, amit még a Sivatagban láttál a civil krániakon. Csak ez valahogy más. Olyan...Erősnek tűnik. Mint a páncél.
Odafentről károgást hallasz.

Nyugatnak tőled valami megmoccan. Méretéből, mozdulatából ítélve talán ragadozó állat lehet. Messze van, nagyon messze.

A csonk mögött a távolban, mintha emelkedne a vízszint. Valamit ott is kiszúrsz, vagy por, vagy füst. Nem láthatod pontosan, vágtában is fél órányira lehet.

[Huor Aikanáro]

// Off: Köszi, egyenlőre lovon. //

< ...Üldözés és mészárlás! Híjján vannak a tisztes halálnak... Hmh... Messziről ölnek a gyávák... >

A csonka fatörzs felé léptetve kincsek helyett a halál vesz körbe mind inkább. Lovamat, Fahlan-t, rövid kantárszárra húzom. Ha én érzem a halál bűzét, akkor őt egyenesen mardossa. Megsimogatom a nyakát.

- Nincs baj, vigyázok rád.

Intézek hozzá pár nyugtató szót, majd ismét körbepillantok. Megmoccan valami a távolban, hiába a vér és a halott hús szaga vonzza a bestiákat, először csak a keselyűket, aztán sorra többit. De van még egy kis időm és gyorsan leugrom Fahlan-ról, hogy jobban szemügyre vegyem a fejetlen testet, de a kantárt nem engedem el. A "ruhája" érdekel.

< Vajon a kardom átmenne rajta? Mennyire kemény? >

...Töprengek, miközben szabad kezemmel megtapogatom a páncélt. És ha semmi érdekeset nem látok, akkor vissza ülök a nyeregbe és ismét körbe pillantok. Felmérem a lehetőségeimet.

[Shackallor]

Játékos: Manul
Időpont: Huszadik nyarad eleje
Helyszín:Gyepű, a Déli Városállamok utolsó hercegségének közelében.
Esemény: Manul érkezése

\\Érzékelés - próbákat szeretnék kérni a megfelelő topicba, kettőt egymás után.\\


Fahlant egyáltalán nem viseli meg a szagok kavalkádja, edzett lélek már. Teljesen nyugodtan haladtok lépésben.
Nyugat felé újabb mozgás szakad ki az ürességből. Vagy egy másik állat, vagy az előző, ahhoz, hogy meg tudd állapítani, hosszasan kell kémlelned Nyugatnak irányába.

A pajzsfejű mellé érve leugrasz Fahlanról. Ruházatát vizsgálva feltűnik, hogy rendkívül szűk. Anyaga számodra ismeretlen. Minden érdeklődő mozdulatod a halotton is mozdít kicsit. A kardod valószínűleg átütné ezt a különös darabot, ha beleadnál mindent.

A károgás immáron hangosabban hangzik, két keselyű is alábbszáll, hogy szemügyre vehessenek.

Körötted a csata maradványai festenek bizarr képet, a kép bal szélén felnyitott mellkasú férfi hever. Színes szalagok és tollak díszítik egyszerű, poros ruházatát. Mellette régi, beszakadt dob hever.

Fahlan még mindig feltűnően nyugodt, aprókat fújtat.

[Shackallor]

Játékos: Manul
Időpont: Huszadik nyarad eleje
Helyszín:Gyepű, a Déli Városállamok utolsó hercegségének közelében.
Esemény: Manul érkezése


A ruha túlságosan rá van tapadva a holttestre, hamar érdektelenné válik számodra. Jobban körülnézve ő az egyetlen feketében, a többi valószínűleg egyszerű vásznakba és keményített bőrpáncélokba öltözött nomád lehet, vagy csavargó.
Nyugatra sakálok gyülekeznek, immáron több, mint négy.
Északnak, az emelkedő felé újra por - vagy füstfelhőt látsz. Csak egy pillanatra, de határozottan.
Fahlan most horkan fel először kicsit idegesebben, talán a hiénák szagát érezve.
A károgás immáron kánonban szól Odafentről.
Rossz előérzeted támad. Magad mögé pillantva minden tiszta, üres. A Városállamok épületeinek sziluettjei lassan semmivé foszlanak, elvileg senki sincs a közelben.
Azonban érzed magadon valakinek, vagy valaminek a tekintetét. Égeti a bőröd.
Kinézhettek maguknak a hiénák, a keselyűk, a halottak...

[Huor Aikanáro]

< Fura egy páncél... De nem sebezhetetlen, ha már egyszer halott >

Nyugtázom magamban, miközben végig tapogatom a hullát. Majd megakad a szemem a szalagokkal és tollakkal díszített fickón, na és persze a dobon.

