Tadzeh

[Kaspar Otlokir]

(Yarradic Pagan)

Timo csak néz rád kérdön mielött visszamenne, aztán látja hogy nem viccelsz vele így nagyot sóhajtva válaszol.
-A sogroniták azok Sogron Isten papjai. Általában önzö és öntörvényű alakok. Láthatod, hogy nem foglalkoznak se ember se állat életével. Int közben a tűz irányába.
Állítólag van egy másik szektájuk, valami Ordanban, de azokat ezek irtják tűzzel vassal, illetve csak vassal mert a tűznek azok parancsolnak igazán. De ezt ne mond egy pap szemébe, mert be fogja bizonyítani hogy nállad azért még jobb. Kacsint rád. A felelöségre vonást meg hagyjuk, ha sokáig élsz még akkor rájössz hogy itt bár vannak törvények, ám azokat elég sok módon lehet értelmezni.
Lassan Pagnak leesik, hogy ezek Sheena hittársai lehetnek,ám Timo elmondása alapján nem ápol egymással túl jó viszonyt a két felekezet. Amennyiben nincs töb kérdésed hozzá Timo újra megkísérel a munkájával törödni.

Ahogy elkerülöd a lángoló bozótost és haladsz visszafelé a Vörös Úton arra amerröl tegnap jöttél, sajnos sehol nem látsz akkora rést a száraz aljnövényzeten ahol lóval felkaptahatnál a hegyoldalra.
Mindenütt csak a meredk lejtö és a fák nélküli száraz cserjeszint. A tűz már a hegygerincen is átbukott- neked az út legalább két napig tartott emlékeid szerint.
Ahogy kétségbeesve keresed a megoldást még látod ahogy a parasztok a földek szélén sorakoznak szekereikkel, majd eltakarja elöled a sűrű füst Tadzehet

[Kaspar Otlokir]

(Habar Ind Aaya Khaziz)

Az elf fogad az asztalnál, de a társai is felállnak mikor odaérsz hozzájuk.

-Üdvözlünk homok fia. Én vagyok Calamagrostis Epigeyos megbízottja, és a társaim Dertaemes Gustavson atya tanítványai, ... voltak.
Talán inkább mi segítenénk neked, bár gondolom fogalmad sincs hogy miben. Nem baj... majd megtudod, de idönk rengeteg van, talán elötte fejezzük be a reggelit.
Téged meghívhatunk?
Folyékonyan és kitünöen beszéli a közöst az elf, társai viszont nem szóltak egy szót sem. Még csak be sem mutakoztak, bár ma erre már felhívták a figyelmed ennek mennyire nincs jelentösége.
Végül azért mégiscsak megszólal ervül a töled jobbra ülö vértes alak. Hangja méretéhez igazodva elég mély, de nem kemény, vagy durva inkább művelt emberek sajátja az ilyen.
-Bár mi csak mint megfigyelök kaptunk helyet az expedícióban, azért lenne egy kérdésem, csak hogy tudjuk hogy hányadán állunk.
Hiába néz rá az elf szúros szemmel és teszi kezére a kezét a lovag nem tágít.
-Ezt tudnunk kell!
-Hogy került hozzád Hugert gyűrűje és a bekecs?
Látod, hogy valószínüleg egész eddig ez a kérdés foglalkozatta öket, és nem pusztán az aggódás hanem valami más keserűség is kihallatszik hangjából. Talán a gyász?

[Ichigo]

(Habar)

-Köszönöm a meghívást, de már befejeztem a reggelimet, viszont egy kis forró teát elfogadnék.[közös]

*Végighallgatva az elf beszédét éppen szóra akarja nyitni a száját, de ekkor megszólal az egyik kisérő, majd látja az elf szúrós és haragos tekintetét.*

-Igen. Gondoltam is, hogy meg fogják ezt kérdezni. Ez úgy történt, hogy kerestem ezt az átkozott fogadót, majd dulakodás hagjára lettem figyelmes, de mire odaértem sajnos már nem tudtam segíteni a barátukon. Utlolsó szavaival elmondta, hogy vigyem a zekét és a gyűrűt Dertaemes Gustavson atyához Ifinbe és éppenséggel reggeli után szerettem volna indulni. Ennyi. Így került hozzám a zeke és a gyűrű[közös]

