Meglehetősen kelletlenül, lázasan érkezel meg a Piac kerületbe, az Aranytál vendégfogadóhoz. Az orrod minden levegővételnél szörcsög, és minden zaj idegesít ebben az állapotban, ráadásul nagy a tömeg, a sok piacozó zsibongása. Az Aranytál igazi főúri pompával épített fogadó, talán értékelnéd is, ha nem hasogatna enniyre az orrod, és nem láttad volna már a helyet vagy százszor. Ráadásul egy nagydarab pocakos böllér neked is megy a tömegben, és a sérült orrodhoz véletlenül hozzáérsz, és olyan érzés, mintha kötőtűt szúrtak volna az orrodon át az agyadba... Mindegy mostmár itt vagy, de biztos nem vagy olyan állapotban, hogy kellemesen eszegess és bájcsevegj a dzsaddal. Csak remélni tudod, hogy a tárgyalás és alkudozás közben a koncentrációdat nem zavarja majd a sérülés.
Hirtelen, az egyik ház mögött kiszúrod az egyik kis utcagyereket, aki megpróbált lelejmolni. Mikor észrefveszi, hogy figyeled, gyorsan eltűnik a ház mögött.
Az Aranytál vendégfogadó, elég nagy hely azért mielőtt megtalálnád Hassant, kóvájogsz egy kicsit az asztalok között, de odabent sehol sem találod. Tudod hogy van belső kerthelység is, ahol szintén tálalnak. Hassan túldíszített kaftánját végül egy szőlőindákkal benőtt, árnyékos lugasban pillantod meg, a fejét kicsit előredöntve üldögél, neked háttal, úgy várakozik a belső kert tölgyfái alatt.
Odamész Hassan asztalához. Az asztalterítőt sűrű vörös folt csúfítja el, talán kiömlött a bor. De aztán meglátod, hogy nem bor, hanem vér, rengeteg vér. Hassan feje ernyedten kókad előre, a torkát fültül fülig vágták el, a groteszk sebszáj csúfondárosan grimaszol rád. Még mindig folydogál egy vékoyn vérpatak a torkából, talán egy-két perce gyilkolhatták meg.
-Parancsol? - néz fel a pincér, és bizonytalanul, feléd vissza-visszanézve elindul Hassan asztala felé.
Mikor odaér elsápad, elejti a tálcát és hisztérikusan ordibálni kezd.
-Gyilkos, gyilkos, fogják meg! Kyelre, gyilkos, fogják meg azt az embert! -mutogat feléd.
(OFF: megjegyzendő a pincér szemszögéből ez teljesen logikus és kiszámítható reakció volt.)
Nagy csődület támad, az ivóban összesereglenek a férfiak, -markosabb helyi polgárok, és néhány család kimenőt kapott harcosa, gyanakodva indulnak feléd; páran már kardot vontak.
Hékás, álljanak már meg! Gondolják ha bántok bárkit is akkor odamennék a pincérhez, megkérdezni mi történt azzal az úrral? De persze ha önök egy ártatlan nemest akarnak megtámadni, akkor viseljék a következményeit is. Hyasc’la nagyúr odafigyel az övéire!
Semmi fenyegetőt nem teszek ezek után
//szerintem abszolút nem logikus, hogy engem gyanúsít, ha szó nélkül kimegyek akkor mivel többen látták, hogy odamentem az asztalhoz, sokkal gyanúsabb lenne//
Mégis mit vártál? A pincér udvariasan megköszöni a figyelmeztetést, odébb gurítja a felvágott torkú holttestet, és leszedi az asztalt? Ha te pincér lennél jön egy vendég és egy másik felé bök, hogy jaj nézze már mi történt vele és ott találsz egy hullát, ne mondd hogy udvariasan integetsz a vendég után, hogy köszi hogy szóltál. Nem egy összetört pohárról van szó... Még jó hogy pánikba esik. A pincér nem harcos, csak egyszerű polgár és egy brutális gyilkosság áldozatához külted, lehet életében nem látott még holttestet, nehogy egy még vérző hullát. A reakciója teljesen normális és emberi volt. Ha sokkot kap a látványtól, nem azt fogja mérlegelni, hogy neked vajon mennyi közöd van az esethez. Nem készítetted fel, nem montad neki, hogy ember hívja az őrséget, megöltek ott valakit! //
Az emberek köréd gyűlnek, lefognak, de nem bántanak.
-Azt majd meglátjuk! -mondja a Daolens-ház színeit viselő harcos. -Hívjátok a légiót és küldjenek egy vizsgálótisztet!
A queton kiérkezéséig leültetnek, és nem engednek elmenni. Nem veszik el a fegyvereidet, de nem engednek el.
A kíváncsi cselédek, szájtáti népek odagyűlnek a hulla köré és borzadva, szájuk elé emelt kézzel iszonyodnak a látványon.
-Hicks, zavard el onnan a cselédeid, és küldd ki a többi vendéget nem hiányzik ez a műsor...és állíts két kidobót a kerthelység bejáratához. -mondja az előbbi harcos.
A légiósok ki is jönnek és megnézik a terepet. A tisztjük visszajön és átkutatnak. (OFF: A karakterednek semmilyen felszerelést nem írtál össze, pótold ezt a hiányosságot kérlek.) Kivonják a kardodat és megvizsgálják. A tiszt szigorúan rádnéz és kérdéseket tesz fel:
-Mi a neve? Hol lakik? -Miért akart találkozni az áldozattal? -Miért van magánál enniy pénz? -Hogyan szerezte a sérüléseit? ....Elég csúnya...kezeltetni kéne.
-Nos a fegyvere tiszta, és magán sincsenek vérnyomok, arról nem beszélve hogy látom a banktól vett átvételi elismervényét és valószínűtlennek tartom, hogy kinyírná a Hyasc’la-klán egyik fontos beszállítóját.
-Egyébként mit tud a fickóról, hogy hívják? Nem találkozott vele korábban?
- Hyasc’la nagyúr megbízásából kellet volna tárgyalnom vele, üzleti célból, a pénz is ezért van nálam.
- Utcakölykök támadtak rám, kövekkel dobáltak meg. Nyilván látták amint kijövök a bankból. Az egyiket láttam mikor bejöttem ide. Nem is tudom hogyan fogok innen biztonságban hazatérni ezek után.
- Ma reggel láttam először, akkor beszéltük meg, hogy itt találkozunk. Annyit tudok róla hogy Hassan-nak hívják, de ez nem sok.
Nyugodtan tűröm a motozást, ha végzett, maradok továbbra is ülve.
A légiósok szétoszlatják a tömeget és elviszik a testet. A tiszt azt mondja:
-Természetesen elmehet. -visszadják a holmidat. -Azonban én nem a Suttogó kis rohadékjai miatt aggódnék. -Ha a kölykök már megkóstolgatták akkor a mögöttük álló nagyok is akarnak magától valamit. De most hogy megölték az üzletfelét, nyílvánvaló, hogy szabotálják az üzletét...vagy a megbízójáét.
-Ha úgy érzi ekkora értékkel nem akar az utcán mozogni, adhatunk fegyveres kíséretet, de miután nekünk nem a magánemberek vagyonvédelme a feladatunk, ezért pénzt kérünk. 20 arany fejében oda kísérjük ahová akarja, akár a Pusztulatba vagy a Pokol torkába is.
-A Yankaron természetesen erről adhat egy írást ha kéri.