Ifin-Belsöváros

[Kaspar Otlokir]

Ansyantis di' Ayressias

Felip lassú léptekkel és kissé görnyedt testtartással követ téged.
"Én,uram?.. - kérdez vissza egy kissé bizonytalanul - "Egyszerű aszisz család gyermeke vagyok... Tudod uram, már apám is a követségi urak szolgálatával kereste a betevőt, szóval... Mikor sihederkorba léptem, én is szolgálni kezdtem. De miért kérded, uram? Tán nem tetszik a fizimiskám? Bocsáss meg, dehát engem küldtek, és nem hittem, hogy baj lesz velem..."
Újdonsült ismerősödön látszik, hogy komolyan gondolja mondandóját - és rosszul esik neki, mert azt feltételezi, hogy te túl egyszerűnek találod őt, hogy a kkísérőd lehessen...
Időközben elértek az ajtóig, melyet a melletted előrelépő Felip tár ki előtted.
Kilépsz rajta - és máris Észak egyik városóriásának, Ifinnek a szívében találod magad.
Azonban mielőtt még iagzán hatása alá kerülhetnél - a szemed sarkából megpillantod az egyik őrt, amint a lovad kantárszárát fogva várakozik - majd mikor megpillant, odavezeti a jószágot.
Mikor elég közel ér, a szárat egyszerűen csak átveti a ló nyakán, aztán egy hangos, alig érthető morgással ("további jó napot", vagy valami ilyesmi...) belép mellettetek az ajtón, és becsapja maga mögött.
Felip, talán túlzott kézségeskedéssel rohan, hogy a kantárszárat levehesse a ló nyakából. Mikor a kezébe fogja, feléd fordul, arcán kissé eröltetettnek tűnik a széles mosoly...
"Indulhatunk, uram?.."

[Alaven]

Ansynatis di' Ayressias

Nem törődök sokat a város forgatagával, inkább Feliphez fordulok:
-Ne haragudj, véletlenül sem akartalak megsérteni. Egyszerűen csak örülök, hogy egy ilyen jó szándékú ember jött a segítségemre. Most pedig, kérlek, mutasd az utat!
Menet közben újra felteszem a kérdésem:
-Megtennéd akkor, hogy válaszolsz kérdésemre? Történt mostanában valami különleges Ifin városában?

[Kaspar Otlokir]

Ansynatis di' Ayressias

"Ahogy óhajtod, uram! Erre, ha kérhetem..." - azzal kísérőd elindul az utca forgatagán át, hogy a Pyar Követségre vezessen.
Lassúra fogja lépteit, ígyte is könnyedén lépést tarthatsz vele.
Miközben az utat fürkészi, hangja kissé bizonytalanul cseng:
"Mire vagy kíváncsi uram? Én csak egy egyszerű szolga vagyok, nem holmi tudós ember, vagy diplomataféle... De ha akarod , azért amit tudok, szivesen elmondom neked.
Azt biztos hallottad, hogy nemrég lett új nagykirályunk az ifjú Kaspar személyében. De sajna eddig ez a "sihederkirály" - mert így nevezik ifjú kora miatt - még nem sokat tett azon kívül, hogy a Leviatánon múlatja az időt, és fogadást fogadás, bált meg bál után ad...
A nemesek persze torzsalkodnak, mint mindig: A legnagyobb és a legcsekélyebb famíliák mind egymást marják, hogy a lehető legtöbb hasznot húzhassák ebből az új helyzetből...
Tharr hívei az utóbbi időben újult erővel hirdetik igéiket és az eljövendő Új-Kyria dicsőségét. Hát uram, ha engem kérdezel, a hideg is kiráz tőlük; különösen a fattyaiktól, ezektől a sárgacsuklyás szerzetesféle alakoktól...
Úgyhogy a Követségen is van dolog temérdek: nálamnál te biztosan jobban tudod, hogy az ittenieknek nemcsak a képviselet a dolga, de ide érkeznek és innen indulnak (persze a legnagyobb titokban) az Inkvizítorok szövetségének emberei is; meg aztán itt vannak a tudos mágusok, akik a régi idők emlékeit kutatják...
Remélem, elégedett vagy a válaszommal, uram. Ha nem sikerült választ adnom a kérdésedre, akkor érdeklődj a nálamnál tájékozottabbaknál: a Követségen bizonnyal találsz majd efféléket jócskán..."

[Alaven]

Ansynatis di' Ayressias

Az út további részében már nem szólok hozzá. Figyelmet most már inkább a városnak szentelem, figyelem az utcákat, házakat, de inkább az őröket és elhelyezkedésüket. Nem fordítok a dologra különösebb hangsúlyt, mintegy csak ezzel ütöm el az időt, míg elérünk a követségre.

[Kaspar Otlokir]

Ansynatis di' Ayressias

Mikor idős kísérőd rájön, hogy már nem figyelsz rá, akkor ő is abbahagyja a beszédet - vagy túl jólnevelt, vagy egyszerűen csak utál szerepelni, ki tudja? Mindenesetre hálás lehetsz neki, hisz' a fecsegése biztosan nem fog hátráltatni abban, hogy alaposan megfigyeld a környezeted.
És hát figyelni, azt jócskán van mit.

