Ansyantis di' Ayressias
Felip lassú léptekkel és kissé görnyedt testtartással követ téged.
"Én,uram?.. - kérdez vissza egy kissé bizonytalanul - "Egyszerű aszisz család gyermeke vagyok... Tudod uram, már apám is a követségi urak szolgálatával kereste a betevőt, szóval... Mikor sihederkorba léptem, én is szolgálni kezdtem. De miért kérded, uram? Tán nem tetszik a fizimiskám? Bocsáss meg, dehát engem küldtek, és nem hittem, hogy baj lesz velem..."
Újdonsült ismerősödön látszik, hogy komolyan gondolja mondandóját - és rosszul esik neki, mert azt feltételezi, hogy te túl egyszerűnek találod őt, hogy a kkísérőd lehessen...
Időközben elértek az ajtóig, melyet a melletted előrelépő Felip tár ki előtted.
Kilépsz rajta - és máris Észak egyik városóriásának, Ifinnek a szívében találod magad.
Azonban mielőtt még iagzán hatása alá kerülhetnél - a szemed sarkából megpillantod az egyik őrt, amint a lovad kantárszárát fogva várakozik - majd mikor megpillant, odavezeti a jószágot.
Mikor elég közel ér, a szárat egyszerűen csak átveti a ló nyakán, aztán egy hangos, alig érthető morgással ("további jó napot", vagy valami ilyesmi...) belép mellettetek az ajtón, és becsapja maga mögött.
Felip, talán túlzott kézségeskedéssel rohan, hogy a kantárszárat levehesse a ló nyakából. Mikor a kezébe fogja, feléd fordul, arcán kissé eröltetettnek tűnik a széles mosoly...
"Indulhatunk, uram?.."