Ifin-Óváros

[Dunadan]

(Helax Laknoor)
Türelmesen végighallgatom a hivatalnokot, s közben elsőnek asztrál majd mentál szemel is végignézem, hogy van e valamifajta védelme s ha igen az milyen erős.
S miután végighallgattam türelmesen, így szólok:
-Egy sajnálatos incidens miatt, Erion városának falai között, aranyaim s bizonyos okmányaim egyrészének lábakélt, így csak az utolsó választási lehetőségem van. De amúgy szivesen felajánlanám szolgálataimat Abasszisz urainak, s négy aranyamat, hogy ne vesszek sok időt küldetésemben, melynek teljesítésében a pyarroni fehérpáholy is érdekelt.

[Kaspar Otlokir]

(Helax Laknoor)

//Nem várok tovább: dobott a gép helyetted eredménye:3//

Mikor elméd eltellik a szükséges energiával a világra nyitod harmadik szemed. Az elötted álló körül halványan fénylö burkot pillantasz meg mely most néhol foltokban arany színüen felragyog. Általánosságban ez a foltokban felragyogás mely a fej környékétöl hullámokban terjed szét a burok egész felületén jellemzi az elötted álló embert. Tanulmányaid alapján úgy ítéled meg egy hétköznapi ember állhat elötted kit most valamely külsö esemény különössen nagy örömmel tölt el. Azt hogy egyébként mennyire ura érzelmeinek sajnos nem tudod felfedni. A lélek ellenáll próbálkozásodnak és kirekesztve külsö szemlélöje maradtál az Istenek alkotásának.

A szavaid hallatán a hivatalnok arcáról lehervad a mosoly és némi kis ravaszkás fintor után a könyökdbe karolva a "szállásnak" csúfolt épület felé vezet. Annak vastag és az épület többi részéhez képest remek állapotban lévö szinte már mélyvörös színben pompázó ajtaja elött két ör áll. Egyenruhájuk kisímitva, vértjük és fegyvereik szinte csillognak a nyomor fáradt fakó színei között. Ahogy a fák rezgö levelei között átszökö napfény az ajtón játékos árnyakat rajzol, minden nyikorgás nélkül könnyedén nyílik az ki elöttetek. Mögülle két eszméletlenül izléstelenül öltözött kalapos fiatalember lép ki egymással jókedélyüen beszélgetve. Valószínüleg a szivárványt próbálják megszégyeníteni gúnyájuk tarka színeivel, de hogy a festök többsége egy egy alkotásához nem használna ennyi színt ahoz kétség sem fér. Rólatok tudomást sem véve mennek el melletetek és az elkapott félmodatból ítélve a borászat rejtelmiben mélyedtek el, bár hogy szölös gazdák lennének .....
Az örök kérdön néznek kísérödre. A bal oldali bajszos suhanc szólal meg míg társa köp egy jó ízűt a lábatok elé mintegy "Állj Ne tovább" felszólítás helyett.
-Mi kéne Triber? He? Hoztál ma is egyet? Na így nem lessz meg a havi elsöség!
Ezen valamiért mindketten jót derülnek, egyértemüen a Tribernek nevezett és így utólag nem is annyira udvarias-hisz a bemutatkozás valahogy elmaradt- hivatalnok kárára.
-Elég a pofázásból Bert! Próbálja a tekintélyén esett csorbát kiküszöbölni a kemény hangvételel Triber.
-Állj félre nincs veled dolgom. Ennek az állatnak meg kötetek valamit a pfája elé ha nem szokik le a köpködésröl!
A nevezett nem nagyon tolerálva az elhangzottakat úgy tűnik némi tetlegességet készül belevinni a beszélgetésbe, míg társa az újabb heccet teli képpel vigyorogva várja.
Triber mégsem állhat olyan jól azon a szamárlétrán mert a közeledö obsitos látványától elfehéredve féloldalassan mögéd lép és onnan osztja tovább átkait.
-Ha hozzám mersz érni!!!! .... Én úúgy kivágatlak a szolgálatból hogy a gatyád is rámegy!!!! .... Érted te barom!!!

[Dunadan]

(Helax Laknoor)
Miután ezt a jelenetet végignézem, szelídem elmosolyodom és igy szólok:
Uraim kérem tegyék félre az ügyesbajos, dolgaikat, szetetnék végre haladni.