< Egy sámán...! Hogy a rohadás érje utol ezeket a barmokat! Még az kell, hogy engem találjon meg a szelleme...>

Fürge mozdulatokkal már nyeregben is vagyok és a szőr is feláll a hátamon. Gyorsan körbe pillantok. Nyugatra sakálok, északra por, vagy füst, keleten a kihalt épületek és persze a felettem vijjogó keselyűk. És valaki, vagy valami figyel... Érzem... Kicsit sincs kedvem tovább nézelődni, kutakodni. Irány délnek és keletnek...

- Nyee Fahlan, nyee! Tűnjünk innen...!

Ösztökélem lovam indulásra és ügetésre fogom. Hosszú út van még előttünk és kár lenne vágtával siettetni a fáradtságot, ami úgy is utolér. Időnként körbepillantok, hogy van-e "kíséretünk". Ha minden simán megy, akkor alkonyatig nem állok meg.

[Shackallor]

Játékos: Manul
Időpont: Huszadik nyarad eleje
Helyszín:Gyepű, a Déli Városállamok utolsó hercegségének közelében.
Esemény: Manul érkezése


Délnek és keletnek is akad vérnyom, bár errefelé nem szakadt ki semmi a földből. Elég egyértelmű ez is. Nem friss. Pont abba az irányba tart, amerre Te magad is. Egy - egy pillanatra megszabadulsz az érzéstől, hogy figyelnek. Aztán az érzés mindig visszatér.
Fahlan patái halkan kopognak a homokos köveken. A szellő újra életre kél, most már hátad mögűl simít hajadba.
Bokrok tűnnek fel, itt a vérnyom kétfelé is elágazik a középmagas cserjék irányába.
Körülvesz a csend. A károgás immáron nem éri füled.
A nap állásából úgy tűnik, akad még jópár órád alkonyatig. A bokrokon túl, a messzeségben több fát is látsz. Napnyugtáig odaérhetsz. Azonban itt, a bokrok előtt még újra megcsap egy határozott előérzet, mely kezedig érve húz egyet a gyeplőn.
Valami nem stimmel.
A két, derékmagas növény elég sűrű, nem látsz át a túloldalára. Durván tíz láb választja el őket egymástól. A vér nyomai nem látható helyekre vezetnek. A bokron túl nem látsz nyomot.
Fahlan megrezzen, idegen szag jelét mutatja.
Saját érzékeid is jeleznek, igazolva hátasod.
A szellő újra feltámad, ismét a hátad mögül, ez számodra kedvezőtlen. És figyelnek is.
Áll a hátadon és a karodon a szőr.

[Huor Aikanáro]

Még mindig a halál lengi körül a tájat. És érezhetően a bokrok között erősebb a szorítása.

< Nem kockáztathatok... Nem ezért jöttem! Észrevétlennek kell maradnom, ha célt akarok érni... >

Cikáznak a fejemben a gondolatok, miközben körbetáncoltatom Fahlant. És mivel jól tudom, hogy a rövidebb út nem mindig a leggyorsabb, ezért keletnek fordulok. Egy mérföldes kerülőt teszek és csak utána fordulok ismét délnek a fák irányába.

< Bármilyen mocskos dolog is történt itt nem az én dolgom. Majd a saját szellemeikkel elszámolnak... >

[Shackallor]

Játékos: Manul
Időpont: Huszadik nyarad eleje
Helyszín:Gyepű, a Déli Városállamok utolsó hercegségének közelében.
Esemény: Manul érkezése



Fahlan gyorsan veszi a lapot, ahogy kelet velé készteted kivágásra. Kicsit jobban húz most oldalra hátasod, mint szokott. Mintha tartana attól a helytől, merre fejjel van.
A bokrokat immáron más szögből, messzebről szemlélve két alakot látsz tövükben. Az egyik mozdulatlan, a másik a földön kúszik. Ha jól látod, hosszú nyílvessző fúródott belé. Kezében talán kard? Mindenesetre nem engedi el, így vívja haláltusáját a porban. Lassan, kitartóan kúszik, próbálván nem tudomást venni a testét átjáró nyílvesszőről. Alkatából ítélve ifjú, avagy asszony lehet.
A fák irányából hasonló por-vagy füstjelet látsz egy szívdobbanásnyira, mint nemrég a facsonknál.
Aztán két lovas távoli alakja bontakozik ki a messzi horizonton, célod irányában. Meglehetősen siethetnek, mert elég egyértelmű nyomokat hagyva robognak feléd.

[Huor Aikanáro]

A bokroktól távolodva vissza nézek és meglátom a két vércsík "gazdáját". Egyik már halott, de a másik még él...

