/ Barlon Ergwont /
* Az északi magához öleli a szunnyadó lányt, s jobbjával magukra húzza a takarót, vagy az arra szolgáló lepedőt, majd eloltja a szekrényen lévő lámpiont, s jól eső érzéssel, Sheena közelségét, szívverését érezve, ő maga is álomra hajtja fejét. Reggel korán éred, s tudja sok teendőjük van. A sikertelen „kibújási kísérlet” után, ahogy a lány felébred, s durcás arcot vág, Barlon elmosolyodik. Ad egy csókot a nőszemélynek, s halkan megszólal.*
- Szép, jó reggelt kedvesem! Szerencsére, szép napos időnk lesz, ahogy látom! Oly boldog vagyok, hogy velem tartottál, s nélküled nagyon, de nagyon egyedül érezném magam, eme elbaszott Abasziszban! * Mosolyodik el ismét, majd gyorsan felkapkodja ruháját, s kilép a folyosóra körbenézni, amíg Sheena felöltözik. Kinyújtóztatja megfáradt végtagjait, s ekkor veszi észre az idegent, s Pagant. Elmosolyodik, majd köszönti őket.*
- Szép, jó reggelt! Remélem jól telt és nyugodtan az éjszakád, éjszakájuk! Az úrban kit tisztelhetek? *Tekint az idegenre, s utána Paganra.*