- Igen, jobb volna tudni mennyi lenne az ár szobának. Kétágyas fejenként... Hogy megosztani... - *elgondolkodom. Bizalmatlanul méregetem Joffert, majd Martian felé fordulok.* - VAn tudása arról, hogy esetleg hamar mikor ürül meg rendes szoba? Egy-két éjt talán viselni el lehet vele.
Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.
(Kirdo/Joffer) Martian természetessen figyeli azt, hogy miröl beszélgettek és kicsit mintha csalódottnak tűnne. -Azt hiszem kisasszony nem értett meg. Nem azért nincs egyágyas szobánk, mert mind foglalt hanem azért mert, nincs. Nem éeri meg fenntartani mert elég költséges lenne annyira elaprózni a fogadót. Ezért van az hogy alacsony árkategóriában a legkisebb szobánk is kétágyas, míg az egyágyasok egy éjszakára 50 rézbe kerülnek. De ezekhez a szobákhoz tartozik saját fürdö és egy kis elötér is ahol étkezhet vagy vendégeket fogadhat. Amenyiben ilyen szobát óhajtanak megoldható, de azt tudniuk kell hogy itt is elöre kell fizetni a szobákért. Minden itt töltött elöre lefoglalt egy hétért a szoba napi ára csökken 5 rezet, egészen 25 rézig. Tehát ha sokáig maradnak akár féláron is lakhatnak nálunk.
"A vágynál veszélyesebb dolog alig van nagyuram. Vigyázz nem tudhatod méreg vagy szeretet bújik egy kéz simításában."
-Mennyi is lenne a kétágyas szoba, ha egyedül akarnánk kivenni? Talán én nem invesztálnék bele 50 rezet egy lakosztályba, főleg mivel nem tudom meddig is akarjak maradni. Ne haragudjon meg biztosan nagyon kellemes időt töltünk majd el itt a vendégszeretetüket élvezve, de az élet bármikor közbeszólhat. Ha menni kell, menni kell. -Természetesen Kirdokám ez nem változtat az ajánlatomon. Ha elviselsz, akkor közösen is kivehetünk egy kétágyas szobát.
*Lenézek a nőre és ismét elmosolyodom, de most valahogy vevesebb kajánság és több igai bátorítás van ebben a kifejezésben, mint szokott.*
<Még jól is járnánk. Egyrészről kevesebb a kiadás. Másrészt pedig tudunk vigyázni egymásra és a holminkra is. Ifinben még a jobb környékeken sem olyan fényesen kiválló a közbiztonság. >
*Próbálok számolni, és arra jutok, hogy itt huzamosabb ideig nem tudok maradni, ha egyedül veszek ki szobát. Túl kevés a pénzem. És bár engem nem érdekel a pénz, de azt tudom e nélkül itt a felvilágban nem lehet megmaradni, élni. Jofferre nézek, nagyot fújtatok, majd kettőt tüsszentek.* - Én sem tudni meddig marad én. Legyen kettőnk egy szoba, egy darab napig. Később meglátni változtatni rajta lesz, ha munka menni mi és keresni pénezt élni. De már kell meleg ágy, száraz ruha, fázni én nagyon, s fáradt lenni. *Mindezek igazak is, ezért is nem akadékoskodom tovább a közös szobát illetően. Nem érdekel, hogy hol, csak legyen egy hely, ahol levehetem a vizes ruháimat, s legyen egy takaró, ami alá bebújhatok a testemet átjáró hideg ellen. Hátimból kibányászom a pénzes szütyőmet és Joffernek adom.* - Fizesd ki én részem ebből, de kérem majd vissza mi megmarad!
