„… Hálóikban pöffeszkedő korcsistenek hirdetik nagyságuk hazug ábrándjait, míg világtalan szellemük elveszve bolyong a síkokon, magával rántva mind, akit nem vértez a Leghatalmasabb Igazságának tudása.
S bomló hálójukkal tömik be a fülét és szemét, hogy elzárják elméje elől a Valót.
A nyomorultak pedig büszkén hajbókolnak a hamis bálványoknak, mintha érdemekben gazdag Kiemelkedettek volnának;
holott egyetlen érdemük a tudatlanság szítása.
Híveiken élősködve, konok dacossággal óvják hazug illúzióikat a Változások szelétől, mert elgyengíti őket a rémület, hogy elsöpörtetnek az orkán által;
s az igaz valóság viharától szaggatott légváraikat kétségbeesetten foltozzák újra nap, nap után, mert korlátoltságuk vakká teszi őket a Létezés Törvényére.
Hálójukban vergődő áldozataik pedig megfosztatnak az Igazság látásától.
Ranagol – vér szálljon a szájára – a Leghatalmasabb.
Az egyetlen, ki kiemelkedvén a hamisságból, igaz szóra nyitotta száját, hogy az Igazság kapuját feltárja halandó és halhatatlan előtt.
És ezáltal emelkedett Ő mindenek fölé, ki első a Kiemelkedettek között, mert általa éli mind, kinek értelmet adott, az Igaz Törvényt.
Mert Ő maga a Törvény.
És eljő a rettegett és lecsap a készületlenre, mert ez a Változások Törvénye!
És letaszíttatik a gyenge az erős által, és megsemmisül, hogy átadja a helyét, mert ez a Változások Törvénye!
Mert az erő jog, a jog pedig tett, és ez a fejlődés, mert ez a Változások Törvénye!”
(ismeretlen póféta szónoklata)