[Yvett de Crei]

Yarradic Pagan

<Sheenát magammal kellett volna hozni. Ő tud parancsolni a tűznek. Ha most visszamennék... Áhhh... már így is sok időt elvesztegettem.
De nem tudok mit kezdeni ekkora pusztítással!>
*Elkeseredetten baktatok még feljebb a lóval a hegygerincen. Kutatom a tájat, a "forrást" keresvén. Az emberek megtudják magukat védeni, de a természet nem - itt már csak egyedül az előidéző tud tenni valamit - kevés az esély, hogy megtalálom, de nem adom fel, elszántan keresem.*

[Kaspar Otlokir]

(Yarradic Pagan)

A hegyoldalra érve látod ahogy a túloldalon több rikító ruhát viselö személy körbefog, egy szürke porszínű köppenyt és hasonló, rejtö ruházatot viselö alakot.
Az alak és a támadói is fura, hullámos pengéjú kardokkal hadakoznak. A mozdulataik alapján úgy véled, hogy nem csak acéllal, hanem mágiával is küzdenek.
Mikor a magányos harcos körül, a lába szárától kindulva tócsa-szerüen kezdenek lángba borulni, a már szinte hamuvá égett táj romjai, sikerül beazonosítanod a pusztítás elsö számú gyanúsítottját.
A túleröben lévök elhátrálnak a lángok útjából, és csak acsarkodva nézik, ahogy a porszínű ruhás alak megidéz egy szekérnyi lángcsóvát, majd egyszerüen a lángok közé lép. Itt még látod pár pillanatig sziluetjét majd eltünik. A környéken egyre nagyobb a forróság és a füst, bár mivel táplálója eltünt a tűz most már a szél kénye kedvére van bízva.
A tucatnyi rikító ruhás alak, egy eddig szikla takarásában lévöhöz siet, és azt támogatva elindulnak át a gerincen. Sajnos közted és köztük jó pár láb forrongó bozótos van, így hozzájuk férni nem tudsz. Öket láthatólag nem zavarja sem a tűz sem a füst. Mikor egyikük feléd néz-és egy lángcsóva megvilágítja arcát- látod, hogy az teljessen koromfekete, talán a tűz sebezte meg ám vonásai nem árulkodnak fájdalomról.
Sajnos kik számot adhatnának arról, hogy mi is történt -és föleg miért -e pusztítás- távolodnak töled, mondhatni nem foglalkoznak veled.

[Kaspar Otlokir]

(Habar Ind Aaya Khaziz)

A kérdezö csak néz rád fürkészöen, de nem érzed hogy kutatna agyadban.
-Ezt alá is tudja támasztani valamivel?!
A hangulat kezd nem éppen kellemes irányba eltolódni és úgy néz ki hogy ez az elfnek sem érdeke.
-Vadron elég! Nem így szólt a megállapodás!
Hangja mint az éles acél metszi a levegöt, hatása sem marad el.
A néven nevezett megtörik hargját csak valami mély fájdalom váltja fel.
Néz rád mint aki tán mindenek tudója vagy mi most Öt érdekli, de nem kérdezhet.
-Bocsássa meg ezt a kis ... atrocitást, remélem a közeljövöben nem fog megismétlödni.
Biztosíthatom, hogy életét nem fenyegtjük, sött feltett szándékunk azt lehetöségeink szerint megvédelmezni.
Szép lassan elfogy az összes tányérról az étek, és a kupák is kiürülnek.
-Beszélhetnénk valami nyugodtabb helyen? Kérdi töled az elf.