Martian végihallgatva a kis diskurzust, készségessen válaszol, nem ti vagytok az elsö vendégek akik az anyagiakon örlödnek. 8) -Nos egy kétágyas szoba napi díjja 20 réz, mivel ketten vannak ez így fejenként 10 réz lessz, ami nem több egy étkezés áránál. Egyébként ha munkát keresnek miért nem beszélnek Firgus Melkozumatusaerdoleterral? Azért neki is majd beletört ebbe a névbe a nyelve de vagy gyakorolta vagy van az ilyesmihez érzéke, vagy csak helytelenül mondta? -Ö most érkezett Aban Tannendiesböl és törpöket keres. Ez biztos valami fura méretprobléma lehet nálla, mert Ö még Önnél is alacsonyabb. Minden reggel itt koptatja a küszöböt hátha megtalálja akikekkel megegyezett, nem érti meg, hogy Ök már vagy egy hónapja tovább álltak! Mert azt ugye csak belátják ha lenne itt vagy 4 tucat törpe az csak feltűnne az embrenek nem? Nos, akkor egy kétágyas szoba, mennyi idöre is egy vagy két npara esetleg? *** -Jó, akkor az annyi mint//kéretik a megfelelö összeget levonni// -Tessék ezzel a papírossal átmenni ahoz asztalhoz-mutat a bal falon futó lépcsö tövéhez- majd ott kapják meg a kulcsaikat. De elötte itt -tol elétek egy könyvet és bök az aljára- tessék alárni, mindketöjüknek. Köszönöm. Akkor nem is tartanám fel Önöket tovább. Érezzék jól magukat nálunk, és ne feledjék Firgust! A nevezett asztalnál két fekete hosszú hajú magas és meglehetössen csinos leányzó vitatkozik még mikor közeledtek feléjük, ám mikor már hallótávolságba értek az amelyik lát benneteket leinti a nektek hátal állót, az megfordul, majd vissza még mond valamit amit nem lehet érteni, majd a bal oldalon nyiló ajtón át elviharzik. A lány magát Teresának nevezi a papír aalpján a kék szárnyban kaptatok szobát, és a kulcsotokat is átnyújtja, mindkettötöknek egyet egyet. Ha van még valami kérdésetek igényetek azt türelmessen meghallgatja és utánna igyekszik válaszolni/vagy teljesíteni. Mikor a szobátokba értek egy puritán berendezésű kétágyast találtok a fogadó udvarára nyíló ablakokkal. Közvetlen mellete van a vörös sávos épület, mely a fürdöt rejti így nem kell sokat az esöben toporognotok. A szobában a két ágy és a két utazóláda mellett csak a földön hever egy vaddisznó gerezna ill. a falon van egy kép ami valami koronás föt ábrázol fekete lovon pózolva.Az ágyak tiszták, a fehér ágynemű barna pokróccal van takarva. Szék nincs és asztal is csak egy a szobátokban.
"A vágynál veszélyesebb dolog alig van nagyuram. Vigyázz nem tudhatod méreg vagy szeretet bújik egy kéz simításában."
-Ez igen! Azt hittem kalózokkal csak a tengeren találkozik az ember. Itt aztán kirabolják szegény utazót. Esetleg nincsennek ezzel a Fingussal megegyezve, hogy maguk boroso árat kérnek ő meg rabszolgamunkába hajszolja a koszért és kvartélyért az utazókat? Egyébként a negyven törpe esete egyszerűen megoldható. Biztos kettessével egymás vállára áltak és most kissé esetlen húsz embert kell keresni az álcájuk alapján.
*Ennél a számomra elmés megjegyzésnél rávigyorgok Kirdora, hogy a nem is oly rég meglelt humorérzéke mit fele erre. Közben aláfirkálom a könyvet három "X"-el. Ha kérdik miért ezt vállvonogatva közlöm nem tudok írni. A szállásokat egyenlőre egy éjszakára fizetem ki. Mindkettőt a nő erszényéből, ha nem figyel éppen. (A visszajárót visszateszem.) Ezek után elindulok a nevezett asztal felé, hogy megnézzem magamnak a csitriket és végre eljuthassak a szobámig. Odafent letetetem a ládámat a lovászfiúval és adok neki három rezet a munkájáért, megintcsak Kirdotól.*
*Joffernek csak egy mogorva pillantást küldök amikor a törpökről viccelődik - el vagyok csigázva, már minden bajom, s most még a célozgatásai, fonom sértegetései sem tudnak izgatni oly mértékben mint egy normális nap után. Mivel a pultot éppenhogy csak felérem //felérem egyáltalán az egy méteres magasságommal?// morcosan nézek még feljebb Martianra.* - Törpe kezébe nem való az a ..... én a kezembe nem fogom, meg nem is tudnám használni. Ha a nevemre kíváncsi, akkor azt elárulhatom. Dabbib béli Kirdo Farmine, a nagy Ranga és Teda sarja, ki Gtecr fia, ki Rakohi sarja, kinek apja Vofaki, ki gyermeke Sabrufnak. - *és büszkén húzom ki magam mire végére értem a bemutatkozásomnak.
