Az ifini térkapuk építésének történetére alapvetően rányomja bélyegét az ország törekvése, hogy kiszabaduljon Toron politikai nyomása alól. Ezért készíttette el Doran varázslóival P.sz. 3609-ben az Elyába, illetve Erenbe nyíló Kaput, melyeket aztán a Ragg-foki győztesek parancsára le kellett zárnia. A toroni ügynökök által később véglegesen tönkretett Kapuk szomorú romjai ma is láthatók: az Elyába vezető térkapu a Kikötőnegyedben, Tiadlan terén roskadozik; roppant ikerboltívének drágaköveit a nagykirályi kincstárban őrzik hosszú évek óta. Az ereni Kapuk az Újvárosban találhatók, az ottani Kyel-templom kerengőjében; futónövények borítják el őket, és hatalmas jegenyefák rejtik a kíváncsi tekintetek elől. E térkapukat homokkőből építették – vélhetőleg a sietség okán –, s óvó mágia híján az évek múltával fokozatosan porladnak el.
A Shulurba nyíló Kaput Ifin nem kérte, hanem kapta P.sz. 2252-ben, látszólag azért, mert Toron szívén viseli hű szövetségesének boldogulását, s lám, térkapu iránti vágyát is teljesíti. Talán a legveszélyesebb Észak-Ynev állandó térkapui közül, mivel a kontár toroni boszorkánymesterek által karbantartott, ryeki eredetű mágikus alkotás igen rosszul viseli, ha újra és újra lezárják, illetőleg megnyitják. Márpedig a nagykirály kész örömmel tesz eleget azon irányú kötelezettségének, miszerint bizalmas jellegű történések idején le kell záratnia a térkapukat; s előszeretettel nyilvánítja még a nagyobb udvari bálokat is bizalmas eseménynek, hogy a toroni Kaput minél tovább zárva tarthassa. Az apró sértéseket pedig azzal koronázza meg, hogy „elfelejti” megnyittatni a Kapukat a bizalmas események elmúltával, s erre minden egyes alkalommal Toron követének kell felhívnia a figyelmét. A Shuluri Kapu barna sziklából faragott sziluettje egy fallal körülvett park közepéről magasodik ki a Belsőváros egy kevésbé forgalmas részén; toroni fegyveresek vigyázzák, akik a Kaput felügyelő varázstudókkal együtt a fal belső oldalához simuló apró házakban laknak. (Nem túl kényelmes hajlék, de ennél rosszabbat már nem mert adni a nagykirály.) A kertbe csak a nagykirály térkapu használatára feljogosító engedélyével lehet belépni.
Az Erionba vezető Kapu valamivel kevésbé van kitéve a politikai kötélhúzásnak, de a gyakori bezárás és megnyitás ennek sem tett jót. Őrzéséről a nagykirály testőrei, fennmaradásáról erioni bérmágusok gondoskodnak, ők is építették még P.sz. 2073-ban. A Kapu az Ifini Aréna mellett kapott helyet, nem messze a palotanegyedtől, s mivel alkotói egy előre kialkudott összeg ellenében építették meg, a térkapuk sorában szokatlan módon az egyik legolcsóbb alapanyagot, terméskövet használtak alapanyagul. Ifinből Ynev jelenében, P.sz. 3701-ben térkapun kizárólag Erionba lehet utazni. Az érkezés és indulás személyenként öt-öt ezüstoboloszba kerül, melyet állat átjuttatása esetén további egy aranydénárral kell megtoldaniuk azoknak, akik a Kapu használatára jogosultak. E személyek közé elsősorban a nagykirály és az idegen országok követei, Abaszisz főrendjei, a hitvalló egyházak helybéli főpapjai, a kereskedőházak jószágigazgatói tartoznak. Rajtuk kívül mindenki köteles a térkapu használatára feljogosító engedélyt szerezni a Kancellárián, melyhez többek között jó erkölcseiről és vallásáról kiállított bizonyítvány megszerzése, az utazás céljának igazolása, lehetőleg nemesi oklevéllel alátámasztott, törvényes származást igazoló okirat, és ezernyi más papiros szükségeltetik. A szükséges iratok beszerzését és az indulást így csak a vérbeli udvari emberek ússzák meg egy hétnél kevesebb idő és húsz aranynál kevesebb illeték, díj és kenőpénz alatt. A rendszer célja az, hogy a térkapu használójáról pontos információkat gyűjthessenek össze a nagykirály emberei, illetve, hogy az állam titkainak kiszivárgását megakadályozzák; éppen ezért az engedély mindig csak egyetlen utazásra jogosít.
IX. Marsidas nagykirály P. sz. 3651-ben járványügyi zárlatot hirdetve lezáratta a térkapukat. Amikor a veszély elmúltával végre megindulhatott a forgalom, a nagykirály új rendszabályt hirdetett ki a város biztonsága érdekében: a Kapun át érkezőknek két hetet kell kötelezően eltölteniük szigorú őrizet alatt a Kapu ispotályában azért, hogy megvizsgálják, nem hurcolnak-e be járványt az országba. A rendelettel érintett államok követei és a befolyásos utazók tiltakozása miatt azonban az uralkodó kénytelen volt részlegesen föloldani a zárlatot. Ez meglehetősen abszurd, de az aszisz jogrendre olyannyira jellemző megoldáshoz vezetett: személyenként és állatonként „csupán” 5-5 aranydénárt kell letétbe helyezni az ispotály számvivőjénél, és szabad az út. Az összeg egyötöde az ispotály fenntartását és az ott lakók élelmezését szolgálja – gyakorlatilag azonban jórészt a Nagykirályi Főkirurgust gazdagítja, aki minden lehetséges módon igyekszik lefaragni az ispotály költségeit. Így aztán annak lakói egészségügyi okokra hivatkozva csak kenyeret és vizet kapnak, s közös kórtermükben a csótányoktól hemzsegő szalmazsákokon bámulhatják a plafont reggeltől estig, két álló héten keresztül. Mindeközben persze őket is figyelik a nagykirály mindenhol jelenlévő szemei… Akinek viszont nem jelent gondot az aranyak letétbe helyezése, elégedetten távozhat, és két hét elmúltával – a szükséges formaságokat teljesítve – hozzájuthat pénzének fennmaradó részéhez. A Shulurba vezető Kapu megmagyarázhatatlan okokból már több mint fél éve zárva van. Amennyiben kinyitják, a szolgálatot teljesítő toroni varázstudók ott is csak az állatok megbűvöléséért kérnek el egy aranydénárnyi összeget; ám induláskor a szükséges engedély beszerzése, érkezéskor pedig az ispotályban történő két hét rabság – illetve annak megváltása – itt sem kerülhető el…