[Ichigo]

(Habar)

*A kis színjáték után az elfhez intézi szavait.*

-Semmi baj. Igaza van Vadronnak, hogy kételkedik, nincs miért megbíznia bennem.[közös]

*Ugy ídőzít, hogy teája akkor fogyjon el, amikor a társaság is befejezi az evést.*

-Persze, folytathatjuk a beszélgetést. Kérwem, mutassa az utat.[közös]

*Feláll az asztaltól, majd követi az elfet és két kisérőjét és magában szitkozódik, hogy miért kellett neki épp arra járnia*

[Yvett de Crei]

Yarradic Pagan

*Dühösen meredek a csatározó alakokra. Bizony nem tudok átjutni a lángokon, s hiába is próbálnám meg Fyr nem ugratna neki, és nem is akarom őt sem bántani. Keseredett dühömet magamba folytom, nem tudok ellene tenni, megakadályozni, véget vetni a pusztulásnak. Egyetlen reményem marad, Istennőm. Fohásszal fordulok hozzá.*
<Tudom, hogy ez az embenép nem érdemli meg figyelmedet, mert nem képesek másra, csak rombolni tested, lelked mit nekünk adtál. Nem is miattuk fordulok hozzád. Ez a táj már így is sivár, tönkretettek, ez a tűzvész még tovább rombolja létedet. Az élet itt még megtalálható a rengeteg madár, kisállat, a füves puszta, emelkedő fák képében. Ne engedd kérlek, hogy még jobban eltiporjanak. Óvd meg fiaidat és lányaidat a tűz pusztító hatásától, hozz reájuk esőt, enyhet adót, éltetőt. Mutasd meg az embereknek, hogy e vidéken nem ők az Urak, akik parancsolnak a temészet bármelyik lényének - hanem egyedül TE!>
*Hogy fohászom meghallgatásra talál-e azt nem tudom, de jelen elkeseredett helyzetemben mást nem tudok. A tűz közelébe nem léptetek lovammal, de a pusztulást egyenlőre nem hagyom el.*

[Kaspar Otlokir]

(Yarradic Pagan)

A kérésedre mintha megjellene pár kósza bárányfelhö a horizont szélén, ám ez édeskevés lessz, Te is látod. Nos lehet, hogy nem kéne olyan sokáig halogatni már az ígéretek beválltását? Talán elkéne némi áldozat végre azon az oltáron mi minden nö sajátja? Vagy épp túl erös a többi pusztító Isten jelenléte ahoz, hogy Földanyád megnyilvánulhasson?
Egy pillanatra kimegy a fejedböl a vidék és a pusztulás, elméd a lehetséges válaszokon és következményken, a rád váró tetteken csámcsog.
Lovad ideges horkantása riaszt a révületböl, megfordult a szélirány és lassan beborít a füst. A tűz iránya még nem változott, és -valószínüleg nem csak a füst miatt- a tucatnyi "gyújtogatót- sem látod.
Ahogy lovad magától a biztonságos meredély felé fordul, még azt pillantod meg, letekintve a hegyröl, hogy a parsztok ekékkel és boronákkal sávot húznak több sorban a földek szélébe, beleszántva a vad természet húsába.

[Kaspar Otlokir]

(Habar Ind Aaya Khaziz)

-Nos Én az Ön szobájára gondoltam, Mi csak ma érkeztünk, és nem áll szándékunkban itt szobát kivenni.
Néz rád Calamgrostis Epigeyos. Közebn a tárasaság feláll és elindul, veled együtt a szobákat rejtö lépcsösor felé, ki az elötérbe. Itt most éppen egy hatfös dzsadokból álló társaság perel a pultos lányal hogy milyen dolog az hogy nem ad árengedményt mikor Ök hatan akarnak kivenni szobát. Bár az árak a nyités miatt így is elég jutányossak úgy látszik van aki nem bír a vérével.

//most csak ennyi mert ha jól emlékszem Te is ma szándékoztad elhagyni a szobád. Így nem tudok nélküled egyenlöre többet írni sry//

[Ichigo]

(Habar)

-Ó, az más. Épp most akartam elhagyni a fogadót és Ifinbe indulni, de akkor gondolom nem lesz rá szükségem. Egy pillanat, mingyárt szólok a kissasszonynak[közös]

*Azzal odamegy a pultoslányhoz, megvárja míg a dzadokkal vívott vita végeszakad és megszólal:*

-Mégse szeretnék kijelentkezni, ha nem baj. Maradnék még. A kulcsomat visszakaphatnám?[közös]

*Majd miután megkapta a kulcsot, elvezeti az elfet és társaságát a szobályába. Hellyel kínálja őket, majd maga is helyet foglal és megszólal-*

-Nos, halljuk akkor a részleteket.