[Craian]

{Craian cirn Dennirwen}
//Off: elnézést a hosszú kihagyásért, egyszerűen nem volt mostanáig túl sok szabad időm, sem túl sok... hát "erőm" reagolni.//

<Tulajdonképpen szeretem Ifint. Úgy szeretem, mint ahogyan a szomjúhozú a poshadt vizet. Egy kis hányingerrel keveredve...>

Még így, a tömegben is igen feltűnő jelenség az elf: fajtája híre, komor megjelenése(talpig fekete öltözékéből csak a hófehér ing üt el, és a felleghajtós köpeny bíbor bélése) a legtöbb embert távolságtartásra készteti.
Pár percre megáll egy sarkon, lehelyezi maga mellé batyuját, látszólag nézelődik. Valójában ismeri valamennyire a helyet... csak épp nem emlékszik merre is kell mennie. Az persze fel sem merül benne, hogy az egyik járókelőtől kérjen segítséget. Attól mentésk meg a kalahorák! Inkább órákig fog a környéken keresztbe-kasul koslatni.
Aztán a percek egyre csak múlnak, és neki fel se tűnik, de lassan fél órája ácsorog egyhelyben. Aztán végül megerőlteti magát, és emlékei mélyéről előbányássza az útvonalat, ami a Táncoló Medvébe vezet. Vállára veszi táskáját és komótosan megindul célja felé...

<Mindig is büszke voltam a tájékozódási képességemre...Hehh.>

[Kaspar Otlokir]

(Craian cirn Dennirwen)

A tömeg bár nem sodor el, de tudod ha nem a nyílvános illemhely elött várakoznál sokkal nagyobb küzdelem lenne egy helyben maradnod. Egy rohanó északi barbár- legalábbis nem láttál még más épeszű embert rókabört húzni gatya helyett- így is majdnem elsodor, így azonban csak pár rézérmét dob eléd a földre. Nagyon úgy néz ki, hogy vagy koldusnak nézett -a divatra roppantul közömbössek ezek a vad emberfélék- vagy más titulust vélt tartózkodásod céljának...

A ifiniek ma sem vallanak szégyent, a népek sokasága tán csak a felbolydult Ibara szegélyén lehet változatosabb mint észak kereskedelmi csomópontjában. A piac mely a rakpart szinte harmadát elfoglalja, még a tenger morajlását is elmossa.

Nos emlékeid... kuszák, finoman fogalmazva. Az még megvan, hogy a kikötöböl a nagy Kreilont idézö kapuívek alatt kell távozni, és mintha az is meglenne, hogy elég messze van a Vörös Út és a fal találkozásánál. Ám itt mintha elvágták volna. A fal és az út megvan. A hármas boltív a felfutó szigonyokat szorongató sellökkel és a lábánál nyomorgó embertömeggel szintén. De a közte lévö valamiért tetemesnek rémlö út.... nos az valahogy nagyon nem stimmel. A fogadó többszintes épülete, a rend amit sehol máshol nem tapasztaltál ebben a nagy fortyogó üstben mind rendben van ... csak épp nem találod az utat.

Nincs más hátra, mielött a korg végezne illdomos lenne továbbállni, mert a bentröl jövö hangos káromkodás nem sok jót ígér. Meg egyébként is, itt az ideje egy alapos fürdésnek és valami ehetöt is jó lenne végre szerezni.
Bár a piac készletei valószínüleg kifogyhatatlanok, de a kaja után békés elnyújtózás, sött még csak a pár perc béke is lehetetlenek tűnik. Most hogy jobban megnézed azért pár ínycsiklandó falat még a tömeg szélén álló kofáknál is lehet.

Gondolataid még a kikötö szeszélyes - és felettéb gyanús- illatfelhöjénél is jobban csaponganak.

[Kaspar Otlokir]

(Helax Laknoor)

A kis közbevetésed nem váltott ki túl sok aggodalmat egyik félböl sem. A lendülö bal láb ugyan nem talál el, de nem sok hiányzott hozzá.
Triber egy gyík gyorsaságával ugrik át a hátad mögött másik oldaladra, és onnan folytatja teljessen meddö fegyegetözését.
A felingerelt tulok bár lassú, de nem ostoba. Szép komótossan kétkézre fogja lándzsáját és lesi az alkalmat, hogy elégtételt vehessen a nem alaptalan ám attól még sértö szitkok halmazáért.

