Öt éve nem beszéltél már senkivel. Megszoktad már – Lhínarr első körében tíz telet rótt Reád, csak hogy magadban érezhesd a Téged Körülvevő Világ lüktetését magányodban.
Akkoriban még csak a a Mélyerdőt tartottad biztonságosnak, nem is igazán hagytad el.
Mentorod visszatértével kissé felbátorodtál, körülnéztél északabbra – és délre is. Habár a finom éghajlati változások csodás mezők formájában bőséges választékkal szolgálnának számos főzeted számára…
A folyamatos mozgolódás zavart. Főleg észak felé. Magányra vágytál, s azt Arthen Mélye adta meg Neked már Szentséged kezdetétől.
Arthen gyümölcseivel táplált, Te pedig igyekeztél vele lélegezni.