Abaszisz vidékei

[Kaspar Otlokir]

Abaszisz földjét meglehetősen tagolt domborzattal áldották meg az égiek. Az országot délnyugat felől a Sellah-hegység és a Tawam kettős lánca határolja, melynek legmagasabb csúcsai már az erdők öve fölé emelkednek. A völgyekben lefutó bővízű folyók az Akalist táplálják, mely a lampryssai Salknál ömlik a Quiron-tengerbe. A déli határvidék hatalmas fenyveserdei látják el fával a parti városok hajóépítő műhelyeit. Az ország középső területeit foglalja el a Salastos és az Onpor-hegység gránittömbje. A délebbi, alacsony Salastos rögeit zegzugos barlangok, mély szurdokok szabdalják föl. Az Onpor-hegység bércei igen sok csapadékot kapnak, amely nem mindig eső: az örök hó határa négyezer lábnál húzódik. Ez alatt csak zuzmók és szívós törpefenyők képesek megkapaszkodni a sziklákon, majd lefelé haladva zárt fenyvesek, bükkösök, még lentebb tölgy- és szelídgesztenye-erdők borítják a hegyoldalakat, bár a favágók már komoly pusztítást végeztek bennük. Vadkecske, farkas, hópárduc és – elvétve – hegyi oroszlán is előfordul itt, melynek elejtése a hegylakók számára mindmáig a férfiasság igazi próbája. A nehezen megközelíthető völgyekben titokzatos fenevadak élnek – a helybéliek szerint emberfejű és párductestű szörnyetegek. Hírhedten szeszélyes az időjárás errefelé, nem megy csodaszámba a nyáridőben lecsapó hóförgeteg sem. Az itteni gleccserek jegéből született folyók táplálják Abaszisz legegyenletesebb vízjárású folyamát, a Tadzeh felé tartó Vadvizet.
Hasonló, bár melegebb a Salastos éghajlata is. Itt már erősebben érezteti hatását a szavannák közelsége; pálmafélék és akáciák keverednek a többi fa közé. A két nagy hegység közé ékelődik be a mélyebben fekvő, kopár Onpor-medence. Ezen a karsztvidéken alig találni folyót és patakot, annál több víznyelőt és mélybe vesző barlangrendszert. Az esőt hozó tengeri szelektől elzárt medence aránylag száraz, öblében jobbára füves-bozótos pusztaság terül el, fátlan mészkő fennsíkokkal váltakozva.
A partvidéken Estarestől kelet felé szinte Obratig tart a Parti- vagy Onial-Onpor. Lekopott vonulata csak helyenként éri el a fenyveserdők övét, de fantasztikus sziklaformákat alkotó bércei szinte a tengerből emelkednek ki, és megvédik a parti kereskedővárosokat – köztük Ifint – a szárazföld felől érkező támadásokkal szemben. Az éghajlat mediterrán; esős, enyhe téllel és forró, gyakran aszályos nyárral. A parti hegyek eredeti növénytakarója, cédrus- és tölgyerdei már régen áldozatul estek a hajóépítőknek. A kopár, görgeteges hegyoldalakat ma sűrű tüskebozót és örökzöld tölgyligetek borítják; feketefenyők, babérfák és ciprusok göcsörtös gyökerei kapaszkodnak a vörös morzsalékföldbe. A szegényes állatvilág az ember évezredes jelenlétéről tanúskodik, az őznél és sakálnál nemesebb vadakat már réges-régen kiirtották e vidékről. A lent hullámzó Quiron-tenger viszont kimeríthetetlen bőséggel kínálja javait: szardellát, tonhalat, kagylót és rákokat. A keleti határvidéket a Pawar-hegység alkotja, melynek egy része már a szomszédos városállamok – Mirian, Horen és Hamothan – területére esik.Toranik tartomány, Abaszisz délkeleti része jobbára sík terület, vízfolyásai az országhatárt jelentő Zardét (a Zöld-folyót) táplálják. A Sheralban eredő, mérföld széles folyam a mocsaras Nyktalosi-alföldön kanyarog tovább a tenger felé. A síkvidék másik jelentős folyója a Salastos dombjai között eredő Tannende (Haragos), melyet a közelmúltban tarini mérnökök segítségével tettek egész évben hajózhatóvá Obrattól föl egészen az Aban Tannendies-i zúgókig. Az alföldön található az ország legnagyobb tava, a sásrengeteggel övezett Gepgel. A nehezen járható, lázat terjesztő vérszívókkal fertőzött lapályon évszaktól függően változik a vízzel borított területek kiterjedése; az esős évszak végén még áthatolhatatlan mocsárciprus-erdők és papirusznád borította holtágak nyárra agyagos-sáros medreket hagynak szárazon. A háborítatlan vidék élővilága igen gazdag: víziszárnyasok felhői sötétítik el az eget, a tavakban flamingók gyülekeznek. Víziló, vadbivaly, antilopfélék, nádi leopárd és más, emberre is veszélyes nagyvadak tanyája ez, de e vidék ad otthont a mocsári óriások népének is. Toranik tartományt és az alföld magasabban fekvő részeit hol füves, hol bozótos-fás szavanna borítja. A délebbi területeken még ma is sokezres állatcsordák vonulnak – bivalyok, antilopok –, ám a megművelt vidékeket messzire elkerülik. A síkságon kimondottan perzselő, száraz nyarak váltakoznak a valamivel hűvösebb esős időszakokkal. Abaszisz nevezetes tája a Karnelianok uralta Szigetbirtok, mely több száz kisebb-nagyobb földdarab összessége négyezer négyzetmérföldön szétszórva a Quiron-tengerben. A sziklás hegyekkel tarkított, remek kikötőket kínáló szigeteken édesvíz kevés van, ezért a lakosság ciszternákat épít a téli esők vizének felfogására. Ez különben az ország más vidékeire is jellemző.MAP