Vyergas Raquan
Halvány mosoly görbül a szájára, mikor mégis a maszkos térdére talál a méreghordó, bizonytalan lövés. Kíváncsivá kerekednek éjfekete szemei. Várja a hatást, a nyílpuskát is eltétovázza közben újra felhúzni. Tán becsapta volna az a méregkeverő, vagy ez a maszkos állat nem is élőlény? Kíváncsisága egy pillanat alatt oszlik ámulattá a viaskodás alakulásától. Nem firtatja, hogy a támadó ember feletti képességekkel bír. Úgy véli, talán valami kasztrált, ketreces, cirkuszi kutya. Az ilyeneket még kínozni sem élvezet. A kis várakozást megelégelve, éppen újratöltené a fegyvert, mikor Rar hirtelen magával rántja.
Csak menni ne kéne... Jobb volna most állni, ülni, vagy feküdni, vagy esetleg kúszni-mászni, mert a lábon járás nem az erőssége. Megfordul fejében, hogy büszkeséget színlelve lopna alkalmat megállni, mintha mégiscsak belelőne még párat abba a maszkosba, de mielőtt megtehetné a lábai kirogynak alóla. A sárrá ázott porban küzd a feltápászkodással. Nyirkos nyálkává lett kalimpáló szánalom. Rar segítsége nélkül, talán ott is maradna...
Mikor előront a maszkos a zsoldoskapitány fejével, rögtön eldönti, hogy a csaló méregkeverőből kabátot varrat...
Gondolatai a helyzet hozta megszokott medréből zuhannak hirtelen egy feneketlen, sötét szakadékba, mikor felmordul benne valami. Egy hang. A hang, számára ismeretlen, nem a saját megjelenésében hangzik, de mintha mégsem lenne teljesen idegen. A hang, a képzelet oly mélységének alsó bugyrából dörög, amit nehéz elsőre felfogni. Ezt a mélységű hangot nem képes kiadni sem ember, sem ork. E hang kiadásához más hosszúságú, összetételű hangszálak szükségesek, hacsak nem valami mágiával keltik. Mély, dübörgő, tompa ropogással karcolja a koponyacsontja belső oldalát. Talán még gyermek korában találkozott egy rémálmában ugyanezen hanggal. Épp kacagást hörög...
< Nézz magadra, te szánalmas pojáca!.. Te volnál Vyergas?.. Hhr hhr. >
Hirtelen az őt támogató Rarra kapja vérben forgó, döbbent tekintetét. Talán Rar szólt hozzá ily szokatlan módon? Vagy ha nem, akkor legalább ő is hallotta? Esetleg valami közelben lapuló mentalista férkőzött az elméjébe? Kétségbeesetten nézelődik pár pillanatot, majd minden erejét összeszedve próbál Rar támogatásából szabadulni, hogy segítség nélkül haladjon. Büszkeségébe hasító szégyen. Minden próbálkozása ellenére csak valami tépázott vitorlaként lobog a kocsmáros oldalán.
A Zárdába érve:
- Vár- -jál! -
Nyögve nyekken a földön.
Feltérdelve, ösztönösen fegyvereit latolgatja, csak ezután tekint körbe. Fanatikus szándékában áll legalább megsebezni akárkit, vagy akármit ha közelébe merészkedik mielőtt a kárpit mögé lépne, hogy néhány kérgen túlhaladva Ranagol bírálja.
Jelen zavarodottságában egy kicsit közveszélyesnek tűnik...