Távolinak tűnő gyermekkorod emlékképeit hívod segítségül, hogy betájold magad - alaposan el kell merülnöd bennük, de az eredmény nem marad el: rájössz, hogy Ifin Belsővárosába hozott a térkapu. A tengerillatú levegő és a sirályok közeli rikoltozása sejteni engedi a tenger közelségét. S valóban: ha hátat fordítasz a dléi napnak, akkor ahol most állsz, onnan is jól látni a türkizkék Quiron-tengert; előterében a hatalmas Ifini Öböllel, és a benne terpeszkedő Kikötővel, melyet a partra épült Óváros félkaréja fog közre. A Kikötőben - bár még csak szezon eleje van - máris hemzsegnek a különféle rendű és nagyságú teher- és utasszállító, na meg persze a hadibárkák... S ugyan Észak tizennegyedik nagy háborúja még csak néhány éve ért véget, látszatra itt jól megfér egymás mellett az aszisz, toroni, sinemossai vagy akár a messzi Tiadlan zászlaja is...
Ha közelebbre fokuszálsz, akkor sem találsz semmi olyasmit, mi örök gyanakvó természeted érdeklődését felkelthetné. Csak a város örökkön nyüzsgő polgárait (persze errefelé inkább a módosabbakat) figyelheted meg, amint vidám színű, a te ízlésednek kissé lenge öltözékükben szolgáik kíséretében, gyalogosan vagy hordszékben sietnek dolguk után - és ügyet sem vetnek rád.

Úgy tíz percnyi séta után Felip befordul előtted az egyik sarkon - és egy szűkebb, és nem utolsósorban csendesebb mellékutcába értek. Voltaképpen zsákutcáról van szó: hisz' veletek szemközt az odahaza az új város építésénél is használt fehér márványból emelt háromszintes épület zárja el az utat. A ház homlokzatán a tenger felől érkező szellőben büszkén leng az Államszövetség lobogója; és ha valakinek ez sem elég, akkor ráadásképpen mellette pyar és aszisz nyelvű felirat is hirdeti: a Pyarroni Állaszövetség Ifini Követségét lelte meg.

Megérkeztél hát külországi utad első állomásához...

[Alaven]

<Hát ez lenne az. Most gondolhatnám, hogy mennyire vártam, de nem lenne igaz. Papírmunka, bürokrácia, hivatalnokok. Pyarron.>
Kísérőmre terelődik vissza figyelmem, követem, s ha nem jönne tovább, búcsút veszek tőle. Miután lovamat sikerült valakire rábíznom, belépek az épületbe, s dolgom után nézek.

[Kaspar Otlokir]

Ansynatis di' Ayressias

Ahogy közeledtek az épület felé, hogy halványan derengő fény árad a falakból. Mikor közelebb érsz, már sejted: valószínűleg olyan nagy az épületen és az épületben a mágia jelenléte, hogy az már innen halványan derengő fénybe vonja...
Mikor az épület elé értek, Felip a nagykapu felé kanyarodik a lovaddal.
"Te menj csak be uram! Nekem addig a lovadra lesz gondom, úgyhogy csak ne aggódj miatta..." - azzal az épületen nyíló kétszárnyú, csukott ajtó felé int, aztán a az öklével két erőteljeset üt az épület melletti kétszárnyú kapura, mely mögött valószínűleg egy udvar lehet.
Magad is jól látod az ajtót, amiről beszélt - ahogy a Kémszem varázsjelet közvetlenül mellette (hiába álcázták körültekintően - elárulta a kisugárzása...)
Őrt vagy más effélét azonban nem látsz sehol.
Nincs más hátra, belépsz az épületbe.

Az kétszárnyú ajtó egy kis előszobába nyílik, melynek másik nyitott ajtaján keresztül egy nagy, szalonszerű terembe pillantassz, melyből egy díszes kialakítású lépcsősor vezet felfelé, és amennyire innen meg tudod állapítani, több ajtó is nyílik innen. A berendezése egyszerű: néhány kényelmesnek tűnő kanapé és szék, valamint alacsony asztalok; a falakon képek, melyek szinte kivétel nélkül portrék - kivéve a lépcsőfordulófelett lógó tájképről, mely a Várost ábrázolja, a tenger felől nézve...

Az ajtó halkan becsukódik mögötted. Sehol egy árva lélek - sehol egy nesz...
Aztán mégis: egy számodra nem látható, de jól hallható ajtó halkan becsapódik, és hirtelen egy sárga-kék libériás középkorú férfi tűnik elő: közepes testalkatú, jellegtelen arcú. Az egyetlen, ami feltűnik, hogy az illetőnek világosabb a bőre, mint egy átlagos aszisznak. egyver és más egyéb tárgy nem látszik nála.
"Ansynatis di' Ayressias, uram?..

[Alaven]

Ansynatis di' Ayressias

-Igen, én lennék.
Végigfuttatom rajta szemem, és mágia után is kutatok.
-Önben kit tisztelhetek?

[Kaspar Otlokir]

Ansynatis di' Ayressias

(Mikor a különleges látásodat is használod, észreveszel egy nyakláncot - a fickó a ruha alatt hordja, azért nem tünt fel elsőre - mely mágiát sugároz; ám hogy mifélét, azt nem sikerül megállapítani.)
A vizsgálodásodat a fickó válasza szakítja meg.
"A Követség egyik felvigyázója vagyuk, uram. De most, ha lesz szíves velem fáradni..."
Azzal válaszod meg sem várva indul el a veled szemben terpeszkedő lépcső irányába.

[Alaven]

Ansynatis di' Ayressias

<Mágikus holmik, mágikus falak, mágia mindenütt... A manaháló épségének megőrzéséről viccből tartanak előadást az egyetem? Mindenesetre most úgyse tudok jobbat, mintha vele megyek...>
Követem.