Teresától nem kívánok semmit, már csak a szobát várom és a száraz ruhát, meleg takarót. Azt nem veszem észre, hogy Joffer minden költséget az én szütyőmből fizet... Fent a szobában elfoglalom az egyik ágyat. Ruhámat kiterítem, majd fancsali képpel nézem az üres hátimat. Váltóruhám ugyanis nincs. Ránézek Jofferre, majd az utazó ládájára, végül megint Jofferre. Végigszánkázik a gondolat, hogy nem szólalok meg, de a következő gondolatom, miszerint akkor meztelenül kellene lennem előtte elveti gyorsan ezt. Így félretéve a büszkeségem maradékát a férfi elé állok.* - Joffer! Te néked lenni még ruha száraz, tudni nekem adni ing, nadrág, míg saját meg nem szárad? Nincs más, csak mi elázott tengerben. Hapci!
Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.
*Ha már kettesben maradtunk Kirdoval levetem sárga viharkabátomat, mely alatt a már a hajókabinban is látott köntösömben tartózkodom jelenleg. Felcsapon az utazóládám tetejét és kirakom az ezüst gyertyatartót és hasonló "apróságokat", amiket még sikerült beletuszkolnom a hajón. Végül eljutva a ruhákig kiveszek egy hosszú hálóinget agamnak és egy kis bolytban végződő hálósapkát. Mindkettő puha, fehér anyagból készült. Miközben elkezdek átvedleni figyelem Kirdot, de nem szólok. Megvárom, hogy ő törje meg a csendet bármennyire is nehezemre esik meglenni a saját hangom nélkül. Végül csak kiböki, ami a szívét nyomja. Egy bátorítónak szánt mosollyal, mely egy kiéhezett cápának is becsületére válhatna bizalomgerjesztés tekintetében, kotorászok kicsit a ládámban és előveszek egy újabb inget és átnyújtom társnőmnek.*
-Egyet se félj Kirdokám, amíg engem látsz. Itt egy újabb ing, de mostmár tényleg kifogytunk úgyhogy oszd be és nem csatangolj az esőben. Ha nem hajtod fel pont jó lesz neked hálóing gyanánt. Egészségedre!
*Azért azt nem nézem végig, hogy hogyan öltözik át Joffer Az inget egy hálás tekintet kíséretében átveszem.* - Köszönöm! *Mondom, majd elkezdek vetkőzni. Először még egy kicsit berzenkedve, de aztán rájövök felesleges, látott már csupaszon és ha próbálkozna bármivel (amit kétlek, de már sokmindent láttam az emberektől), akkor bizony laposabb lessz az orra pár centivel és örüljön ha annyival megússza. Az ingnek csak az ujját hajtom fel - a hossza leér a térdemig. Kiterítem még a vizes ruhákat amik rajtam voltak, majd az ágyamba mászok. Csatabárdomat elérhető közelségbe helyezem, leteszem a fejem a párnára - még elrebegek egy "Jó éjt!"-et Joffernek és szinte már alszom is.*
Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.
*Kicsit visakodik bennem a jómodor és "gonosz kisördög", de látva Kirdo elcsigázottságát most úgysem foglalkozna velem, így inkább gavallér leszek mára. Átadva az inget biccentek, hogy használja csak egészséggel és tapintatosan elfordulok. Majd én is gyorsan felöltöm a hálóinget meg a sapit és bebújok a saját ágyamba.*
-Jó éj... az ajtó!
*Csapok a homlokomra és felkelve megnézem bezártuk-e az ajtót. Ha még nem, akkor most bezárom biztos ami biztos alapon. Majd mostmár tényleg lefekszek aludni én is. Ugyan jó lett volna a fürdő is, de egyrészt már fürödtünk eleget ma, másrészt nincs kedvem egyedül elcsászkálni a nap eseményei után. Majd talán holnap megnézem miket rejteget ez a fogadó. *
-Jó éjt Kirdokám!