< ...Az még él! Talán... Talán megtudhatom, hogy mi a kénköves pokol folyik itt... >

Suhan át rajtam a hirtelen támadt gondolat. És következő pillanatban mikor meglátom a felém tartó két lovast már tudom, vissza fordulok! Nincs idő a töprengésre, gyorsnak kell lennem. Bármelyik pillanatban kiszenvedhet és a két lovas is hamarosan a nyakamon lesz. Tudnom kell mi folyik itt!

< Átkozott egy hely...! Ághh...! Csak tarts ki míg oda érek...! >

- Fahlan gyerreee idee! Gyerünk nyeee!

És már fordítom is vissza szűk ívben a lovamat, hogy utána mihamarabb a bokrok között haldokló alakhoz érjek.

< Jobban is járok, ha ezt a kettőt a bokrok takarásában várom be... Nyílt terepen belőlem is csak céltábla lenne az átokverte íjjas sakáloknak...! >

Amikor oda érek a kúszó szerencsétlenhez nem törekszem a biztonságra. Azonnal leugrom a lovamról, kráni nyelven megpróbálom faggatni és szemügyre veszem miféle-kiféle. Egyedül az érkező lovasokra próbálok ügyelni...

[Shackallor]

Játékos: Manul
Időpont: Huszadik nyarad eleje
Helyszín:Gyepű, Rossz Föld, a Sakálok Nemzetségének területe
Esemény: Manul és a Halál újraértelmezése



Az egyik lovon ketten is ülnek - állapítod meg, ahogy vágtájukban egyre közelebb, s közelebb érnek.
A haldoklóhoz mért szűkülő táv és tér egy fiatal leányt fed fel. Haja rövid, az arcát nem tudod kivenni, minhogy a föld felé néz. Rongyos vásznai vérben áznak, iszonyú erővel küzd minden lábnyi területért, amerre kúszni tud. Foga fehérje rád villan a vérmocskos sárból. Kezében furcsa, hosszú tőr, lehetetlen íveléssel. Nem csillan szinte semmi a pengén, alvadt vér és száradó sár borítja.
A törzsedben, - még régen, otthon - a kölyköknek adtak otthon ilyen haszontalan vasakat, hogy játék közben ne sebezzék halálra egymást.
Amikor megérzi jöttödet, ereje megfeszítésével tekintetét rád emeli. Érzed és látod, hogy nem tudja, mitévő legyen. Amikor összenéztek, egy pillanatra megáll az idő. Szépséges, gesztenye szemek...
Gyönyörű lány, az már biztos. Szemei mandula - metszésűek, s forognak a fájdalomtól.
Járni bizonyosan nem tud - gerincét - derekát pont ott járta át a gyanúsan hosszú, éjfekete vessző, ahol biztosan ideget lel.
A következő mozdulata fájóan ismerős.

Amikor néhány nyárral ezelőtt a végtelen homogtengerben, Hamed mellett harcoltatok, többen is önként adták át magukat harcostársaid közül a Halálnak, az Ősöknek. Két öngyilkosságot is végignéztél már a forró homokban. Soha, soha nem fogod megérteni, hogy mi készteti a gyengéket arra, hogy feladják. Amikor benned leginkább forr a vér, sokan egyszerűen... Elvágják a saját torkukat. Két emlék, két különböző mozdulat, melyek szinte üvöltik: SZÁNALMAS VAGYOK!
A tekintetük azonban nagyonis egyforma volt. Pontosan tudták, mi következik.



Ezt a belédégett tekintetet tükrözik most a lány szemei.
A lány negyedmozdulatában semmi szánalmas nincs. Szinte rituális, imaszerű rutin mozgatja kezeit.
Fahlan kicsit ideges, nem veszi azonnal parancsod, hogy időben lassítson.
Közel értél a haldoklóhoz, szinte ugrásnyira. A bokor menedéke szintén csak egy ugrás, de szinte biztos, hogy kiszúrtak.
A lovasok meg egyre közelebb hozzátok érnek egyre, s egyre közelebb. Pokolian gyorsak. Immáron nyilvánvaló, hogy helyi erők vágtáznak irányotokba. A közelebbi lovas harcos, tartásán láthatod. A távolabbi hátas első utasa valami vízhordó lehet, fegyvertelenül, vézna fattya. Azért a ló jól fel van pakolva, csillognak rajta tükröktől kezdve a vasakon át a bronz lábasokig a dolgok. A mögötte zötykölődő alak apró. Megcsapja a füled az irányukból áradó vijjogás. Idegesítő, sipítozó fejhang.

Húsz - harminc szívdobbanás és elérnek.


\\Gyorsaság- próbát kérnék, bár lehet, hogy nem lesz rá szükség. Cselekvésed szerint harc is kialakulhat, így szeretnék kérni választott fegyvered összértékeivel együtt három környi KÉ-t, TÉ - t. \\