Mintegy 20000 lakosú szabad kikötöváros, Abaszisz keleti sarkánál.
A partoktól harminc mérföldre fekvő Baraad-sziget bízvást tekinthető az ország hetedik tartományának, noha státusza eltér a hercegkapitányságoktól. A kis szigeten élő toroni kolónia vezetői az aszisz aranykor derekán, 2646-ban kötötték csónakjukat Abaszisz hajójához, amikor a kalmár-pátriárkák tanácsának választott feje, Tharr rontásérseke államszerződést írt alá XI. Hiere nagykirállyal. A rontásérsek kényes pozíciót tölt be: egyszerre kell megfelelnie a toroni Tharr-egyháznak, a nagykirály igényeinek és saját híveinek, amit azonban rendszerint sikerrel visz véghez. Abaszisz kikötőiben cserél gazdát Dél- és Észak-Ynev legtöbb árucikke. Hiába a súlyos vámok, ezek a városok mágnesként vonzzák a kereskedőket, bankárokat és pénztelen kalandorokat egyaránt. Mesebeli vagyonok halmozódnak föl a patríciusok kezén, amelyek aztán ködként foszlanak szét, ha egy váratlan csapás zúdul a nyakukba. Baraad szigetének kyr-toroni kalmárpátriárkái az Abaszisszal való unió óta még fontosabb pozícióba kerültek, főleg a Toron felé irányuló kereskedelemben. Egyként jó kapcsolatot tartanak fönn a toroni Magános Házakkal és a Sinemosi Ligával is, de állítólag a kalózkodást sem vetik meg. A tengeri kereskedelemben legfontosabb üzletfelük Toron, ahol jó árat adnak az aszisz gyapotért, búzáért, borért és abbitacélért, de a császárságba kerül a nádcukor és fűszerek java része is. Cserébe a nagykirály kereskedői üveget, használati tárgyakat és kézműipari termékeket vásárolnak, ugyanis a legtöbb jómódú aszisz meg van róla győződve, hogy az igazi kifinomultság és luxus szülőhazája Toron.