Az aszisz főváros félmilliós lakosságával Shulur után Északfölde legnagyobb metropolisza. Lakói nagy büszkeségére korát tekintve az örök riválist is fölülmúlja, hiszen az alapításáról szóló mondák egyenesen a crantai időkből – ha nem korábbról – származnak. Már a crantaiak is egy régebbi település romjain telepedtek meg, melynek nyomai a mai város alatt itt-ott még felfedezhetők. A kyrek Freiglund tartomány székhelyévé tették Ifint – vagy ahogy akkor nevezték, Anashurt –, aminek emléke máig sem merült feledésbe. Fehér márványból emelt épületeinek vakító ragyogása ötven mérföldről is útba igazította a hajósokat, dombjain az öt isten szentélyei magasodtak. Anashur több szinten épült: ellátását szerteágazó folyosó- és csatornarendszer szolgálta, hogy gondosan kövezett felszíni utcáit sár vagy szemét be ne mocskolja. Ám Kyriát a démonimádó Ryek követte; sötét praktikáinak letéteményesei a császárság bukása után még évszázadokig sanyargatták a város népét, mely e korban igen megfogyatkozott. A mai Ifin csak a P.sz. V. században indult ismét növekedésnek, de még (Hódító) Hiere Otlokir korában is csak a partvidék gazdag, ám kicsiny kalmárvárosainak egyikeként emlegették. Ifin kiváló fekvésének köszönheti, hogy királyi székhellyé válva rohamos fejlődésnek indulhatott. Mély, de jól védhető bejáratú kikötőöblét sziklás dombok veszik körül, melyek útját állják a szeleknek; a város mögött a Parti-Onpor teraszos szőlőskertekkel ékes, helyenként kopáran fehérlő nyúlványai tornyosulnak. Ifintől nyugatra azonban bőven termő lapály kíséri a tengerpartot, melyet a kis Khallinde folyó öntöz vizével. A nyáron hajózhatatlanul sekély Khallinde Ifin falai alatt ömlik a tengerbe; mellékága a kikötőöböllel is összeköttetésben áll egy, még a crantai időkből származó nyitott csatorna révén. A kikötő és a folyótorkolat között emelkedő, háromszáz láb magas Várhegy csúcsát a nagykirály várpalotájának sokszor átépített, bazaltfekete tömbje uralja. Innen szökik a magasba az ágas-bogas Tűtorony, a rettegett börtön, melynek falai között démonok járnak, eltévelyedett lelkek kísértenek. Csúcsáról letekintve feltárul a város látképe, s benne hat másik időrágta, sötétlő torony: hajdan szerafisták tanyái, ma boszorkánymesterek rendházául szolgálnak egy kivételével, mely a szakadár dartonitáknak ad otthont. A hegy meredek lejtőin a palotanegyed fényűző nemesi rezidenciáinak vörös cseréptetői villannak elő a kertek zöldjéből. A városrészt körítő fehér kőfalnak már régóta nincsen védelmi szerepe, mindössze az illetéktelenek és nincstelenek távoltartására szolgál. Az öbölt félkaréjban övező kerületek a régmúlt idők tíz láb vastag törmelékére épültek. Piaci kofák kárálásától, kereskedők alkudozásától hangos, élettől vibráló városrészek, melyek forgatagában nem egy kalandor tűnt már el örökre. Girbegurba utcáik fölött hol díszes, hol roskatag kő- és téglaházak támaszkodnak egymásnak; három mérföld hosszú rakodópartjukat halpiacok, raktárházak, állóhajók, matrózkocsmák, örömtanyák, elhanyagolt és pompázatos szentélyek sora kíséri. Egy kis félszigetre épült Antoh ragyogó kék mázas kerámiával díszített nagytemploma – az északi főpap rezidenciája –, melyet örök ködfátyolba burkolódzó kertek vesznek körül. Alig fertályórányi járásra a Gabonatőzsde alkuszai fohászkodnak Dreinához, akinek szentélyegyüttesét szinte elborítják a fogadalmi szobrok és emléktáblák.
A kikötő bejáratát kétfelől erődök őrzik, boltozatos termeikben mágikus gépezetek mozgatják az öböl nehéz abbitacél záróláncát, melynek roppant, kovácsolt láncszemei egy hajdanán Ifinbe költözött törpeklán mestereinek tudását dicsérik. A hosszú hullámtörő végén álló keleti erőd legmagasabb bástyáján világítótorony örökégő varázstüze izzik.
Ifin nemcsak menedéket kínál a Quiron-tenger hajóinak, hanem gyógyulást is: a várheggyel átellenes Temető-domb lábánál hajóácsok és vitorlavarrók műhelyei, szárazdokkok és fatelepek csoportosulnak, tűzbiztos távolságra a város sűrűn lakott negyedeitől. Itt, egy part menti szigeten helyezkedik el a nagykirály flottatámaszpontja, mely hatalmas hajógyár és fegyverraktár is egyben.
A tengertől távolabb kézművesek és kétkezi munkások csendesebb kerületei húzódnak egészen Marsidas Sáncáig, a vizesárokkal övezett kettős városfalgyűrűig. Ifin régen kitört már a majd kétezer éves erődítmények szorításából, de a falak előtt csak szegényes viskók, temetők, kohók, tímárműhelyek és mészárszékek gyűrűje húzódott egész a közelmúltig, mikor is VII. Abalon nagykirály egy második városfal kiépítése mellett döntött, mely a közeli dombok némelyikét is a városhoz kapcsolja. Manapság mind több belsővárosi épít itt új, takaros házat, habár a fal befejezése már vagy fél évszázada húzódik.