Társa közben a nyitott ajtón les befelé, vélhetöen nehogy egy tiszt kapja rajta öket. A helyzeted olyan mértékben szorulttá válni, hogy lassan nem csak a lándzsa nyelének szele éri ruházatod. Ugyan eddig úgy tűnt az elmebajnok melák türelmessen csapkod, de ziháló légzése és a nyakán dagadó erek nem túl szép jövöt festenek a továbbiakra nézve.

//ment pm//

[Dunadan]

//Nos megunom ezt a színjátékot s az örre egy érzéketlenséget varázsolok 10 MP ért 5E alatt, és a 1k10 értéke:6//
S ha sikerül a varázslatom akkor a hivatalnok felé fordulok s így szólok:
-Ha még egy ilyen ostoba színjátékot bemutat nekem esküszöm hogy csak hamu lesz magából. Majd könnyed mosolyt eröltetek arcomra, és várom hogy a hivbatalnok előre menjen

[Craian]

{Craian cirn Dennirwen}

-Ezt mégis...
Idáig jut a minden bizonnyal hosszabbnak szánt kérdésben, mikor a szőrös vadállat kishjján fellöki mikor beviharzik, minden bizonnyal sürgős a dolga.

<Inkább ne feszegessük. Hm... Jólvan, induljunk. De merre, Craian? Most semmi kedvem a piaci forgataghoz. Majd ha leapad a tömeg. -Ezt úgy mondod mintha valaha is leapadna.- Jólvan na. Álmodozni szabad...>

Nem, semmi esetre sem várja meg, míg az a "mocskos kérészéltű behemót" elvégezze a dolgát. Sietősebben lépked, mint eddig. Nem, nem mintha tartana tőle. Ugyan. Ő? Egy ilyen kis senkitől... Kikérné magának. De ha nyugalomra nem is, legalább egy kis csendre és egyedüllétre vágyik.
Ha a vele szembenlévők nem figyelnek eléggé, akár egy kicsit meg is lökheti őket, lévén az elf arra számít, hogy majd kikerülik őt.

<Attól tartok vissza kell mennem a Nagykönyvtárba. És pénzt is szereznem kellene valahonnan. Ezek csak a pénz nyelvén értenek. Gyorsan és sok pénzt... Lassan megijedek a saját földhözragadt problémáimtól. Mik lesznek itt...>

[Kaspar Otlokir]

(Helax Laknorr)

//még mindig kell a karinév a reag elejére //

Mikor az elsö ókyr szavak elhagyják ajkaid, és a kezed az elsö rúnát a levegöbe rajzolja a kis csoport egyböl felhagy mindenféle egyéni "szórakozással".
A kis hivatalnok csak összehúzza magát és kezeit feléd nyújtja mintegy védekezésül tenyérrel kifelé.
Támadója csak bambán néz rád, bár rájött hogy valami nagyon nem barátságos dolgot művelsz cslekedni már nem volt ideje.
Ellenben társa gyorsan reagálva a dolgokra a lándzsáját a hasadnak szegezve rivall rád.
-Azonall befogod a pofád vagy a nyárson végzed! Mocskos kuruzsló!
Szavaiban félelem és düh érzödik, ám tekintete kétséget sem hagy afelöl hogy a következö akárcsak fél kyr szó, vagy csak egy óvatos "de" hatására is eljárhat a keze.
A hivatalnok mikor nem történik semmi kicsit megnyugodva húzza ki magát és ellép a bambán bámuló strázsa mellett.
-Szóval akkor nem kéne szórakozni.. ugyebár.

[Kaspar Otlokir]

(Craian cirn Dennirwen)

A kétségbesett örlödésedböl a hármas boltívek alatt egy halk ám félre nem érthetö beszélgetés ragad ki. Úgy látszik bár pár dologgal tisztában vannak de azért nem mindennel fajod kapcsán.
-Ez egy elf nem?
-De ez egy elf!
-Akkor vigyük?
-És ha nem ez az?!
-Azt mondták egy elf kell .. ez az!
-És ha megátkoz?!
-Ugyan már ... nem fog .Közben némi tompa puffogás.
A beszélgetés foszlányait és a folytatását egy dalnokokból álló kórus melléd csapódás mossa el. Jó pontot szolgáltattál a megállásra és így kis szigetet alkotva körülötted legalább a lökdösödéstöl védve vagy.
Sajnos a hangok-legalább három- forrását nem tudtad még csak megközelítöleg sem elkapni, sietve gyorsan beszéltek és nem az utca túloldaláról ordibáltak egymásnak.

