Morel dal Jandarvi
Gyors ütemben elpakolom az ennivalót, és összekészülök, hogy a batyumat minél hamarabb visszatehessem a lovamra, ha szükséges. Figyelek a hangok irányába, hátha még a látvány előtt megállapíthatom, gyalogos, vagy lovas menetről , esetleg vegyesről van szó. Ha úgy tűnik, hogy főként gyalogos sebességű a menet, és látható lesz számomra, nyeregbe ülök, és nem menekülve, de sietve távozom a helyszínről, folytatva utam.
<Nem szükséges, hogy ha a közelben történt valami rendbontás, feltartson a katonaság, ha ők azok, felesleges kérdésekkel. Persze annyira nem kell sietni, nehogy gyanúba keverjem magam. >
Amennyiben a domb mögül csak hozzám nagyon közel bukkannak ki, nem nyergelek, hanem megvárom hogy odaérjenek hozzám, és elhaladjanak mellettem. Ha megszólít a parancsnokuk, vezetőjük igyekszem határozott, de nem ellenséges lenni, a neki kijáró tisztelettel köszöntöm.
<Ha hazaérek, és lesz időm, meg kellene tanulnom a rangokat, megszólításokat, nehogy ha most nem is lesz baj, később gondom származzon tudatlanságomból. Kezd gyűlni azon ismeretek sora, amiket Apám feleslegesnek tart, de ilyen rövid úton is belátható, hogy gyakorta szükséges lehet. Írni, olvasni, katonai rangokat, címertant kell megtanulnom mihamarabb. Remélem az úton nem fog ez a tudás hiányozni...>
Ilyen gondolatok közepette várom, hogy közelebb érjen a menet.