[Yvett de Crei]

Yarradic Pagan

*Mély bűntudattal és ürességgel hagyom, hogy Fyr arra menjen amerre a biztonságot sejti. Nem foglalkozom a parasztok ténykedésével, megállítják a tüzet - vagy legalább is erre tesznek kísérletet -, hogy az életüket, családjukat mentsék. Nem tehetnek arról ami itt zajlik, szenvedő alanyok ugyan úgy mint az állatok, s növények a hegyoldalban. Nem hibáztatom őket azért, mert önző mód csak magukra gondolnak és a természetre nem - ez az emberek világa, a mérhetetlen önzőség, minden kizsigerelése.
Nem kívánok visszamenni a városba, legalább is most nem. Pár perc után átveszem Fyrtől az irányítást. A várossal ellentéses úton vezetem - ha nincs út az sem baj, még talán jobb is. Messze magam mögött akarom hagyni a várost és vele a romlott világot. Magányra vágyom, egyedüllétre. Csak akkor állok meg ha egy patak mellett vezet utam, vagy olyan helyet találok, ahol lovam legelni és inni is tud, mert nem hiszem, hogy a következő időszakban bármit is tudnék neki adni.*

[Kaspar Otlokir]

(Habar Ind Aaya Khaziz)

Már épp indulnátok a szobádba mikor az elf megtorpan. Beleszimatol a levegöbe, majd arcán megrándul egy izom.
-Tűz ... suttogja maga elé.
-Értem Mester, Bocsássanak meg egy pillanatra rögtön jövök. Fordul hozzátok majd mintha egy lágy szellö vagy egy nöi kéz érintené meg a tarkód.
Ahogy hátrakapod a fejed nincs ott senki, épp kérdeznéd az elftöl hogy hova is megy de már csak hűlt helyét találod. Két társa vigyorog kegytelen módon meglepett arcodon. Majd az egyik kiböki.
-Mindig így csinálják, egyszer nekünk is meg kéne tanulnunk . Böki oldalba társát.

[Kaspar Otlokir]

(Yarradic Pagan)

Fyr igencsak szaporázná lépteit ám Te elfordítod a másik irányba. Ahogy magaddal és a bánatoddal eltelve poroszkáltok a még lángoló bozótos mellet egyszer csak fura dolgot tapasztalsz. Körülbelül méteres magasságban elkezd zuhogni az esö. Vagyis elsöre úgy néz ki hogy esö, ám sehol egy felhö, vagy bármi más amiböl a víz származhatna. Csak úgy méter magasból sűrűn és megállíthatatlanul zubog elö a semmiböl. Körülnézel és láthatod, ahogy ez a jelenség-nem tudod minek is nevezd így hirtelen- kiterjed jóval a bozóttűz határain túlra is. A pusztulás nagyjából két lélegzetvétel alatt abbamrad, de a víz zubogása folytatódik. A hegy gerincén egy íját markoló alakra leszel figyelmes, az egyik pillanatban még látod a másikban viszont már nincs ott senki. Úgy tűnik erre népszokás hogy nem lóháton közlekednek a helyiek.

Mindenesetre bárki is volt megállította azt mit Te nem tudtál. Bár csalódott vagy de megkönnyebülés árad szét testedben, ha nem is egy amazon volt, de vannak még kik nem veszik semmibe a természet szentségét.

[Ichigo]

(Habar)

*Szemöldökét felhuzva még áll pár másodpercet majd elindul a nő felé, hogy meghosszabítsa tartózkodási idejét még 1 nappal. Miután megtette, beinvitálja a két férfit a szobába és helyel kínálja őket*

-Üljenek le nyugodtan. Esetleg kérnek valamit inni? Hallottam, hogy elf társk valakihez beszélt. Esetleg többen vannak a társaságból?-érdeklődik.