//az egytemei nagykönyvtár a Belsövárosban van, beéplö 1 arany/3 óra, a belsö városba este 6 után csak hiteles meghívóval lehet bejutni, az számodra is meglepetés hogy az út nagyjából megvan, odatalálsz//

[Craian]

{Craian cirn Dennirwen}

<Nahát. Mi a manó?! Nyugalom, félreértés lesz, vagy valami ahhoz hasonló. Még nem csináltam semmit. Még. Ebből mi lesz...>

Az elf megáll, körbenéz, mintha hirtelen nem tudná merre is induljon tovább, és az utat fürkészné. Valójában persze a körülötte összeseregletteket veszi szemügyre, csak úgy futólag.
Harmadik Szeme tágra nyílva kutatja az ő utánna kutatókat, hátha valamelyik érzelmük elárulja őket. Félelem, nyugtalanság...
Ő maga se nem fél, se nem izgul. Egyszerűen kíváncsi, az eseményekre. Ilyen téren talán minden fajtársán túltesz, ezek a jelemzően emberi vonásai nincsenek meg.

<És most mit teszel, ó bölcs Craian? Hagyod, hogy az események alakítsák magukat? Kívülálló maradsz még a saját sorsodat befolyásoló eseméyneknél is? Jellemző...>

[Dunadan]

(Helax Laknoor)
<Álmok álmok rémálmok, jöhettek bátran ha akartok, tudatlan elmére könnyen szálltok>
Mikor az őr lándzsáját felém tartja enyhe mosolyal engedelmeskedem. S elindulok végre a helyiség felé ahova vezetni óhajt a hivatalnok.
<Csak végre haladjunk már, utánnam szétszethetik egymást, csak végre szeretnék pihenni>

[Kaspar Otlokir]

(Helax Laknoor)

Az épületbe lépve, koszos szürkés-zöld szönyeg végében egy megtermett írósztal mögött ülö katonatiszt int feléd.
-Jöjjön csak jöjjön!
Elhaladsz pár kókadozó cserepes, és pár már nem kókadozó virág mellet is. Az ablakokat és a párkányukat is szemmel láthatóan fedi be a por. A tiszt elött két oszlopban magasodnak az iratok halmai.
Triber az asztalhoz lép szalutál majd a papírost, mit már megérkezésed óta szorongatott, és azóta némi ákom-bákomot is feljegyzett reá, az asztalra helyezi.
A keseszöke hajú kinyalt, díszegyenruhás és ezüst sújtásos katonai gúnyát viselö férfi belepillant a papírba és rád néz.
-Laknoor, Helax Laknoor ha jól sejtem?! Nos úgy döntött nálunk-int körbe kezével udvariassan, ám ettöl nem lett bizalom gerjesztöbb a hely- teszi tanúbizonyságát jószándékának?

[Kaspar Otlokir]

(Craian cirn Dennirwen)

//A második pm-re nem kaptam választ, így a leírt tervednek megfelelöen jársz el.Sry//

Mikor harmadik szemed a világra nyitod a körüllöted állók közül egynek, egy kisebb ám nem túl kövér vidám tekintetű önfeledten furulyázó nönek a teste körül felizzik a jól ismert buborék. Egyértelmüen jókedvű és bizakodó tulajdonosa, érzései harsogó színekben és heves, szinte kitörésszerű felvillanásokban nyílvánulnak meg.

A keresetteket sajnos nem sikerült kiszűrnöd, ám érzed talán addig míg elegen vannak körültötted, neme sik bántódásod.... talán.
A társulat pillanatnyi szünete ugyan tart az örömzene orkánjában, ám a tervet vagy megbeszélték ismertelen jóakaróid vagy esetleg felhagyatak vele. A tömeg csak "átlagossan" zsong, semmi olyan nem jut el füledig mely segítene helyzeteden.

[Dunadan]

Udvaraiasan elmosolyodok és így szólok:
-Ha ezt kivánják, de ha megkérdezem, itt tartózkodásom alatt mitről kell megbizonyosodniuk, s ez meddig fog tartani?