*Kicsit még hallgatom az éjszaka neszeit, a nő szuszogását, majd lassan én is álomba szenderülök. Egyetlen hátránya a velem egy szobában való alvásnak talán csak az lehet, hogy horkolok, méghozzá nem is kisit. Mondjuk erről én nem tudok, így nem is zavar. *
(Kirdo Farmine) Lehajtod a fejed a párnádra és épp ott tartasz hogy tudatod már kihunyna mikor valaki elkezd a szobában fűrészelni.//nem olyan törpéssen hanem egésszen érdekes fejhangon horkol Joffer, így nem ismered fel azonnal, hogy most miröl is van szó, fáradt vagy, félálomban, és betegen oops erröl még nem tudsz// Aztán abbahagyja.... aztán megint kezdi .... és újra ... és újra. Az álom szép lassan kióvatoskodik a szemhéjjaid alól, hogy megnézze mi ez a zenebona, lassan felülsz és próbálod a sötétben kitalálni hogy ki lehet ez az örült. Hölátásod viszont csak Joffer ágyában mutat valami cingár höképet, és furcsa, de ahogy felkeltél abbamaradt a fűrészelés is. Nézelödsz pár pillanatot, majd mint aki jól végezte dolgát újra megpróbálsz aludni. Most azonban a megátalkodott nem várja meg, hogy az álomvilág határáig lébecolj. Alig ért a fejed a párnához már újra húzza a régi nótát. Felülsz és villogó szemekkel nézed Joffert, aki békéssen horkol az ágyában. Odalépsz hozzá, és finoman a lábánál fogva megmozdítod, de nem karja abba hagyni. Kicsit mérgessen toppantassz, de Joffertöl akár egész harci indulót is elöadhatnál, sokadmagaddal. A vállainál fogva rázás sem jön be, végül maradt az oldalrafordítás. Csak most látod igazán, hogy milyen vékony az utitársad. Nállatok az ilyen alkatú gyerekekre már feladják Kadal papjai az utolsó kenetet, felnött nem lessz az ilyenböl. A megfordítás úgy néz ki használt, mert Joffer már csak maga elé szuszog, bár ezt sem hallkan teszi de úgy gondolod ez még belefér, muszály. Visszasétálsz a kékes derengésű szobában az ágyadhoz és belebújsz. Lassan újra elkap a hidegrázás, valószínűleg meghűltél. Pár perc csend után riadtan hallod, hogy Joffer mocorog. Úgy néz ki szeret kényelmessen aludni, és nem azt a pózt szereti ahogy otthagytad. Már épp másznál újra elö a takaró alól de ... csend nem mukkan semmi, hála istennek Joffer sem. Megnyugszol és ledölsz. Sajnos a nappal után ez az éjj sem a tied. Az álmaid mezsgyéjén épp Graim kezét fogva szaladtál, mikor a képbe bekúszik valami fuldoklással kevert fürészelés. Azaz elöször fürészelés aztán fuldoklás. Már épp tiltakoznál, hogy neee .... de az idill szertefoszlik, kezedböl Graim keze a semmibe olvad. Újra a szobában fekszel a csuromvizes lepedön (lázad van) és Joffer adja a zenei aláfestést. -Üssük le, vagy öljük meg. Úgyis csak nézett, mikor vízbe estünk, és magyarázott akkor is. Anyiba se vesz minket, mint egy kutyát, csak azért mert nem vagyunk magasabbak, mint ahol az övcsatját hordja. Egy szép balost a homlokára és akkor biztos csend lessz! Vagy ott az a kispárna, úgyis fuldoklik, ki tudja meddig húzza még, meg olyan csenevész, bűn etetni az ilyet, az elsö meghűlés elviszi. Meg is fáztál miatta, és most ráz a láz, megérdemli párnát neki! Úgy néz ki a láz már kezdi elhomályosítani elméd, vagy csak a fáradtság játszik veled, de mintha valaki közvetlenül a füledbe suttogna szebbnél szebb ötleteket.
"A vágynál veszélyesebb dolog alig van nagyuram. Vigyázz nem tudhatod méreg vagy szeretet bújik egy kéz simításában."
