(Drin)
<A fene a lovaglásba, miért nem lettem lovas artist, most kézenállni us tudnék a nyeregben, így meg kinevetnek! Ez is a szórakoztatás egy útja. >
Szorongatja a ló söréyét a marjánál, és csak a jóindlatú jószágon múlik, hogy nem viháncol alatta, hanem türelmesen lépked, bár Drinnek ez is eszeveszett zötyögésnek tűnik. Végre aztán a kapitány is elmondja kiféle, és hol is van éppen.
- Köszönöm...
Nyögi, sajgó fertállyal.
<Szigetbirtok, Karnelian, semmit sem mond nekem, de talán a várban kicsit bőbeszédűbbek lesznek.>
Hátsóját tapogatja, de a határozot őrség elindítja és nincs ideje ácsorogni, mondjuk ülni nemigen kívánna. A bálterem azért mutatja, tényleg befolyásos ember lehet az a herceg.
<Remélem kapok tőle egy kiadós étkezést, de mégjobb lenne egy megbízás, a képességeimhez való, nem a rabélet, vagy a rakodás. Ha ezek szigetek, akkor biztos sok a hajós. Bár úszni nem tudok, de azért szívesen lennék hajós én is! Az lenne ám a jó világ, végigrabolhatnák a környező tenger minden kincsét! ... Kicsit elkalandoztam. Egyenlőre jó ha kapok enni.>
- Nem megyek én sehová, hab beszéljen velem a tiszteletre métó herceg úr. Viszlát kapitány! - színpadiasan összeüti a bokáját, és kis főhajtással elköszön.
<Nem olyan rossz népség ez, remélem továbbra is kitart a szerencsém.>