*Gyötrelmes nap után, gyötrelmes éjszaka. S nem elég a megfázás - ami eddig talán kétszer gyűrt le egész életemben - Joffer úgy horkol mintha ... mintha... hirtelen nem is találni rá jó szót. A kedves álom szertefoszlása után felülök az ágyban és meredten nézem az alvó férfit miközben hallgatom a fülemben duruzsoló szavakat. Addig-addig duruzsol, amíg felkelek, magamhoz veszem a párnámat, és Joffer ágyához botladozom a láztól. Meglököm, bár tapasztaltam ez így nem segít - de nincs erőm, hogy megfordítsam testét még akkor sem ha olyan kis satnya... Tényleg nem hagyja abba a horkolást a meglökésre, így két kézbe fogom a párnám - és jó nagyot csapok a fejére vele.*
Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.
Miután jól bezártad a szoba ajtaját még "Jó éjt" is kívántál Kirdonak bár Ö ezt már nem hallotta. Szépen rendessen ahogy szoktál: csak úgy bele a közepébe belebújsz az ágyadba és lassacskán elalszol. Bár még félálomban megvillan a fejedben egy kósza gyertyaláng hogy nem ártott volna Kirdot figyelmeztetni arra hogy horkolsz, de úgyis fáradt szegény, meg majd rájön. Álmodban egy rakás arany tetejében trónoslz és gyönyörü lányokat ugráltatsz kényedre kedvedre mikor://Gondolom nem szaladsz Ryuu-hoz az álomvilágba //Nagyon rosz érzés kap el némi idö elteltével, mintha valaki megbökött volna//a párnás csapás elött közvetlenül járunk az idöben, a többit átaludtad, téged is elég sok trauma ért, annak ellenére hogy megpróbáltad könnyedén kezelni.// Kipattanak szemeid bár a csípa miatt kicsit homályossan látsz, de azt tiszta hogy egy alacsony figura áll az ágyad szélénél. Hirtelen valami fehér homályos dolog csapódik fel elötte és .... arcodba csapódik egy párna.
"A vágynál veszélyesebb dolog alig van nagyuram. Vigyázz nem tudhatod méreg vagy szeretet bújik egy kéz simításában."
*Számomra nem zavaró a saját horkolásom és eddig nem is nagyon maradtam addig egy szépasszonynál sem, hogy tudjam mennyire elviselhetetlen. A lenge lánykák álmaimban nagyon tetszetősek, főleg mivel azt teszik, amit csak kigondolok. Érdekes színfolt, hogy a sok karcsú, magas nimfa között akad egy alacsony, kissé tömzsi is. Vörös hajacska és a sok kis szeplő egészen... ekkor valami meglök és eltűnnek a hölgyikék. Kivéve a kicsit, emrt mintha ő épp az ágyamba tartana. Elvigyorodom félálomban, de ekkor hírtelen meglendül az a fehér valami. Erre egy igen éles hangot hallatok, de már nem kerülhetem el a "letaglózást".*
-ÍÍÍÍ!!!
*Nem várom meg a következő ütést lebukok az ágyról és egy hemperedés után próbálok feltápászkodni, miközben kissé még kótyagosan védekezésre emelem kezem. Ha sikerül felkelni és észreveszem mi is történt elősször kicsit dühösen, majd egyre inkább gonoszkásan nézek Kirdora.*
-Ó, hogy az a pörsenéses valagú...!!! Mit csinálsz te céda?!?... Vagy csak kicsit játszani támadt kedved?!.... Kirdokám nem gondoltam volna, hogy ennyire játékos kis törpi-nőci vagy.
*Ezzel én is felfegyverezem magam egy párnával és vidáman lengetem a pihe-puha "buzogányt". *
*Egy ütéssel nem elégszem meg - ha tudom még a földön is megküldöm a párnával.* - Na... legalább most már te sem aludni... ha nem hagysz én magamot, te sem fogsz! Nem érteni, hogy eddig hogyan tudni aludni fulladás nélkül és még életben lenni. ... Céda mi?... Játszani? Törpe-nőci?... ÉS NEM VAGYOK A KIRDÓKÁD! *Azzal a párna repül, ahogy tellik erőmből hozzávágom, majd utána indulok én is - nem vigyorogva, morcosan, dühösen, és harcra készen. (Ökölharc)*
Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.